„Miért nem tud ez az ország gyökeres átalakuláson keresztülmenni? ”– Ady megmondja
Ady Endre nyíltan és őszintén, kendőzetlenül leírta, hogy mit gondolt Magyarországról, az egyházról, az oktatásról, Erdélyről és a kultúráról vagy éppen a nacionalizmusról és az antiszemitizmusról is. Nem szégyellt beolvasni a magyar uraknak akkor is, ha fájt kimondani az igazságot, azt az igazságot, amivel a magyar társadalom nagy része egyetértett, csak éppen a döntéshozókat cseppet sem érdekelte. Ezt érezhetjük és gondolhatjuk, miközben a vátesz-költő publicisztikai írásaiból összeállított nagyszerű válogatást, az Ady megmondja című kötetet olvassuk, ami Király Levente szerkesztésében és a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg.
Miért nem tud ez az ország gyökeres változáson keresztülmenni? - teszi fel a kérdést több mint száz évvel ezelőtt Ady Endre, majd nyomban érkezik rá a mai magyar valóságot is visszatükröző válasz:
„Hogy hát az átalakulást megakadályozzák, adnak a beugratható naivaknak vallásmaszlagot, hazafias maszlagot, erkölcs-maszlagot. (...) És vajon miért van az, hogy „…ezek a prédikálók pedig ragyogó isteni jómódban élnek? Milliókat nyernek és vesztenek esténként.”
Hogyan lehet, hogy ennek az országnak a legádázabb ellenségei éppen a saját véreiből kerülnek elő? Miért törődtünk bele már annyiszor abba, „hogy ennek a magyar népnek nemcsak vérét szívták, veséjét vették ki, de a hitét irtották ki, valahányszor megmozdult?”
Az újra és újból felmerülő kérdések egyre csak sorjáznak, miközben Ady fájdalmas és velőtrázó igazságok kimondásával felel.
Magyarországon miért kerekedhetnek felül azok az emberek, akiknek érdeke az, hogy a magyar iskola rosszul neveljen, hogy szűk látókörű emberek kerüljenek ki az iskolapadból?
És miért lehetett, hogy a több mint száz évvel ezelőtt publicisztikáin keresztül felhördülő Ady szavai valahogy mindig leperegtek az éppen regnáló kormányokról? Sőt, akadtak olyanok is, akik egyenesen hadat üzentek a bús magyar igazmondó költő és publicista ellen?
Mert nem kell a kritika, mi szükség az önvizsgálatra, vagy arra, hogy néhányan húzzák a vészharangot, lármázzanak, prédikáljanak, intsenek hasztalan olyankor, amikor a legkeményebb államhatalom védnöksége mellett folyik a mulatság… Amikor már több mint száz évvel ezelőtt is úgy élt ez a nemzet, hogy mindig akadtak bőven olyan hivatalos állások, amiket valakik számára találtak ki? Mert Magyarországon vannak olyan emberek, akiket a nevükért vagy rokonságaiért el kell tartani – teszi hozzá Ady.
És hogyan lehet az, hogy Ady Endre most is éppen ugyanúgy tudja megmondani az igazságot, mint ezelőtt százhúsz évvel? Talán mert Ady szavai a kimondás felszabadító erejével hatnak. Van mit tanulni tőle.