Az országra nehezedő mázsás Sulyok
.jpeg)
Hogyan maradhatna köztársasági elnök egy olyan személy, akit az ország jelentősebb része bábnak, illetve szatyor f.ngnak nevez, méghozzá joggal?
"Az eskümhöz hű maradok, és ameddig a hivatalom gyakorlása nem lehetetlenül el, addig eleget kívánok tenni a vállalt megbízásomnak." - a mondat Sulyok Tamástól, a Fidesz köztársasági elnökétől származik. Legalábbis elméletileg.
Gyakorlatilag ugyanis könnyen elképzelhető, hogy ahogyan a múltban történt, úgy ezúttal sem saját akaratából nyilvánult meg.
Sulyok Tamás bő két éve köztársasági elnök, pedig ezt a tisztséget soha nem tölthette volna be. Az államfői posztot ugyanis nem "birtokolhatja" olyan személy, aki minden magyar ember helyett a mindenkori hatalmat szolgálja, és ha alá kell írni valamit, akkor nem a jogi, erkölcsi szempontokat, és a magyar nemzeti érdekeket veszi figyelembe, hanem azt, mit parancsoltak neki a mára már felszabadított Karmelitából.
"Hősünk" valószínűleg még mindig nem érti (vagy úgy tesz, mintha nem értené), hogy a köztársasági elnöknek nem egy párt kívánságait kell lesnie, hanem a nemzet egységét kell kifejeznie. Sulyok Tamás az elmúlt években több ízben bizonyította, hogy alkalmatlan erre. Attól pedig, hogy erkölcsi mérce legyen, olyan messze van, mint tornádó közepén felejtett szatyor f.ng a kiindulási pontjától. Tisztségének betöltésére tökéletesen méltatlan.
Sulyoktól és az országra hozzá hasonló módon nehezedő súlyoktól, beleértve a Havasikat, a propagandagyárakat, illetve minden olyan személyt, aki tisztségének betöltése során nem az ország, hanem az azóta megbukott hatalom szolgálatára esküdött fel, minél gyorsabban meg kell szabadulni.
Nem lehet, és nem is kell ezt szebben mondani. Ezeket az embereket nem elég eltávolítani pozícióikból, meg kell fosztani őket juttatásaiktól is.
A méltóságuktól már úgysem lehet. Az már rég nincs nekik.