Súlyos szennyezés a VIII. kerületben – Kocsis Máté eltussolná? Interjú Erőss Gáborral
Dr. Erőss Gábor, a Párbeszéd VIII. kerületi önkormányzati képviselője márciusban robbantott ki egy nem kis ügyet: a helyiek beszámolója, illetve a saját „nyomozása” után kiderítette, hogy a kerületben lévő Metal-Art Zrt. elképesztően durva talaj- és vízszennyezést okozott, amit aztán a Fővárosi Csatornázási Művek és a Katasztrófavédelmi Hatóság is igyekezett elbagatellizálni.
Lapuknak adott interjújában a politikus beszámolt a teljes történetről, arról, hogyan áll most az ügy, illetve szóba került az is, milyen egyéb botrányos esetek zajlanak még a fideszes Kocsis Máté által irányított kerületben.
Zsúrpubi: Te voltál az az önkormányzati képviselő, aki még idén márciusban beszámolt arról, hogy Józsefvárosban milyen környezetszennyezési ügyekbe keveredett a Metal-Art Zrt. nevezetű vállalat. Miről van itt szó tulajdonképpen? Mert az biztos, hogy valami bűzlik a VIII. kerületben.
Dr. Erőss Gábor: Életmentő beavatkozásra volt szükség. Szó szerint. A Tisztviselőtelepen élő helyi lakosok hívták fel a figyelmet a problémára. Ez Józsefvárosnak egy kevésbé ismert része, igazából egy kis zöldövezeti sarka a kerületnek, egészen a Népliget, illetve Fradi-stadion közelében. Amikor elbeszélgettem velük, kiderült, hogy már évek óta észlelték a bűzt, de próbáltak nem tudomást venni róla, vagy annak tulajdonítani, hogy mégiscsak ott van a Könyves Kálmán körút meg az Üllői is, így biztos amiatt érzik szennyezettebbnek a levegőt. De volt egy pont, amikor már olyan maró, erős szag terjengett, hogy nem lehetett ennyivel letudni a dolgot. Mondjuk az sem lenne túl megnyugtató, ha egy zöldövezetnek számító területen a családi házakban élőknek büdös, szennyezett levegőt kellene szívniuk a közelben lévő főútvonalak miatt. De a lényeg, hogy nem emiatt érezték, hanem azért, mert ott van az a bizonyos üzem. Több mint fél év eltelt azóta, hogy kirobbantottam az ezzel kapcsolatos ügyet, de az, hogy tőlük jön-e a szennyezés, még mindig nem száz százalékosan bizonyított. Bár rengeteg jel utal erre, és nehéz elképzelni, hogy ne így lenne.
ZSPB.: Hogy lehet az, hogy nincs bizonyítva ma sem?
E.G.: Nem rajtam múlt, én megnyugtatóan tisztázni szeretném az okokat, illetve végső célként elérni, hogy ne csak ez a Metal-Art Zrt., hanem úgy általában a nagy környezeti kockázattal járó ipari üzemek ne működhessenek a város szívében. Ez sajnos eddig nem sikerült. De küzdök tovább!
ZSPB.: Beszéljünk a maró bűzről. Mi volt ez pontosan?
E.G.: Február végén, március elején annyira büdös volt, hogy azt nem lehetett már mire fogni. Nem akárhonnan, egyenesen a csatornából jött a bűz. Mégpedig abból, ami a lakók feltételezése szerint erről a gyártelepről indul. Egyébként ipartörténeti kuriózum az üzem, mert korábban ez volt a pénzverde. Száz évvel ezelőtt, amikor ez a rész még többé-kevésbé a város széle volt. Azután privatizálták az első Orbán-kormány idején, és szép fokozatosan átállt valamire, ami az iparági hagyományt tovább vitte, de sokkal durvább lett, mint amivel előtte foglalkoztak.
ZSPB.: Merthogy?
E.G.: Elkezdtek veszélyes hulladékot feldolgozni oly módon, hogy különböző bonyolult vegyi technológiákkal és eljárásokkal a hulladékokból vagy akár bontási törmelékekből, tehát nagy mennyiségű odaszállított anyagból kinyerik a nehéz- és nemesfémeket.
ZSPB.: Feltételezem, ehhez különféle engedélyek kellettek.
