Kéri László: Orbán Viktornak újfent sikerült néhány napra a médiumok címlapjaira kerülnie
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.
Zsúrpubi: Elválnak Magyarország és a legrégebbi, egyben leginkább megbízhatónak gondolt szövetségesének, Lengyelországnak az útjai – mondta a múlt héten a lengyel miniszterelnök, és kevés kétséget hagyott afelől, hogy ebbéli vélekedésének komoly köze lehetett Orbán Viktor elmúlt heti, tusványosi beszédének legfőbb kitételeihez.
Kéri László: Ha a mögöttünk hagyott hét külföldi visszhangjait tüzetesebben is megnézzük, azt láthatjuk, hogy nem feltétlenül ezt az egyetlen utat fenyegeti a tartós szétválás perspektívája. A hétvégén az Európai Parlament legnagyobb pártjainak vezetői közös nyilatkozatban ítélték el a magyar kormányfő beszédének azt a részét, amelyet a külső szemlélők rasszista felhangokkal megterheltnek gondolnak. Nem szándékozunk a mélyebb részletekbe belemenni, a hazai közvéleményt amúgy is legalább olyan intenzitással foglalkoztatta a tusványosi szónoklat, mint a hazánk iránt még érdeklődést mutató külső megfigyelőket. Talán annyit is elegendő krónikaként rögzíteni, hogy
Orbán Viktornak újfent sikerült néhány napra a médiumok címlapjaira kerülnie, s itthon is lassan már százas nagyságrendet ér el a róla szóló elemzések, értelmezések, tiltakozások, magyarázatok dokumentálása.
ZSPB.: A tusványosi beszéd rasszista részével párhuzamosan kelt életre egy egészen másféle szövedék, ugyanis az orosz invázió miatt kitört háborúnak is sikerült olyan értelmezést adni, amely finoman szólva is meglehetősen messze van az európai közvéleményétől.
K.L.: Az is igaz, hogy Orbán ezzel a megközelítéssel kivívta az orosz média elismerését, sőt még - az olthatatlan békeszeretetéről elhíresült - csecsen hadúr vállveregetését is. Egyszóval az elmúlt hét legfontosabb eseményének változatlanul a tusványosi beszéd tovagyűrűző hatásai látszanak, ami nyilván annyiban tűnhet optikai látszatnak, hogy erről írtak/beszéltek a legtöbbet. Ami azt illeti, lett volna jónéhány egyéb ügy is, amely hasonlóan intenzív figyelmet érdemelt volna, főként a szaporodó gazdasági nehézségekkel kapcsolatban. Ezek közül legalább egy-egy hosszabb bekezdést mindenképpen szentelnünk kell az alábbiaknak:
A jegybank kénytelen volt folytatni kamatemelési gyakorlatát, mert nem is tehet másként az emelkedő infláció és romló forintárfolyam ellensúlyozására. Ezen a héten „történelmi” dátumot jegyezhettünk fel, a 10,75-ös alapkamat még néhány hónappal ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna, s így a régióban a magyar alapkamat lett a legmagasabb.
Viszont ez a lépés önmagában legfeljebb egy-két napra tudta csak megnyugtatni a piaci várakozásokat. Másfelől nézve viszont e lépésnek számtalan olyan kellemetlen hozadéka is lesz az adósságokban vergődők számára, amely gondra egyelőre nem vetül élesebb fény.
Az elszabadult infláció elleni védelem, valamint a rezsicsökkentés feladásának kényszerei a kormányzatot úgyszólván mindennapos rögtönzések felé hajtják, s így volt ez az elmúlt napokban is. Most például a benzinárakkal kapcsolatosan kialakított ársapkán kellett radikálisan változtatni. Részben a túlfogyasztások miatt fenyegető veszélyek miatt, részben pedig az időközben napvilágot látott visszaélési lehetőségek okán. A hét végén lényegében a gépkocsiállomány ötödét, mintegy 800 000 autós lehetőségét vették ki a kedvezményezett körből azzal, hogy a céges autókra ezek után nem vonatkozik a lakossági árplafon.
ZSPB.: Hasonló gondok és korrekciós lehetőségek várhatók a rezsiköltségek kiszámítása kapcsán is.
K.L.: Ebben a szegmensben egyelőre a legellentmondásosabb hírek keringenek. Mindezek a példák azt is igen ékesen bizonyítják, hogy mekkora nehézségekkel kell szembenézni akkor, ha egy kormány magára vállalja a piaci koordináció helyett az árak központi szabályozását. S az elmúlt egy-két hét azt is előrevetítette, hogy a következő hónapok során a hasonló jellegű konfliktusok elszaporodására kell számítanunk. Most még csak egy kisebbséget kezd aggasztani az a tény, hogy a feledhetőnek ítélt covid-járvány adatai hétről hétre emelkedő tendenciát mutatnak. A legutóbbi adatok már bőséggel adhatnának okot újbóli riadalomra és intézkedésekre, ugyanis az újonnan megfertőződöttek száma egyetlen hét során mintegy negyven százalékos növekedést jelzett. S a kórházba kerültek, valamint az elhalálozottak számai is erősen emlékeztetnek a legutolsó, tavaszi hullám záró szakaszának adataira. Egyszóval, lenne miért aggódnunk. Az első kormányzati reakció a lassú észlelés jegyeit már azzal felmutatta, hogy újból engedélyezték a nyugdíjas korú orvosoknak a nyugdíj melletti munkaviszony folytatását. Igaz, ezt még valahogyan összhangba kellene hozni az időközben megszüntetett KATA-szabályok utáni adózási lehetőségekkel.
ZSPB.: Vázlatosan bemutatott példáinkból is leszűrhető tanulság, hogy a közvéleményt foglalkoztató alapvető problémák világa milyen irracionális mértékben képes egymástól eltávolodni.
K.L.: Százával születnek elemzések, vélemények arról, hogy mit és miért mondott Orbán egy héttel korábban, ugyanakkor pedig milliókat érhet teljesen készületlenül az, ha a covid-járvány az ősszel újra berobbanna, és úgyszintén millióknak nincsen még pontos képük arról, hogy az ősz derekán miért és mennyit kell majd fizetniük.
Igaz, a kormányfő szokásos pénteki rádiós monológjában egy félmondattal utalt már arra, hogy szerinte az októberi hónap lesz a Nagy Vízválasztó, ám a részletek kibontása ezúttal a jövőre maradt. Ha valamiben biztosak lehetünk, akkor arra mindenképpen számíthatunk, hogy a következő hónapok során újabb és újabb, nagy jelentőségű kormányfői nyilatkozatok, beszédek, okfejtések várhatók. Azt viszont ezen a ponton nem tudjuk eldönteni, hogy ezt a jó, avagy a kevésbé kedvező hírek között tartsuk-e számon. Bár a héten akadt olyan igazi jó hír is, amely első hallásra talán távol esik mind a kis, mind a nagypolitikától. A Fradi, harminc év után ugyanolyan 4:1-es győzelmet aratott a pozsonyi Slovan-stadionban, mint amennyire ott kikapott 1992-ben. Ráadásul mindezt kommandós segítség nélkül érte el.