Kéri László: Soros György visszatért a kormányzati kommunikációba

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.

Zsúrpubi: Az elmúlt héten szinte kizárólag a gazdasági élet hírei uralták a közbeszédet.

Kéri László: Igen, hiszen a jövő évi költségvetés elfogadása, a páratlanul magas inflációs hír, valamint a különadók következményei és a 400 forint közelébe kúszó euroárfolyam jelenségei akár egyenként is kiérdemelhetnék a hazai közgondolkodás megkülönböztetett figyelmét. Vissza is fogunk térni minderre, de mégis azzal kell kezdnem, hogy végre helyreállhatott a magyar politikai élet normális ciklusát szabályozó legfontosabb mozzanat:

Öt hét kihagyás után végre pénteken reggel megint Orbán Viktor szokásos rádiós monológjára ébredhetett az ország.

Sok-sok év után igazán megszokhattuk már, hogy minden fontos kérdésre és a dilemmáinkra leginkább ezen a fórumon kaphatjuk meg az autentikus, mély és megnyugtató válaszokat. Most például végre napfényre kerülhetett egy olyan titok is, amelyre már több mint száz napja, hogy nem tudtuk a megfejtését. Arra, hogy az orosz agresszió következtében folyó háború elhúzódásának valójában Soros György lehet a mozgatórugója. Sajnos az idő, továbbá a kérdezni is tudó riporter hiányában azt nem tudhattuk meg, hogy miféle feltételek, keretek és körülmények között szokott Soros Putyinnal egyeztetni, mert azt talán még Orbán sem tagadná, hogy e háborúhoz valamilyen módon hozzátartozna az orosz fél is.

ZSPB.: Az nem lehetséges, hogy ilyen alkalmakkor a kormányfő kizárólag hazai választóközönsége számára játssza a világ bölcsét?

K.L.: Leginkább ez lehet a magyarázat, mert egyébként reménytelen lenne bármiféle értelmes érvet találni iménti képtelen őrültségére. Ez a kijelentés még a szokásos Kövér-i „túlfeszített lényeglátást” is felülmúló produkció lett, s talán a sokasodó hazai gazdasági gondok, az ezerféle köntösbe öltözött válságjelek szaporodására adható, kényszeresen paranoid reakcióként fogható fel ez a kiszólás. Mindenképpen kell ellenség, az pedig csak akkor töltheti be az univerzális bűnbak szerepét, ha konkrét neve, arca is van. Mindez azért is lehet mellbevágó, mert ugyanezen a héten - sőt, ugyanazon a napon - a frissen megválasztott magyar államfő is aláírta Bukarestben az ott összegyűlt kilenc ország vezetőinek közös nyilatkozatát, miszerint a NATO keleti peremvidékének országai egyértelműen elítélik az orosz agressziót, és Oroszországot tartják a régióra leselkedő legnagyobb veszélynek.

Úgy látszik, hogy a szokásos pávatánc ma már csak úgy gyakorolható, ha egyszerre két páva járja. Orbán a szégyenlős oroszbarát, aki mindig úgy beszél a békevágyról, hogy ki nem ejtené a száján: mi is az igazi oka a béke hiányának. Míg Novák Katalin dolga az eurokonform arculat ápolása, és ő teheti meg az agresszió nyílt elítélését.

Összegezve mindezt: nem lehet könnyű dolguk ama külső megfigyelőknek, akik szeretnék megérteni, hogy mi is lenne az egyértelmű magyar álláspont.

ZSPB.: Mindeközben itthon a gazdasági helyzetre nehéz szavakat találni.

K.L.: A gazdaság nagy zajjal dübörög. A héten a parlamentnek benyújtották jövő évi költségvetést, ami már önmagában is agyrém, hiszen még azt sem lehet tudni, hogyan hatnak majd az éppen most útjukra indított különadók a 2022-es év gazdasági folyamataira. A makro-elemzésekben járatos közgazdászok találgatják is, hogy mire alapozhatja a kormány azt az optimista jövőképet, ami a jövő évről szőtt álmokból kihámozható. A jövőről szóló nagyhangú ígérgetések árnyékában azért az elmúlt héten három-négy fontos fejlemény is észhez térítőleg hathatott volna:

  • Mindenkit meglepett a héten megjelent inflációs adat, miszerint a tavalyi év hasonló időszakához képest 10.7 százalékos az árak emelkedése. Ezen belül pedig az élelmiszereké még ennél is jelentősebb. Az egyetlen vigasztaló momentum legfeljebb az lehet, hogy a nemzeti főadó – az M1 - aznap esti tévéhíradója mindezt nem tartotta közlésre méltó eseménynek. Igazuk is van, minek fölöslegesen idegesíteni az embereket, elég az, ha majd maguk szembesülnek mindezzel, ha vásárolni mennek.
  • A különadók körül egyre több a félreértés, s annak is mind több jelét lehet látni, hogy aki teheti, megpróbálja az új terheit a végső fogyasztókra tovább hárítani. A kormány a legelső ilyen jellegű akciókra azonnal le is csapott, bár az még nagyon is kérdéses, hogy jogszerűen megvívható lesz-e a Ryan Airrel szembeni eljárás?
  • A gazdaság helyzetének megítélése körüli bizonytalankodások egyik legvilágosabb következménye a forint árfolyamának tánca. A héten lehetett mérni a dollárhoz viszonyított eddigi legmagasabb értéket, s az euróhoz képest is a 400-as rémálom-határ közelében ingadozott. A gazdaságpolitika irányítói ugyan hallani sem szeretnének az euróra való áttérés minél előbbi lépéseiről, bár a lakosság véleménye ennél sokkal pozitívabb és csaknem a 70 százalékuk ezt tartaná kívánatosabbnak.
  • S e problémák halmozódása közepette, nem is meglepetés, hogy a héten a kormány újból megszavaztatta magának a további rendkívüli állapotot, egészen novemberig.

ZSPB.: Mi ezzel a legnagyobb gond?

K.L.: Először is, a rendkívüli helyzetben lényegében a kormány és személy szerint Orbán Viktor azt tesz, amit csak akar és ami éppen eszébe jut, mert ezzel a megoldással még az alkotmányos ellenőrzés legutolsó látszata is felszámolódott. Egyébként meg a korábbi rendkívüli állapotok kihirdetése során sem volt kellően megindokolt, mire is való ez a kivételes felhatalmazás. Leginkább annyit tudtunk ugyanis kihámozni belőlük, hogy sokkal könnyebben mehetett a tetszés szerinti újraosztás, mint előtte.

ZSPB.: Ezek szerint a szokásos jó hírrel ezúttal adósok leszünk.

K.L.: Úgy tűnik, hogy igen. Talán kicsinyke öröm, de egy szűkebb csoportnak mégis páratlan élmény lehet az, hogy az Andrássy úti paloták jelentős részét megkaparinthatta a NER legbelsőbb köre. Mintegy féltucatnyi családé lett minden hatodik palota, bár, az igazán forgalomképes épületek között ez az arány már jóval nagyobb.