Kéri László: Más országok valutái esetében egyáltalán nem figyelhető meg hasonlóan drasztikus romlás, mint a forintnál

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.

Zsúrpubi: Van úgy, hogy szinte képtelenség az adott hét eseményei között fontossági sorrendet találni. Ki tudjuk bogozni a közöttük levő tényleges összefüggéseket?

Kéri László: Az elmúlt héten párhuzamosan zajlottak - és zajlanak minden pillanatban - a sok-sok éve tartó „magyar kormány kontra Brüsszel” - mérkőzés váratlanul fordulatosra kerekedő epizódjai. Ugyanakkor a korábban is kedvezőtlenül alakult gazdasági jelzőszámok eheti negatív rekordjai elemi erővel terelték a közvélemény figyelmét a hazai gazdaság állapotának értelmezésére. A háttérben, szép csöndben egyre szaporodó jelei kezdenek kirajzolódni annak is, hogy a mára már elfeledett covid korántsem tartható végképp a múlt kellemetlen epizódjának. S hogy a káosz teljes szélességét érzékeltessük, a háború kapcsán ezen a héten szintén történtek több mint meglepő fejlemények - itthon is.

ZSPB.: Kezdjük az elején! Brüsszelből a héten megérkezett egy újabb figyelmeztető tónusú jelentés.

K.L.: A folyamatokat figyelemmel kísérők számára aligha kelthetett meglepetést. Az Európai Parlament előtt benyújtott jelentés szerint hazánkban az elmúlt években tovább romlottak a jogállamisággal kapcsolatos feltételek, amely anyag tételesen is felsorolja mindazon sérelmeket, amikről mi nagyon is jól tudunk, hiszen meg- és átéltük ezeket. A kormányzat érdekes játszámba kezdett, mert ezúttal nem vont mindent kétségbe, hanem látszólag más ügyek kapcsán megpróbálta azt a látszatot kelteni, mintha a kritikákra már megfelelő és érdemi lépésekkel válaszolt volna. A hét második felében rendre arról értesülhettünk, hogy mi mindenben engedtünk a brüsszeli kritikáknak, ám a tényleges döntések a lényegi kritikákat alig érintették. Nehéz minderről menet közben véleményt formálnunk, mert:

  • egyfelől valóban igaz az az állítás is, hogy ezúttal a magyar kormány igyekszik konstruktív módon eljárni és a korábbi, teljesen elutasító magatartásához képest hajlandónak mutatkozik az évek óta hangoztatott kifogások nyomán érdemi változtatásokra is.
  • Másfelől viszont a meghirdetett lépések összességükben igen távol vannak attól, hogy a másik fél - értsd: Brüsszel - komolyan vehesse ezeket.
  • Az a gyanúnk, hogy az eddig elmaradt brüsszeli források igénybevétele most már nagyon sürgőssé vált a kormánynak, s ezek elérhetővé válása érdekében valóban hajlandó némi hátraarcra is, mert most még abban bízik, hogy mindezt meg lehet oldani látszat-intézkedésesekkel is.

A múlt héten több komoly orgánum úgy értékelte ezt úgy, mintha a magyar kormány hosszú évek elmúltán látványos hátraarcba kezdett volna, és engedne a brüsszeli kritikáknak. Mi egyelőre óvatosabban fogalmaznánk és csak annyit mondanánk, hogy a héten megpróbálták magukat feltüntetni konstruktív, együttműködésre hajlandó partnerként is.

ZSPB.: Ha jól értem, az említett lépéseket aligha lehet elválasztani a hazai gazdaságban éppen zajló kedvezőtlen jelenségek következményeitől.

