Kéri László: Orbán 12 pontja a saját pszichiátriai problémája

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.

Zsúrpubi: A múlt héten bemutatkoztak az új miniszterek. Erről azért érdemes beszélni.

Kéri László: Igen, a mögöttünk hagyott hét legtöbbet emlegetett eseménysorát az új kormány minisztereinek parlamenti meghallgatása jelentette. Részben azért, mert az érdeklődők abban reménykedtek, hogy a személyes megszólalások nyomán sokkal világosabb képünk lehet majd arról, hogyan is fog működni a meglepő mértékben felforgatott szerkezetű kormányzat. Részben meg azért is, mert több új, illetve régi/új arc behozatala révén arra lehetett következtetni, hogy az ötödik Orbán-kormány teljes mellszélességgel készül a várhatóan kikerülhetetlen nehézségekkel telitűzdelt gazdasági helyzet minél eredményesebb intézésére. Őszintén szólva, ez utóbbi vonatkozásban inkább a hiányérzeteink szaporodtak, és továbbra sem lehet kihámozni egy világosabb vonalvezetésű kormányzati gazdaságpolitika körvonalait. Ehelyett megint azokat a régivágású álmokat halhattunk, hogy mikor fogjuk utolérni Ausztriát. Tulajdonképpen megdöbbentő, hogy nincsen az a vészhelyzet, ami képes lenne a hazai politikai osztály éppen uralgó részét leszoktatni arról, hogy a ténylegesen igényelhető és égetően szükséges konkrét kormányzati elképzelések HELYETT ne a megszokott álom-kergetéssel hozakodjanak ilyenkor is elő. Még olyan pillanatokban is, amikor a helyzet a napnál világosabban igénylené a kézzelfogható döntések körvonalazását. Ezt a képtelen ellentmondást ezen a héten többszörösen is meg- és átélhettük.

ZSPB.: Amennyiben?

K.L.: Több szempontból is. Egyrészt ugyanezekben a napokban jelent meg a magyar gazdaság alapvető helyzetéről és teljesítményéről szóló első negyedévi KSH-jelentés. A felszínen akár optimista összképet is ki lehetett hámozni, ám a részeleteket is megismerők és értelmezők nagyon pontosan felvázolhatták mindazon töréspontokat, amelyekkel a magyar gazdaságnak már az idén kikerülhetetlenül szembe kell néznie. Az elszabadult hiánnyal, a példátlanul magas inflációs folyamatokkal, az áhított növekedési álmoknak kemény korlátokat emelő tényezőkkel, az aránytalanul belső fogyasztás ösztönzésére támaszkodó növekedési sikerek későbbi árával, a megbillent egyensúly-mutatókkal stb. Nem beszélve a harmadik hónapja zajló háború egyre kiszámíthatatlanabb és egyre riasztóbb következményeivel. Másrészt ugyanezekben a napokban adta közre az MNB a maga szokatlanul terjedelmes és alapos vízióját a hazai gazdaság versenyképessebbé tételének feltételeiről, s e 203 oldalas anyag meglehetősen nyílt kritikája az elmúlt évtizedben folyó, s a jövőben is folytatni kívánt gazdaságpolitikának. Tizenkét pontba foglalták össze a száznál is több teendőt tartalmazó javaslataikat, s a ki ezt elolvassa, az hamar megértheti, hogy ez a kiút mind a tizenkét pontjában a jelenlegihez képest egészen másféle gazdaságfejlesztési -és politikai elképzeléseket fogalmazott meg.

ZSPB.: Hallhattunk a héten egy másik tizenkét pontos listát is…

K.L.: Igen, a nagy reményekkel megszervezett és komoly nemzetközi visszhangok reményében összehozott kormányzati konferencián maga a kormányfő osztotta meg ország-világgal a sikerek és a győzelem receptjét. Merthogy a legfontosabb teendő értelemszerűen a GYŐZELEM, amin ez alkalommal - az ő megfogalmazásában - a progresszió, értsd, a baloldal nemzetközi befolyásának végleges legyőzését kellene értenünk. E feladat-kijelöléshez képest ez a tucatnyi pont egyfajta tanácsadó, útmutató mindazok számára, akiknek élete célja a szüntelen küzdelem és ellenfél-keresés lenne.