E.G.: Igen, meg is kapták a szükséges engedélyeket. Elméletileg nagyon szigorú engedélyeztetési, majd monitorozási folyamat is van. Na és itt az első érdekesség. Ennek a monitorozási folyamatnak a keretében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság már többször megállapította, hogy az üzem területén több ezer köbméternyi szennyezett föld van. Ez egy tény, nem csupán feltételezés.
ZSPB.: Amikor ezt megállapították, mi történt? Az ember azt gondolná, hogy ezek után elég nehezen működhet tovább egy ilyen üzem.
E.G.: Ilyenkor kötelezik őket, hogy a szennyezés forrását számolják fel. Megállapították, hogy közvetlen szennyezés nem történt, továbbterjedési veszély nem állt fenn, és egy több éves határidőt szabtak – ami egyébként még nem járt le –, hogy a szennyezési gócot eltüntessék. Volt egy olyan engedélyezési folyamat is, amelynek során már külön kitértek a szennyezett föld jelenlétére, továbbá arra, hogy a kadmium koncentrációja is sokszorosa a megengedettnek.
ZSPB.: És ez mit okozhat?
E.G.: A kadmium egy rákkeltő nehézfém. De volt még ott cink, réz meg más is.
ZSPB.: Jól értem, hogy akkor annyi történt, hogy megállapították, hogy ott vannak ezek a rákkeltő anyagok, majd pedig elintézték annyival, hogy „jó, srácok, de azért ezt nem kéne”?
E.G.: Gyakorlatilag igen. Bár amikor az üzem a tevékenységi köre bővítésére, vagyis a feldolgozott veszélyes hulladék mennyiségének növelésére kért engedélyt, akkor azt nem adták meg. Közben több tízezer tonna veszélyes hulladék érkezik oda folyamatosan! Egészen abszurd! Az üzemtől pár száz méterre van a Heim Pál Gyermekkórház, továbbá egy-két kilométeres körzetben több tízezer ember lakik az üzem közelében. Nem mellékesen néhány kőhajításnyira folyik a Duna is. Mégis évente ezer-kétezer bűzölgő kamion szállít oda hatalmas mennyiségű veszélyes hulladékot, amiből önmagukban is kockázatos vegyipari technológiákkal nyernek ki fémeket.
ZSPB.: Miről tudunk még?
E.G.: 1200 liter kezeletlen szennyvizet már korábban beleengedtek a csatornába. Éppen ezért viszonylag könnyű volt arra a következtetésre jutni márciusban, hogy valószínűleg az üzem miatt bűzlik a csatorna. Hogy mi történhetett? Valószínű, hogy megint kezeletlen szennyvizet engedhettek a csatornába.
ZSPB.: Hogyan folytatódott a sztori?
E.G.: Elkezdtem verni az asztalt, hogy valami történjen. Előbányásztam például a korábbi vízügyi hatóság által készített jelentéseket.
ZSPB.: Mikor készültek ezek?
E.G.: Az egyik, ami megállapítja a kezeletlen szennyvizet, 2012-ből származik, a talaj szennyezettségét kimutató pedig 2015-ös.
ZSPB.: Tehát az üzem kétszer is kapott – mondjuk úgy – lesújtó hatósági szakvéleményt. Mégis tovább működhetett és működik a mai napig is úgy, hogy papírja van a szennyezésekről?
E.G.: Igen, de nem igazán megnyugtató az a megállapítás sem, hogy „közvetlen, azonnali és nagy arányú környezetszennyezés kockázata nem állt fenn”. Elég furcsa, nem? Érdekesség, hogy a háromféle mód közül, ahogyan egy ilyen üzem szennyezni tud, nekik kettőről papírjuk is van: a víz- és a talajszennyezésről.
ZSPB.: Apropó, föld. Abban mit találtak?
E.G.: Különféle nehézfémeket. Tudni lehet, hogy még a pénzverde idején olyan öntőformákat és szakszóval kokillákat használtak, amiket egyszerűen elástak az üzem területén. Egyértelműen látható, hogy az üzem területén bizonyos részeken magasabban van a talaj szintje, mint máshol.
ZSPB.: Ez a „szőnyeg alá söprés” józsefvárosi megoldása. Biztos költséghatékony volt...