K.L.: Igen, ez lehet az egyik magyarázat, mert az elmúlt hét legdrámaibb fejleménye a forint árfolyamának száguldozása volt, hiszen nem egyszerűen átlépte a sokáig elképzelhetetlennek tartott 400-as lélektani határt, hanem meg sem állt újabb és újabb negatív rekordokig. S ugyan ezúttal is próbálkoztak a közvélemény hülyítésének megszokott módozataival és lehetőleg mindent a háborúra kenve megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Gondosan hallgatva arról például, hogy más, hasonlóképpen érintett országok valutái esetében egyáltalán nem figyelhető meg hasonlóan drasztikus romlás. Magyarán, a forint iránti bizalomvesztés sokkal szélesebb körben elemzendő jelenség annál, hogy ezt is csupán a szomszédban zajló háborúra lehessen kenni.

ZSPB.: Ráadásul a héten megjelent inflációs adatok úgyszintén rekordokat döntöttek.

K.L.: Igen, és talán más körülmények között ez a példátlan - negyedszázada nem látott méretű áremelkedés - sokkal nagyobb visszhangot váltott volna ki annál, mint amit a héten megfigyelhettünk. Durván szólva, a forint vészes árfolyamromlása némileg elterelhette a kedvezőtlen visszhangokat arról, ami aztán tényleg mindenkit vaskosan és negatívan érint. Azt azért érdemes külön is jeleznünk, hogy jónéhány orgánum azt is szóvá tette, hogy a mindenkit közvetlenül is érintő élelmiszer-áremelkedések az átlagos fogyasztói árindexnek is úgyszólván a duplájára nőttek. A kormányzati kommunikáció ezúttal is ezerrel hangoztatta a korábban már beváltnak vélt megoldást: mindezt igyekeznek a háború számlájára terhelni. Még szájbarágós, propaganda-kisfilmet is készítettek, hátha majd ez is segít.

ZSPB.: Akkor ezek szerint már a kormányzati berkekben is elkezdődött egyfajta észheztérés és a kedvezőtlen fordulatok következményeivel való érdemi szembenézés?

K.L.: Ezt azért aligha állítanám, talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy a kommunikációs gyakorlatot lassan, de biztosan átállítják a naponta megtapasztalható gazdasági nehézségek beismerésére, de oly módon, mintha minden, ami rossz, az a háború miatt lett, és mi ezzel szemben aligha tehetünk bármit is, várjuk a BÉKÉT, a megváltó békét. A mindennapi döntési gyakorlatban viszont nem sok nyomát látom e felismerés realizálódásának. Továbbra is a sportra, a kommunikációs nagyüzemre, illetőleg a titkosszolgálatok fejlesztésére költik a vélt és valós pluszpénzeket. Mintha semmi nem történt volna. A vérforraló urizálási szokásokon sem tudnak változtatni, az újsütetű honvédelmi miniszter is képes helikopteren utazni azért, hogy ott lovasfogaton haladjon tovább.

ZSPB.: És a hét jó híre?

K.L.: Nem is tudom… Mind a nemzetközi, mind pedig a hazai adatok szerint a covid-járvány aligha tűnik el az életünkből nyom nélkül. Sőt. Az elmúlt héten egyre riasztóbb számokkal barátkozhattunk. Nálunk is szép csöndben a duplájára emelkednek az újonnan megbetegedők számai. Azt hittük, kinőttük a korábbi válságot és mostantól már csak a legújabbra koncentrálhatunk. Hát nem. Készülhetünk a már megtanultakkal való együttélésre is. De! Történt valami váratlan esemény, ami tényleg jó hír is lehet. A vezérkari főnökkel az élén magyar katonai küldöttség járt a héten Ukrajnában és a saját szemükkel is meggyőződhetek e háború borzalmas realitásairól. Igaz, ezt a látogatást nem verték túlzottan nagydobra, de maga a látogatás is már komoly fordulat az eddig követett áltárgyilagosság és állásfoglalást kerülő magatartásunkban. Lehet, hogy ez a fajta félfordulat is szerves része mindannak, amiről az összegzés legelején beszéltünk. Lehet, előbb-utóbb még azt is megtanulhatjuk: hol is van a helyünk.