Kéri László: A rezsicsökkentés beáldozása az emelkedő inflációs és a romló forintárfolyam árnyékában ér bennünket
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.
Zsúrpubi: Talán mondhatni, hogy a tüntetések uralták a közbeszédet a múlt héten.
Kéri László: Szóba hozták a kormányt – mondta némi kínos eufémizmussal a tüntetésekről tudósítani kiküldött riporternő, miközben elnyomta a hangját a tüntetők szentségelése, akik a focipályákról közismert gyalázkodásokkal minősítették a kormánypárt nevét. Ily módon az otthonülő tévénézőknek is közvetlenül alkalmuk nyílott arra, hogy meghallhassák e nem túl hízelgő rigmusokat. Ami igaz, az igaz, ezen a héten nemcsak a Nyugati tér előtt tüntetők és nemcsak szerdán este „hozták szóba” kétharmados kabinetünket, ugyanis egészen vasárnapig tartott az a tüntetési hullám, amely - minden jel szerint - a ezen a héten is folytatódni fog. Mi kellett ahhoz, hogy Magyarországon évek óta nem látott gyakoriságú tüntetések, késő éjszakákig eltartó utcai vonulások, tömegméretű indulatok nyilvános felmutatása legyen újfent az alapvető esemény? Ezen a héten két, olyan nagy horderejű döntés látott napvilágot, amelynek kedvezőtlen következményeit milliók a maguk bőrén is tüstént megérezhetik. Két olyan jellegű döntés, amelynek nyomán milliók érezhették magukat egyszerre becsapottaknak s ugyanakkor tehetetlennek.
ZSPB.: Kezdjük a KATA-val!
K.L.: Első hallásra valóban úgy tűnhetett, mintha csak egy jól körülhatárolható kisebbség eddig privilegizált lehetőségeit kívánnák megszűntetni, méghozzá elfogadhatónak hangzó indokokkal. Nem kellett túl sokat gondolkodni ahhoz, hogy ezt a magyarázatot az érintettek félretolhassák, mert
- kiderült, hogy a ténylegesen érintettek valójában milliós nagyságrendűek lehetnek - családtagjaikkal együtt,
- kiderülhetett, hogy ez az egész nem más, mint egy kevéssé titkolható, ám nagyon is drasztikus adóemelés,
- ráadásul a szeptember elsejei bevezetés oly mértékben állít kész helyzet elé százezreket, amelynek az eredményes megoldására aligha lesz lehetőségük,
- a hivatalos védekezéssel ellentétben, az érdekeltekkel nem folytattak előzetesen semmiféle egyeztetést, hanem egyoldalúan, mérlegeléseket nélkülözve döntöttek,
- s végül pedig, a hivatalos magyarázattokkal szemben a katások elsöprő többsége nem a nagy jövedelmű adókerülők közé tartozik, hanem éppenséggel az olyan, fiatalabb korosztályokba sorolódik, akiknek sem a munkaerőpiaci, sem pedig a jövedelemszerzési lehetőségeik eddig sem voltak kedvezőek.
Mondhatnánk még számos olyan okot, amely magyarázza az elmúlt héten elszabadult és a közterekre kiömlött indulatokat, de a fönti lista tételei is bőven bizonyítják a lényeget: sikerült megint a legkevésbé védett rétegekre terhelni a téves gazdaságpolitika következményeit. Így a csalódás, a becsapottság és a kiszolgáltatottság egymást erősítő hatásai érthetően sodornak ezreket a legvégső eszközök igénybevétele felé: nem marad más lehetőségük, mint a nyilvános tiltakozás.
ZSPB.: Mindennek a tetejébe megkaphattuk csütörtökön a rezsicsökkentés kimúlását is.
K.L.: Igen, ha nem lett volna éppen elég a KATA beszántása, a nyakunkba öntötték a rezsicsökkentés végét, illetve érdemes még pontosabban és keményebben fogalmaznunk.
A jövő hónaptól kezdve a magyar családok többsége olyan terhet kap a nyakába, amelynek a viselésére sem felkészülve, sem pedig felkészítve nincsen.
