Zsebre vágott ország
Nézem, ahogyan járkál, gazsulál, zsebre tett kézzel, mert azt gondolja, ő megteheti. Zsebben van a fél Balaton, az egykori szakszervezeti üdülők, a régi hangulatos kempingek, a rendszerváltoztatás idején elsikkasztott szállodák, a legendás éttermek, az ország legtermékenyebb földjei. Eltették a zsebbe dugott kezek a legfrekventáltabb helyeken lévő fröccsözőket, bisztrókat, a legendás várbéli lakásokat és üzleteket.
Biztos helyre, a zseb legaljára került egy csepp Egerszalók, minden városból egy kicsi, de annál szebb rész, jó néhány dűlő és pincészet, egy üresen, de kitartóan robogó kisvonat, és mennyi, de mennyi stadion.
Zsebben van a köztársasági elnök, a főügyész, a bírák vezetője, a parlament elnöke, a hivatalok vezetői, zsebben vannak a sportvezetők, zsebben van a főrendőr is és persze a Farkas Flóri-félék is. Zsebben van Slomó kóser bandája és immáron a cseppet sem kóser betyárok is.
De ez a zseb feneketlen. Hasonló, mint a kisgömböc a régi magyar népmeséből, csak nem olyan kicsi, inkább amolyan vajdásan pocakos.
Ez a hatalmas gömböc legtöbbször visszataszító, olyan szánalmasan megjátszott, nevetségesen műdalos, mesterkélten parasztos, betegesen hatalommániás, folyton szájszélet nyaló, magát és a ruháját izgatottan igazító, állandó zavarban lévő, kényszeredett és meghasonlott - pont mint aki lopott és lebukott.
És persze van is miért szégyellnie magát, lenne oka a mea culpázni. Az általa istenített Keleten bizony már régen nem lennének kezei, de nyelve sem.
Apropó nyelv: elnyelte ez a gömböc az utak, a terek, a hidak, kerékpárutak, az épületek és persze az épület-felújítások, a kórházi rekonstrukciók, a magánynyugdíj-megtakarítások, a jegybanki tartalékok, az ipari beruházások, az energetikai megújítások, a TAO-pénzek, a gyűlölt Brüsszel imádott támogatásainak hatalmas pénzeit, milliónyi milliárdját.
Bekapta és felfalta hazánk legértékesebb vagyontárgyait, majd átkonvertálta és folyamatosan konvertálja. Aztán persze már nem is Svájcba, hanem Hongkongba, Szingapúrba, a lényeg, hogy jó messzire, szállítja. Ellopta, félreteszi, elrakja. Külföldi beruházásokba tolja. Megforgatja, kamatoztatja. A tiedet és az enyémet. Már csak nehezen tudom kiejteni a számon, vagy leírni, hogy a miénket, a közöst. Mert azt, hogy MI, a mi közös ügyeinket, a res publica-t, no, azt is zsebre vágta. Ügyesen megosztotta, feldarabolta, leszalámizta, megvette, lefizette, megzsarolta, ellehetetlenítette.
Egy darabig zsebben vannak még az álmaink és egy picikét a jövőnk. Talán még bele sem gondolt, hogy milyen nehéz lesz a miénktől megválni, nem tudja, hogy milyen húsbavágó lesz visszaadni, visszaszolgáltatni, elszámolni mindennel.
Nagyon várom már ennek a mesének a végét, a legvégét. Tudod, amikor a kisgömböc kidurran.