Megjelent a magyar korrupciós ügyeket összefoglaló Fekete Könyv második része

Egy újabb kormányzati ciklus elteltével megjelent a Fekete könyv második része, ami a magyarországi korrupció jellemzőiről és annak elképesztő tárházáról is számot ad. A már jól ismert, de mégsem elégszer bemutatott, népmesei fordulatokban is bővelkedő, a Jóisten és Orbán Viktor segítségével a leggazdagabb magyarrá váló, szerencsét próbáló gázszerelő esetén kívül számos döbbenetes vagyonszerzési módról olvashatunk.

Ami a Fekete könyv II. esetében igencsak szomorú, hogy a magyarországi korrupciós ügyeket a gyakorlatban is bemutató kötet nem fikció, hanem nagyon is a mindennapi, megtapasztalható valóság. A Transparency International idén 27. alkalommal készítette el a világ legátfogóbb korrupciós felmérését, ahol hazánk ismét lejjebb csúszott: az utolsó előtti helyen áll az Európai Unión belül, egyedül Bulgária előzi meg.

Sajnos, a magyar emberek egy része csak legyint egyet a hír hallattán, holott a korrupció valójában az adott ország jövőjét öli meg, a reményt veszi el, gyermekeink hitét abban, hogy Magyarország egy jobb ország lehet.

A Civitas Intézet megbízásából a Transparency International Magyarország Alapítvány jelentette meg a Fekete könyv második kötetét, amiben döbbenetes és vérlázító képet kapunk a mai magyar korrupciós gyakorlatról. És hogy mi lenne a korrupció célja? Mint azt a kötet bevezető tanulmányában olvashatjuk a korrupció lehetővé teszi a tehetős és megfelelő kapcsolatokkal rendelkező személyeknek, hogy vesztegetéssel még nagyobb politikai hatalomra tegyenek szert és elfoglalják, monopolizálják a hivatalokat.

Na de mi történik akkor, amikor kialakul a „korrupció kultúrája”? Az említett esetben teljesen megszűnik a tisztességes verseny és a többség számára a dolgok természetes rendjévé válik. A kötetben bemutatott mai magyar korrupciós gyakorlatot átolvasva egy laikus állampolgárnak azonban joggal lehet olyan érzése, hogy Magyarország is az említett útra lépett. De felmerül a kérdés, hogy mi vezetett el ahhoz, hogy hazánkban rendszerszintű korrupció alakuljon ki? Miért roppanhatott meg a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszere? Hogyan járult hozzá a demokrácia lebontásához a Koronavírus-járvány?

A Fekete könyv II. részletesen bemutatja, hogy milyen az, amikor a közpénz magánvagyonná válik, például a turisztika álruhájába bújva és hogyan tesznek szert már-már követhetetlen mértékben növekvő többszáz milliárdos vagyonra közönséges strómanok.

A könyv arra is kitér, hogy az ezermilliárdos nagyságrendekben kiszervezett állami vagyon hogyan került át az államhatalmon kívüli szervezetekbe. Megtudjuk azt is, hogy mi a szerepe a közfeladatokat ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítványnak a KEKVA rendszerének, ugyanis 2021-ben 11 egyetem került a KEKVA-k fenntartásába, így az alapítványi forma következtében ezermilliárdos állami vagyon „szerveztek” ki magánalapítványokba.

És mindezek mellett szépen sorakoznak a korrupciós ügyek, mint például a Külügyminisztérium lélegeztetőgép-biznisze: Mi volt az oka annak, hogy a kormány a legborúlátóbb vészforgatókönyveknél is több lélegeztetőgépet vásárolt, pontosan 17 ezer darabot, amelyek jó részét most adományként kapja meg Mongólia, Uganda vagy éppen a Zöld-foki szigetek? Hogyan kötődik Orbán Viktor köréhez a kínai vakcinákat közvetítő Danubia Pharma Kft? Miért vásárolhatta meg sokkal kevesebbért a Sinopharm vakcinát a szenegáli kormány a magyar államnál? A Koronavírus-járványon kívül azonban sorra következnek a korrupciós ügyek.

A Fekete könyv II. számot ad Göd és Dunaújváros, két ellenzéki vezetésű város kálváriájáról is.  A két település tetemes adóbevételektől esett el a különleges jogrendben, különleges gazdasági övezetté nyilvánítás miatt. És az ellenzéki önkormányzatok kivéreztetésének nincs ezzel vége, mint ahogy arról már számtalan cikkben is olvashattunk.

A korrupciós ügyek listája nem ér véget ennyivel: Hogyan lett minden valószínűség szerint milliárdos Matolcsy György jegybankelnök fia? Hogyan tett szert mesés vagyonra az Orbán-család? Mi a titka Rogán-Gaál Cecília páratlan üzleti sikereinek? Mi a valódi ára annak, hogy Szijjártó Péter az állami közbeszerzéseken meggazdagodott oligarcha tulajdonában lévő jachton nyaralt? De olyan 21. századi népmesei fordulatokat is tartogató korrupciós „gyöngyszemek” is helyet kaptak a kötetben, mint például Kósa Lajos esete a csengeri örökösnővel, vagyis annak a keserédes csalódásnak a történetét is megismerhetjük, hogy hogyan nem lett a hiszékeny politikusból Magyarország második leggazdagabb embere P. Mária után…  

A korrupciós ügyek ráadásul a hétköznapi emberek pénztárcáit is megcsapolják: Miért állják a számlát a végén a magyar és a szerb adófizetők a drága és értelmetlen Budapest-Belgrád közti, kínai hitelből, kínai cégek által épített vasúti fejlesztés esetében?

A kérdések csak úgy sorjáznak a kötetben összegyűjtött számtalan korrupciós ügy kapcsán és az olvasó egyre csak azt érzi, hogy milyen elkeserítő és szomorú, hogy a magyar lakosság tetemes része beéri azzal, hogy a Magyarország jövőjét meghatározó tisztánlátás helyett az egykor a Miss Plastic versenyen is díjazott Kulcsár Edináról és az itt-ott feltűnő magyar pumáról olvasgasson cikkeket. Pedig a Fekete könyv II. lehetne a parlamenti választások előtt álló felelős magyar polgárok tanulságos olvasmánya, hogy sokszor az elbutító bulvárhírekkel felduzzasztott média helyett az igazi valóságot feltáró szennyeseket mindenki megismerhesse és ne lehessen tovább rejtegetni. Ha így lenne, talán más lenne az életünk.