Lehetne óvatosabban is fogalmaznunk, hiszen a hosszasan elnyúló orosz agresszió egyik következményeként már régóta lehetett számolni az onnét származó energiahordozók eltűnésével, de… De azért sem lehet óvatoskodni, mert éppen magától Orbán Viktortól és tettestársaitól hallhattuk hónapokon keresztül, hogy „ők minden áron megvédik a rezsicsökkentést”, ezért állunk harcban mindenkivel, ezért nem jön a pénz Brüsszelből, ezért nem foglalunk állást a háborúban, ezért nem szeretnénk megsérteni az oroszokat, ezért vétózunk állandóan stb. stb. Alig egy-két nap telt még csak el, de annyit már országszerte érzékelhetünk, hogy a hivatalos magyaráztok ezúttal is a mellébeszélés szintjén mozognak, sőt, a kormányfő képes volt pénteki monológjában imígyen bagatellizálni:
„Nagy tisztelettel arra kérem a családokat, hogy aki átlag felett fogyaszt, az lássa be, hogy arra kénytelenek magasabb árat kivetni, mert akkor megszűnne a rezsicsökkentés.”
A közgazdasági elemzések természetesen azonnal rámutattak arra, hogy az idén már elszállott költségvetés nagymértékű hiánya e kényszerlépés elsőszámú magyarázata, s arra is, hogy a rezsicsökkentés beáldozása már nagyon régóta megérett feladat volt. Az elmúlt három napon minden létező portálon, újságban - s gyanítom, hogy a családok többségében is - megállás nélkül számolnak, nézik fogyasztásaik adatait, és megpróbálják kitalálni a jövő hónaptól jelentkező ÚJ, pontosabban szólva: LEGÚJABB terheiket. Mert azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mindez a megállás nélkül emelkedő inflációs és a romló forint-árfolyam „árnyékában” ér bennünket. Dehogy is az árnyékában! Éppenséggel az infláció meg az árfolyamromlás az a Nap, az a Fény, az a reflektorfény, amelynek az „árnyékában” szemlélhetjük azt a terhet, amely a többségnek mellbevágó meglepetés lesz. Ráadásul a kormányzati mellébeszélések ékes cáfolataként, a jövőben kivetendő áremelések alapjául az elmúlt év átlagfogyasztása lesz a számítási alap - vagyis
hiába kezdünk MOST fokozottan takarékoskodni, fizethetjük az előző év óvatlan fogyasztásának az árát.
Minderről most elegendő talán ennyit is megjegyeznünk, mert az az érzésünk, hogy a következő egy-két hónap során minden áldott héten kénytelenek leszünk mindezekkel kiemelten is foglalatoskodni.
ZSPB.: Jó hír?
K.L. Csak olyan jó híreink vannak, amelyek egy nagyon is körülhatárolható kisebbség javára vannak. Frissen megválasztott államfőnk Brazíliában azt mondta, hogy Magyarország a családtámogatásban tekinthető világbajnoknak. Mondta ezt azon a héten, amikor a magyar családok éppen két megrendítő pofont kaptak. Igaz, az ő munkahelyének is éppen a héten találtak plusz egymilliárdos forrást még az idei évre.
Ugyanakkor mégis találhattunk olyan csoportokat, akikre ez a kitüntetett figyelem jótékonyan hathatott: a kormány tagjainak a fizetését Orbán Viktor éppen ezekben a napokban gondolta látványosan is megemelni, így legalább nekik lesz miből kifizetniük az extra-energiafogyasztás pluszköltségeit. Ezért aztán virraszthatnak értünk, akár egész éjszaka is.
De ne legyek teljesen igazságtalan, a rendőrök, katonák fizetésemelése is éppen ezen a héten lett mulaszthatatlan feladat. Úgy látszik, az ő béremelésüket nem korlátozzák Brüsszelből, mint ezt a pedagógusok esetében hallhattuk a kormánytól. És az ő köreikben nem érvényes az, amit Pintér Sándor a pedagógusoknak üzent: majd lesz fizetésemelés, ha javul a gazdaság helyzete. Lehet, hogy éppenséggel az erőszakszervezetek jobb helyzete javítja majd a gazdasági kilátásokat. Legalább lesznek, akik arra is figyelnek: kik hozzák túl gyakran szóba a kormányzat nevét…