E.G.: Igen, pontosabban fogalmazva a nemkívánatos melléktermékeket a fű alá söpörték. Amiből viszont szivároghat tovább a szennyezés. A harmadik tényező, amit nehezebb mérni, a kémény füstje. Önmagában is elképesztő a helyszín: ott van a Heim Pál Gyermekkórház, az új Fradi-aréna, a Népliget, a rengeteg családi ház, de ebben a tömbben van a régen haver, most ellenség Simicska-média egyik főhadiszállása, a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió szerkesztősége, sőt a Központi Nyomozó Főügyészség is ugyanabban a háztömbben található. Olyan városi legendák terjengenek a kerületben, hogy amikor az Ügyészség épülete felé fújt a szél, leállították a füstöltést, legalábbis kevesebb füst jött. Viszont amikor Józsefváros, Ferencváros, Budapest sűrűn lakott részei felé mutatott a szélirány, akkor ment ezerrel a füstölés. Ezt az üzem tetején látható légzsák megfigyelése alapján mondták a helyi lakosok. Bizonyítani persze nem tudom, de mindenképpen érdekes. Annyi biztos, hogy a kéményből is jön valami, ami az ipari tevékenységből származó, elvileg a környezetvédelmi normáknak megfelelő kibocsájtás. Ezt viszont nem tudjuk ellenőrizni, így el kell hinnünk a hatóságnak, amit mond, miután nagy néha megméri.
Amikor a lakosság bejelentései után nyilvánosságra hoztam ezt az ügyet, hirtelen megsokasodtak a Fővárosi Csatornázási Művek, a Katasztrófavédelmi Hatóság és a rendőrség munkatársai a helyszínen. Bár folyamatosan azt ismételgették, hogy „nincs ott semmi látnivaló”, egyszer csak hemzsegni kezdtek a szakemberek a kerületben, akik mintákat vettek, méréseket végeztek. Voltaképpen visszaigazolták a lakossági észlelést, amikor a csatornafedelekre bűzzáró valamiket telepítettek. Magyarul lezárták a csatornákat tíznél több helyen. De hogy csak a bűzt fedték-e el, vagy pedig a kipárolgó, mérgező gőzöket zárták el, nem tudjuk. Mindenesetre kísérletet tettek arra, hogy a lakosságot ily módon legalább kicsit megnyugtassák. Ez azonban nem sikerült, inkább még nagyobb aggodalmat keltettek. Mert ha le kell zárni csatornákat, akkor ott szó szerint valami nagy gáz van.
ZSPB.: Első hallásra úgy tűnhet, csak elfedték a problémát, meg nem szüntették.
E.G.: Ami biztos, hogy a parlamentben egy képviselői kérdésre adott válaszában Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium államtitkára elismerte, hogy bizony etilén-oxid-szennyezés történt. Persze rögtön igyekezett hozzátenni, hogy senki ne keltsen pánikot, ellenőrzés alatt tartják a helyzetet, amúgy pedig megtörtént a csatornafedelek bűzzárral történő lezárása. Vagyis minden rendben van. Holott, mondanom se kell, az etilén-oxid is rákkeltő. Közben közérdekű adatigénylést adtam be Katasztrófavédelemhez és a csatornázási művekhez, továbbá saját, akkreditált mintavételt is végrehajtottunk egy közeli kútból, a Greenpeace szakértőinek szakmai támogatásával. Ezt azután bevizsgáltattuk – szintén akkreditált – laborban is. De mire ennek meglett volna az eredménye, addigra meglepő módon – miközben a Katasztrófavédelem gyakorlatilag hárította a kérdést – a Fővárosi Csatornázási Művek talán túl őszintén kiadta a kért adatokat.
ZSPB.: Mi volt a legmegdöbbentőbb, amit kiemelnél?
E.G.: Az, hogy a megengedett határértéket tizenkétezerszeresen meghaladó koncentrációban volt jelen egy súlyosan szennyező, úgynevezett BTEX vegyületcsoport (kőolaj eredetű aromás szénhidrogének, azaz benzol, toluol, etil-benzol és xilolok – a szerk.). Mindez pontosan akkor volt, amikor február végén a bűzt érzékelték a lakók. Ezeknek az anyagoknak a közös jellemzője, hogy erősen rákkeltő hatásúak.
De nem csak ezekkel volt probléma: például az alifás szénhidrogének is több tucatszor nagyobb arányban voltak jelen a megengedettnél. Természetesen ezekről is azt mondta a csatornázási művek, hogy a dugulást és szennyezést, ami ott volt, elhárították, mivel átmosták a csatornákat. Persze kérdés, ha azzal elhárították a veszélyt, hogy átmosták a csatornákat, akkor a fedeleket miért kellett lezárni bűzzárral? Mindenesetre a súlyos, akut szennyezés tényét elismerték, noha próbálták elbagatellizálni a dolgot.