Mondhatnám, hogy ez az egész képtelen és zagyva tizenkét pont nem más, mint az Orbán fejében kavargó világkép rendezésére megtett magánkísérlet, s ennyiben mindez az ő magánügye, pszichiátriai problémája. Ám a helyzet korántsem ilyen egyszerű, mert:

  • ugyanezen a héten a kiválasztott miniszter-kollégái megpróbálkoztak a földközeli, érdemi kormányzati kihívásokra adandó válaszokkal, amelyekhez ez a magánvízió aligha adhatott nekik bármiféle segítséget,
  • ugyanezen a héten a háttérben kénytelen Orbán is a háború következményeiből fakadó uniós válaszok/szankciók nyomán kialakult konfliktusokkal bajlódni,
  • ugyanezen a héten megjelent a már emlegetett MNB-jelentés, amelynek a gazdaságpolitikai képe semmiféle kapcsolatba nem hozható a kormányfő harciaskodó vízióival,
  • a hétvégén visszanéztem a kormányzati médiavilág ismertetéseit erről az Orbán-féle tizenkét pontról és azt találtam, hogy ezzel aránytalanul nagyobb terjedelemben és alapossággal foglalatoskodtak, mint - mondjuk a heti – KSH-jelentésből kirajzolódó azon inflációs folyamatokkal, amelyek ebben az országban milliók életét keserítik meg.

S hogy még egyértelműbben fogalmazzak: hazánk kormányfőjének ezekben a bonyolult és mind nehezebben értelmezhető hetekben is a maga privát vízióinak a megfogalmazása és közhírré tétele fontosabb feladata lett, mint aminek az intézésére az imént felesküdött. Tovább folyik tehát a mesterséges/párhuzamos világ felépítésének grandiózus média-kísérlete, amellyel megpróbálják eltakarni a ténylegesen létező világ napi gondjait.

Azt hittük, hogy ez a kettős játék legfeljebb a választások megnyersééig tarthat, de hat hét elteltével kénytelenek vagyunk belátni: elkezdődött a kampány a következő választásokért. Pontosabban, be sem fejeződött az előző, hanem beleolvad az újabb kampányba.

ZSPB.: Mindeközben azért a napi politika szintjén mégiscsak zajlik valamiféle „pótközélet” is.

K.L.: Hogyne, méghozzá a megszokott durvasággal. A héten például az Alkotmánybíróságnak volt képe elkaszálni azt a népszavazási kezdeményezést, amelynek a támogatásához az idei évben elmondhatatlan nehézségekkel sikerült összeszedni a szükséges kétszázezres aláírást. Ezzel a gesztussal az AB megüzente az ellenzéknek és az ország nem feltétlenül kormánypárti részének azt is, hogy önmagát a kormányzati szerkezet/uralmi szisztéma szerves részének tekinti és senki ne reménykedjen abban, hogy a hatalommal szemben alkotmányos/jogi védelemben részesülhetne. A heti média ezzel a szégyenteljes és átlátszó döntéssel nem sokat bíbelődött, ezért az sem meglepő, ha a közvélemény nagy része nem is értesült erről a fordulatról.

ZSPB.: Jó hír?

K.L.: Például a hazánkban sínylődő és kevésbé bujkálásra kényszerült egykori észak- macedón elnök újabb büntetésével immáron tizenkilenc évre nőtt a hazájában letöltendő börtönéveinek a száma. De a mi kormányfőnk személyes gondoskodásának köszönhetően nálunk ezt elfeledheti és szabadon élhet. Ez mindenképpen jó hír lehet mindazon további politikusok számára is, akiknek otthon ugyan ég a talaj a lábuk alatt, de a mi kormányfőnk személyében kellő erejű segítségben részesülhetnek.