Kéri László: A folyamatos áremelkedések szinte hetente jelentkeznek újabb rekordokkal
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét.
Zsúrpubi: Nincs olyan hét, amikor ne az infláció lenne a legfontosabb témánk.
Kéri László: Valóban, hetek óta, most már talán mondhatni, hogy hónapok óta kénytelenek vagyunk a szűnni nem akaró áremelkedésekről elsőszámú belpolitikai kérdésekként megemlékezni. Ennek az egyik és leginkább kézenfekvő oka, hogy a folyamatossá vált áremelkedési hírek szinte hetente jelentkeznek újabb és újabb rekordokkal: „tíz éve nem láttunk ilyen magas árakat...húsz éve nem...harminc éve nem…stb.” A másik ok az ebből törvényszerűen adódó következtetés, mert mindenki a napi bevásárlásaik szintjén is találkozhat újabb és újabb elképesztő meglepetésekkel. És így ma már a spontán, hétköznapi beszélgetéseknek is ez lett az elsőszámú panasz- és vitatémája. A harmadik pedig, hogy a kormányzat éppen e két előzmény okán kénytelen felvenni a maga mindennapos kommunikációjába is ezt. Ami az ő számukra már csak azért sem lehet kellemes feladat, mert ez a kormány leginkább a sikereivel szeret dicsekedni, és ezt az infláció kapcsán mégsem lehet úgy előadni, minthogy: „Magyarország előremegy, nem hátra...Lám, az inflációs rangsorban is az Uniós országok élére törtünk…” Szeptembertől folyamatosan azzal próbálkoztak, hogy ha már úgyis van infláció és úgysem lehet letagadni, akkor az lenne a legcélszerűbb, ha tüstént össze lehetne ezt is kötni a megállás nélküli Brüsszel-ellenes uszítással, azaz nevezzük ezt egyszerűen „háborús, szankciós inflációnak.”
Valószínű, hogy egy-két világosabban gondolkodó politikus szólhatott tán a többieknek, hogy az emberek fejében ez a folyamatos, kifelé történő hárítás egy idő után egyet jelenthet majd a kormányzati tehetetlenség rejtett elismerésével. Ezért azután rendre olyan döntésekkel kell előállni, amely egyértelműen mutathatja fel az eltökélt, harcos és eredményes kormányzati hozzáállást is.
Így kerül sor újabb és újabb ársapkák látványos bevezetésére. Először a kormányfő maga beszél róluk, igaz, egyelőre csak ígéret formájában. Aztán jöhet a találgatás, addig sem beszélnek egyéb ügyekről. Végül megszülethet a Nagy Bejelentés, lehetőleg olyan árufajtákról, amely mindenkit érinthet. Így került sor ezen a héten a tojásra és a burgonyára, és ezzel sikerült is lényegében az egész heti kommunikációs kapacitásokat lekötni. Minden fontos csatornán szakértők, újságírók hada elemezhette, kimutathatta, hogy ennek az infláció egésze szempontjából jószerével nulla a jelentősége. Kormányzati oldalról meg állandó lehetőség nyílott a fanyalgók, kritizálók sunyi megbélyegzésére, miszerint őnekik semmit nem számítanak a kisemberek mindennapos gondjai. Egyetlen mondattal is összefoglalható az elmúlt hét lényege: a kormányzat újabb, látványos kommunikációs gesztussal igyekszik fenntartani az eredményes, vitathatatlan és alternatívák nélküli kormányzás látszatát. S amíg ez sikeresnek tűnik, addig nem is érdemes behatóan egyéb ügyekkel foglalatoskodni.
ZSPB.: Miért, mely ügyekkel kellett volna törődnünk?
K.L.: Hamarjában legalább négyet-ötöt is tudnék röviden emlegetni:
- Végnélküli és nagyon szomorú történet, de az oktatásügyi lázadás ezen a héten is
inkább gyarapodott kudarcokkal dúsított eseményekkel, semmint bíztató fordulatokkal. A kormányzati és a pedagógusokat képviselő érdekképviseletek találkozója teljesen. sikertelennek bizonyult, így a küzdő felek továbbra sem látnak más továbblépési lehetőséget, csak az újabb, országos sztrájk meghirdetését.