Még az is érdekes a csatornázási művek részéről, hogy miután ezt az egészet megírtam, majd a sajtó felkapta, kaptam tőlük egy második levelet is, ami elég szokatlan. Volt ugye egy közérdekű adatigénylésem, amire megadták a választ, majd valamivel később jött még egy válasz, amikor pedig nem kérdeztem már semmit. A levélben nagyjából az volt, hogy igen, ezek az eredmények tényleg valódiak, de csak tájékoztató jellegűek, és hogy ez nem jelent semmit, mert ez csak egy pillanatnyi mérés volt, és így tovább. Próbálták utólag még inkább elkenni az ügyet, mintha rájuk szólt volna valaki, hogy kicsit „pontosítsanak”, mert túl őszinték voltak.
ZSPB.: Térjünk vissza oda, hogy a Greenpeace szakértőivel együtt saját, akkreditált mérést végeztetek. Annak mi lett az eredménye, mit mutatott ki?
E.G.: Bármennyire is arra számítottam, hogy bebizonyítjuk a szennyezést, a hatóságok pedig majd megpróbálják eltitkolni a mérési eredményeiket, ehhez képest annak a kútnak, ahonnan mi vettünk mintát, lehet, hogy szerencsés volt az elhelyezkedése, mert az abból származó minta esetében megnyugtatók voltak az adatok. Így eléggé vicces volt, amikor minket vádoltak pánikkeltéssel, hiszen nem a mi eredményünk volt aggasztó, hanem a csatornázási művek szakembereinek mérései, illetve az államtitkár úr által hivatalosan elismert adatok.
ZSPB.: Mihez kezdtél ezután?
E.G.: Több fronton indultunk el a párttal. Egyrészt kidolgoztunk egy törvényjavaslatot, amit szeptemberben fogok beadni Szabó Tímea, a Párbeszéd országgyűlési képviselője révén a Parlamentben. Ez általánosan szabályozná és megtiltaná az ilyen típusú, veszélyes hulladékot feldolgozó üzemek működését. Az ilyen tevékenységet nyilván nem lehet teljesen kitiltani a városból, de azért az, hogy veszélyes hulladék feldolgozása folyik a város szívében, szerintem nem helyénvaló. Az első reakcióm önkormányzati képviselőként az volt, hogy benyújtottam egy határozati javaslatot, hogy vessünk véget ennek. Hogy ne az enyém legyen a dicsőség, a Fidesz próbálta ezt meghekkelni, miután hosszú ideig próbálta szőnyeg alá söpörni az ügyet, engem pedig több ízben a képviselő-testületi üléseken pánikkeltéssel vádoltak.
ZSPB.: Hogyan hekkelték meg?
E.G.: A határozati javaslatomat bátran „letartózkodták”, majd pedig benyújtottak egy saját, alternatív javaslatot, ami viszont ugyanazt a célt szolgálta, mint az enyém. Erre mit lehet mondani? Hát azt, hogyha elismerik, hogy baj van, akkor oké, nyújtsák be, ahogy akarják, a lényeg, hogy történjen valami. Csakhogy az ő javaslatuk, amit aztán végül el is fogadott az önkormányzat, nem tartalmazott határidőket, az egész ügyet próbálta altatni. Így újra és újra kérdéseket tettem föl, hogy konkrétan milyen lépéseket tettek. Nagyon furcsa dolgokat közöltek velem egy hosszabb írásos válaszban. Egyrészt hivatkoznak arra a készülő települési arculati kézikönyvre, ami tulajdonképpen jogszabályi kötelezettsége a kerületnek, de ettől teljesen független (s hogy nem rendezi az ipari üzemek kérdését, azt most a kézikönyv ún. partnerségi egyeztetésén kérdésemre el is ismerték). A másik furcsaság ahhoz kapcsolódik, hogy én korábban feljelentést tettem, ezért most nyomozás folyik az ügyben. Szóval miközben elvileg zajlik a nyomozás, az önkormányzat úgy gondolta, hogy saját forrásból megbíz egy független igazságügyi szakértőt, hogy állapítsa meg a vélelmezett ok-okozati kapcsolatot a Metal-Art Zrt. működése és a megtörtént szennyezések között. Én ezt nem ellenzem, csak furcsállom. Azt még inkább, hogy most már negyedik hónapja keresnek szakértőt.
ZSPB.: Vagyis szándákosan próbálják lassítani a folyamatot?
