Kéri László: A magyar javaslat szembemegy mindazzal, amit az Unió meghatározó államainak többsége a jövőről gondol
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.
Zsúrpubi: Az elmúlt héten mintha összekuszálódtak volna a kül- és belpolitikai problémák.
Kéri László: Igen, és ennek párhuzamosan többféle magyarázata is megállja a helyét. Részben, mert itthon egész héten át tartott az a parlamenti ülésszak, amelynek elvileg a jövő évi költségvetést kellene megvitatnia és elfogadnia, de emellett elhangzanak olyan javaslatok és történnek olyan döntések is, amelyeknek kifejezetten külpolitikai érintettségük is van. Részben, mert a múlt héten uniós csúcs is volt, amelyen egyfelől a folyamatosan függőben lévő ügyekről is tárgyaltak, de leginkább Ukrajna tagjelöltségéről döntöttek.
Innét üzente haza tömören a magyar kormányfő azt, hogy: „Igent mondunk a tagsági jelöltségre, de nemet mondunk az oroszok elleni szankciókra.”
E tömör üzenet részletesebb kommentárt is megérdemel, mert egyszerre fejezi ki a jelenlegi magyar külpolitika legfontosabb jellegzetességeit.
ZSPB.: Amennyiben?
K.L.: Amennyiben egyszerre lennénk teljes jogú és konstruktív tagjai az európai közösségnek, ugyanakkor minden lehetőséget megragadunk a különleges magyar tagsági státusz mivoltának állandó felmutatására. Már az elmúlt időszak egyik látványos gesztusa volt az is, hogy a Fidesz - nyomatékként a T. Ház elnökének és a párt frakcióvezetőjének a nevével erősen hangsúlyozva - javaslattal állt elő az Európai unió alapvető megreformálásának érdekében. A részleteket mellőzve, elegendő csupán annyit megjegyeznünk, hogy ez a magyar javaslat alapvetően szembemegy mindazzal, amit az Unió meghatározó államainak többsége a jövőről elgondol.
A már megszokott vétózó szerepünket is újfent gyakoroltuk a széles nemzetközi elfogadást maga mögött tudó „globális minimumadó” ügyében, aminek a vége az lett, hogy a többi 26 ország megtalálja majd annak a módját, hogyan fogadják el ezt a javaslatot az egyszem magyar támogatás hiányában is.
Röviden összefoglalva: hazánk az elmúlt időben fontos és az elsöprő többség által elfogadott kérdések ügyében jóval többször is vétózott már annál, hogy előbb-utóbb napirendre kerüljön a jelenlegi vétószabályok megváltoztatása.
ZSPB.: Miért is?
K.L.: Azért, mert, ha egy ország – amelynek lakossága egyébiránt az Unió alig kettő százaléka, a gazdasági teljesítménye meg az egy százalékhoz van közel – rendre visszaél a vétó lehetőségével, akkor a többségnek kezd elege lenni ebből, mert ezt gyakorlatot a joggal való visszaélés tipikus esetének vélik. És igazuk is van. Feltehetően ezt a végső pillanatot érezhette meg maga Orbán Viktor is, amikor a héten nem állt ellent Ukrajna tagjelöltté minősítésének, és az előzetesen kiszivárogtatott fenyegetődzésekkel szemben mégis beállt a sorba támogatni Ukrajna jelöltté válását. De nem bújhatott ki a bőréből, ezért üzente haza azt, amire már a legelején hivatkoztam: igen - és nem… Fontosnak érezte ezúttal is kifejezésre juttatni, hogy a mostani hozzájárulása nem jelenti kerékkötő-szerepének végső feladását. E kívülről nehezen átlátható, bonyodalmas játszma hátterében feltehetően az a legfontosabb magyarázó momentum, hogy végső fázisába juthatott annak a mintegy 40 milliárd euró megítélésének a sorsa, amely nélkül a magyar gazdaság aligha bírná ki a következő évek súlyos kihívásait. Kell a pénz, de elmegyünk a végsőkig annak érdekében, hogy minél kisebb kötelezettségvállalások mentén juthassunk hozzá.
ZSPB.: Itthon mindeközben továbbra is zajlik többsíkon, a párhuzamosan futó politizálás.
K.L.: A közvélemény számára rendre kitermelt gumicsont ezúttal is megszületett, az ellenzék megmaradt mozgásterének további szűkítése megállíthatatlanul folyik, s mindezek mögött a tűzközeli háttér túlfinanszírozása töretlenül folytatható. E három síkot talán érdemes egy-egy rövid bekezdés erejéig részleteznünk is.
- A heti gumicsontot újfent Kocsis Máténak, a Fidesz frakcióvezetőjének köszönhetjük. A jövő évi költségvetés ürügyén benyújtott salátacsomagból lehetett kibányászni a vármegye és a főispán-titulusok visszaállításának javaslatát. Nos, amint ez várható volt, a kormánypárthoz nem kötődő közegben ez óriási felháborodást váltott ki és több reakciót kapott, mint száz egyéb fontos ügy. Sikerült megint néhány napra zsákutcába, mégpedig hangos zsákutcába terelni a közbeszédet. A további segítséget a Fidesz a legkiszámíthatóbb helyről, az eszmei szövetségesétől kapta. A Mi hazánk kontrázni kezdett és elkezdte követelni a csendőrség visszaállítását is…
- Az ellenzéki mozgástér további korlátozására nagyszerű példát kínál az a sunyi javaslat, miszerint 2024-ben egyszerre kellene tartani az uniós és az önkormányzati választásokat, mert így... fantasztikus összegeket lehetne megspórolni… Hát, persze. Merthogy az önkormányzati megmérettetésen az ellenzékiek összefogása lenne a fontos, az uniós választásoknál meg a külön-külön folytatott verseny. Oldják majd meg, ha tudják. Az igazi pitiánerség pedig az, amire Hadházy Ákos kapcsán készülnek, mert képesek lennének az ő tevékenységére és az ő személyére szabott jogszabály-módosításra is. E végtelen pofátlanságra már tényleg nehéz szavakat találni. Úgy látszik, hogy az áprilisi választások óta eltelt időben is az egyik legfontosabb mozgatórugó a kampányszellem maradt.
- A héten napvilágot látott az is, hogy a Szerencsejáték Zrt. jelentős összegekkel támogatta mindazokat, akik arcukat, nevüket adták a különféle fideszes tömegrendezvényekhez.
Ezt akár a jó hírek közé is elkönyvelhetjük. Jókor kell jó helyen lennünk, és akkor még sok-sok milliós jutalmakhoz is hozzájuthatunk.