Élesztő, cséplőgép és káromkodó papagájok - 75 évvel ezelőtt jelent meg az Élet és Tudomány első száma

Magyarország országosan ismert hetilapjának első száma éppen 75 évvel ezelőtt jelent meg. A neves kutatók, jobbára egyetemi tanárok tudománynépszerűsítő cikkeinek tárházát tartalmazó hetilap első főszerkesztője Csűrös Zoltán vegyészmérnök volt. Ebben a cikkben az első szám érdekességeiből szemezgettünk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy kicsit vissza-, és felidézzük az 1946-os magyar köztársaság sajátosan demokratikus és munkásorientált világának furcsa kettősségét.

Az első szám beköszöntőjét az 1946-ban a nemzetgyűlés tagjaként aktív közéleti szerepet vállaló Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert írta. Az orvosprofesszor kezdetben hitt egy demokratikus Magyarország létrehozásában, de 1947-ben látva a durva politikai fordulatot, az Egyesült Államokba emigrált.

A hetilap első számának köszöntőjében Szent-Györgyi egy olyan világról ábrándozott, ahol a tudósok a munkásokért és munkások a tudósokért élnek és végeznek önfeláldozó munkát. A neves kutató először a demokrácia mellett tett hitet:

Annyi mindenesetre tisztán áll előttem, hogy a demokrácia fogalmához szorosan hozzátartozik a tudás, a szakértelem, a jó akarat és az építő munkafogalma éppúgy, mint ahogy a fasizmus elválaszthatatlanul összetartozik a tudatlansággal, erőszakkal, sötétséggel és rosszakarattal. Ebből önként következik, hogy a tudósnak minden körülmény között a demokrácia oldalán van a helye, és nem is tudok rá példát, hogy igazi tudós ezt valaha is megtagadta volna.

A demokrácia nélkülözhetetlenségének hangsúlyozása mellett Szent-Györgyi a munkásság szerepének rendkívüli jelentőségét is kiemelte és nem átallott ostorozni a magát műveltnek nevező középosztályt sem, mert véleménye szerint az említett társadalmi réteg valójában a kultúrát lelke mélyén megvetette. Noha ebben a tudós nagyot tévedett, később hamar rádöbbent, hogy a hataloméhes kommunista diktátorok messze nem a demokratikus fejlődés elkötelezettjei.

1946-ban azonban még mindez nem volt egyértelmű, így a hetilap is csak óvatosan bánt a témák tekintetében a baloldali elfogultsággal, ugyanakkor itt-ott megmosolyogtató megjegyzésekkel illették a nyugati világ vívmányait és a munkásosztály dicsőségét hirdették. Így például az akkor rendkívüli újdonságnak számító amerikai motoros kocsi, a negyedtonnás Jeep bemutatásakor behemót nagy motorról beszélnek, vagy amikor Eötvös Loránd tudományos munkáinak bemutatására kerül sor, akkor a szerző még a cikk bevezetőjében nekilát a magyar főnemesség ostorozásának.

Mindezek mellett azonban páratlanul színes kínálattal szolgált az érdeklődő közönség számára a tudományt népszerűsítő hetilap, így olvashatunk még a Penicillinről, a cséplőgépekről, és az egyik legkimagaslóbb vitaminraktárról, az élesztőről, de még arról is akad egy kis rövid útmutatás a korabeli Élet és Tudományban, hogy miként készítsünk rongyos harisnyából szőnyeget vagy, hogy miért jó a fogkefe a rádióhangolásra.  Az autóipar forradalma, a fiatalság titka, praktikák az 1800-as évekből, buta kutyák és káromkodó papagájok is szóba kerülnek a témáiban nagyon is az érdeklődés felkeltésére fókuszáló hetilapban.

Így, 75 év távlatából pedig különösen tanulságos elmélyülni a korabeli tudományos élet vívmányainak rengetegében. Hogy sokat változott azóta a világ, az nem kérdéses, de legalább az Élet és Tudomány hasábjain olvasható és látható, hogy honnan indultunk és hová jutottunk el.