E.G.: Igen. Közben hónapok óta be vannak vonva szakértők a hivatalos eljárásba, az adatok pedig mind a nyomozás tárgyát képezik. De mindegy, hajrá, nyomozzunk saját költségen! Csak egyelőre semmi nem történt. Ezenkívül arról is beszámoltak nekem, hogy olyan környezetvédelmi intézkedések kidolgozása is folyamatban van, amelyek az ilyen típusú tevékenységek szabályozását, illetve tiltását eredményeznék. Tehát ha úgy vesszük, akkor csinálnak is valamit, meg nem is. A pozitív fejlemény az lenne, amit már az ügy kirobbanásakor követeltem, vagyis hogy álljon le az üzem mindaddig, amíg be nem bizonyosodik száz százalékosan, hogy semmi köze a szennyezéshez. Ehhez képest sok hónap után ott tartunk, hogy folyamatban van annak a jogszabályi környezetnek a kidolgozása, ami majd lehetővé teszi, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Lassú víz partot mos, legalábbis reméljük. A dolgok negatív olvasata viszont az, hogy megy az időhúzás és összejátszanak a nagyipari oligarchákkal. Figyelem, nem feltétlenül a Fideszhez kötődő oligarchákat mondtam!
Most egy zárójelet nyitnék. Végül is az, amit mi zöldként és baloldaliként itt és most a Fidesz oligarcháit kritizálva fogalmazunk meg, az általánosítva, azaz nemzetközi kontextusban, a kapitalizmus kritikája. Merthogy másutt is az a helyzet, hogy a politikai döntéshozók és a gazdasági elitek összefonódnak, és mondjuk súlyosan környezetszennyező tevékenységeket palástolnak el. Elég csak a gépjárműveket érintő Diesel-gate-re gondolni, ami egy Európai Uniós botrány volt, és rengeteg ember, milliók egészségét károsította. Egyes nyugat-európai kormányok és a Bizottság pedig összejátszott a nagy hatalmú autógyártókkal, együtt próbálták eltussolni a botrányt. A Fidesz-rezsimben fokozottan érvényesülnek ezek a mechanizmusok, ahol az összefonódás nagyon erős, a haveri körök összezárnak, az oligarchák sérthetetlenek. Hasonló ügy volt az azbeszt-botrány is. Mindenesetre a Metal-Art ügyében is elég nagy a tét, így nagyon nem mindegy, hogy majd akkor történik valami, amikor egy még ennél is súlyosabb szennyezés bekövetkezik, netán kiderül, mi jön füstként a kéményből, vagy minél előbb, lehetőleg még ma.
ZSPB.: A témával foglalkozó korábbi cikkekben azt olvastam, hogy a vállalat törzstőkéjét drasztikusan lecsökkentették, amiből arra következtetek, hogy bár egy ilyen cégnek nyilván nagy a gazdasági befolyása, de mintha az utóbbi időben nem mennének olyan jól a dolgok...
E.G.: Városi legenda, hogy talán éppen ezért nem költenek már annyit a szennyvíz megfelelő tisztítására. Legalábbis erre a következtetésre jutottak a környéken lakók. Amennyiben tényleg csőd fenyegetné őket, vagy valami hasonló, akkor érthető lenne (de persze nem elfogadható!), hogy kevésbé törődnek az ilyen „részletekkel”. Ezért lett volna célszerű, ha az illetékes hatóság a botrány kirobbantása után azonnal felfüggesztette volna az üzem működését, és csak alapos vizsgálatot követően, amennyiben mindent rendben találtak volna, akkor indulhatott volna újra az üzem.
Azt még érdemes megjegyezni, hogy a Fidesz és Kocsis Máté, illetve a környezetvédelem viszonya elég ellentmondásos. Kocsis Máté kissé másképp működik, mint a többi fideszes nagyúr. Egyfelől ő volt az, aki elkezdte a hajléktalanok üldözését. És már akkor szélsőjobbos szövegeket nyomatott, amikor a Fidesz a hivatalos kommunikációjában még csak egyensúlyozgatott. Másfelől viszont mindig is megpróbált ügyelni arra, hogy ne legyenek látványos botrányok körülötte. Ha mégis ilyesmi történik a kerületben, és tegyük hozzá, nem egy ilyen ügy volt, akkor megpróbál hárítani. De vannak védhetetlenül kínos esetek, mint amilyen az Auróra utcai rendelő beruházásával kapcsolatos botrány, ami offshore céghálón keresztül történt, uruguayi, ciprusi és Rogán-közeli leágazásokkal, valamint hamis referenciákkal. Van még más is: például az a Juharos Róbert a Fidesz kerületi elnöke, egyben pedig Kocsis Máté tanácsadója is, akinek a felesége cégtársa volt Mengyi alias „mennyi?”, avagy Voldemort Rolandnak, akit most már vád alá is helyeztek. És éppen ez a Juharos volt az, aki Mengyi politikai pályafutását egyengette. De bármi is történt, nem gond, mert ő továbbra is maradt a Fidesz kerületi elnöke.