- Az éveken keresztül kulcspozícióban tartott Palkovics László mintha megelégelte volna megállás nélküli súlytalanodását, vagy az ő súlytalanná válását elégelték meg. Valakik? Na, kik is? Válasz momentán azért sem lehet mert a Legfőbb Illetékesnek másféle, ezerszer fontosabb feladata akadt, nélküle viszont komoly kormányzati alapkérdésekről még tanakodni sem lehetséges.
- Ez a más, fontos feladat, a szamarkandi látogatás lehetett, ahol egyetlen keresztény politikusként végre páratlanul hatékony alkalma nyílhatott a sokat hangoztatott „keresztény értékek” – Európában és általa sajnos utolsóként képviselt - harcos védelmének. Mivelhogy összes partnere leginkább az iszlám kultúrkörhöz tartozó személyiség volt. Igaz, e Türk Tanácson belül mi lehetnénk alkalmasak az olyannyira nélkülözhetetlen Híd szerepének a betöltésére. Bár, az is lehetne egy profán magyarázat, hogy végre szeretett volna olyan helyre utazni, ahol látványosan meg is ünneplik, és nem fenyeget a - mostanában többször is előfordult - kifütyülés veszélye. A kormányfő e látogatásáról egyébként egy idegenforgalmi hivatal profizmusát is meghazudtoló poszttal örvendeztette meg a híveit:
- Brüsszellel és amúgy a korábbi szövetségeseinkkel valóban egyre több a gondunk, hiszen ezen a héten is szlovák, lengyel és kellően erős német jelzéseket is hallhattunk afelől, hogy egyre több korábbi barátunknak kezd nagyon elege lenni belőlünk. Miből is? Részint abból a farizeus magatartásból, hogy egyfelől megállás nélkül kuncsorgunk az állítólagosan nekünk mindenféle feltételek nélkül járó brüsszeli forrásokért. Másfelől meg teljes kommunikációs gőzzel uszítunk az uniós döntések ellen. S ennek részeként nem is egyszer látványosan akadályozzuk a közös európai döntési folyamatokat. Így aztán az sem meglepő, ha az ember néha inkább Ázsia szívéig menekül, ahelyett, hogy a legközelebbi szövetségeseinek szemrehányásait hallgatná amiatt, hogy még az orosz invázió ügyében sem vagyunk képesek egyértelműen állást foglalni. Sőt, mintha büszkék is lennénk a kétértelműségünkre.
ZSPB.: Pedig ez a háború, mintha…
K.L.: Igen, úgy tűnik, az elmúlt héten valóban fordulat-értékű eseményeket láthattunk. Herszon feladása és visszafoglalása hónapok óta az a hadi esemény, aminek a következményei minden korábbihoz képest világosabban rajzolják ki a tél beállta előtti folytatás lehetséges forgatókönyveit. Ezért az elmúlt héten kénytelenek voltunk beérni azzal az örömhírrel, miszerint végre megalakulhat hazánkban is a közös Türk-magyar Aszálymegelőzési Intézet. Kicsinyke eredmény ez, de ilyen zord időkben ilyen kevéssel is beérjük. Egyedül keresgélni az aszályt roppantul lehangoló lehet. Mennyivel bíztatóbb, ha az ember mindezt a megbízható barátaival teheti. Miként tesszük mindezt már egy éve a burgonyakutatásban az üzbég barátainkkal is. Most, hogy ársapka lesz a burgonyán, az üzbég barátainkkal együtt sokkal könnyebb lesz az olcsóbb krumplira is rátalálnunk. Talán még sikeres nemzetközi recept lehet a hazai ársapkából is. Türk-magyar ársapka. Olyan turbánformájú…