Amire ki akarok lyukadni, az a másik nagy helyi környezetvédelmi botrány, az Orczy-kertben történt fakivágás. Kocsis Máté stratégiája mindkét esetben a hárítás volt. A Metal-Art Zrt.-vel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az illetékes szerveknek kell dönteniük az ügyben, ő semmit sem tehet, az utóbbiban pedig azt ismételgette, hogy mivel az egy kiemelt kormányzati beruházás, abba ő semmilyen módon nem szólhat bele. Teljesen mindegy, hogy fák százait mészárolták le, csak annyit tudott mondani, hogy ez a Nemzeti Közszolgálati Egyetem projektje, nem pedig az ő dolga. Végül nagy nehezen létrejött egy partnerségi megállapodás a kerület és az NKE között, ami viszont az ég világon semmire sem kötelezi a beruházót. Ez is olyan horderejű probléma, mint a Városligeté, mert ellopják a levegőt is, és mert a rengeteg fa kivágásával és a betonmonstrumok létrehozásával olyan hősziget jött létre, ami magába szívja a forróságot. Gigantikus hősugárzóként működik ahelyett, hogy a fák árnyékot adnának, hűsítenék a levegőt és oxigént termelnének. Arra is tekintettel kellett volna lenni, hogy sok helyi lakos járt oda, szegényebb családok, akik nem Ibizán nyaralnak, illetve az idősek, akik ilyen kánikulában akár bele is halhatnak abba, hogy nincs hova menekülniük a hőség elől. Egy ilyen sűrűn beépített területen ugyanis akár 6-8 fokkal is magasabb lehet az átlaghőmérséklet, amit a zöldterület mérsékel, a fakivágások súlyosbítanak.
ZSPB.: Ebben a rendszerben nyilván nem egyszerű ellenzéki képviselőként működni. Ha a jogszabály-alkotási folyamatnak, amiről korábban beszélt, lesz valamiféle eredménye, akkor térjünk majd vissza erre.
E.G.: Közben eszembe jutott egy harmadik példa is, ami jól mutatja, mennyit érnek a kerületi lakosok Kocsis Máté szemében, akinek egyébként kinyilvánított szándéka, hogy a következő parlamenti ciklusban inkább országgyűlési képviselő lenne, megunta a polgármesterkedést. Mondhatja, hogy a Tisztelt Házban majd Józsefváros érdekeiért küzdene, csakhogy ez azért nehezen hihető, mert még annyit sem tudott elérni, hogy a 3-as metró felújítása kapcsán, ami eleve ezer sebből vérzik, a kerületi metrómegállókban megoldják az akadálymentesítést. Azt mondják, elég befolyásos ember, állítólag Tarlós István főpolgármester „szélsőjobbkeze”, ennek ellenére képtelen volt odahatni, hogy a kismamák, törött lábúak és a nehezen mozgó idősek, na meg természetesen a kerekesszékesek érdekében végrehajtsák az akadálymentesítést. A Ferencvárost és Józsefvárost érintő megállók többségében elmarad az akadálymentesítés; ez egy - adatigénylésemre kapott - hivatalos válaszból derült ki. Ezzel a VIII. és IX. kerületet elszigeteli a főváros többi részétől, cserben hagyva az itt élőket. Ugyanezt a hozzáállást figyelhetjük meg a kilakoltatások esetében is. Az EU-tól szociális városrehabilitációra kapott pénzek felhasználásának egyik feltétele az volt, hogy a felújított házakban szociális bérlakásokat kell létrehozni vagy fenntartani. Ehhez képest ezekből 150-et közszolgálati bérlakásnak minősítettek át, amivel nyíltan megszegik a pénzforrások felhasználási feltételeit. Ezzel kapcsolatban az ügyészséghez fordultam, akik nem túl meglepő módon lepattintottak, majd írtam az Európai Csalás Elleni Hivatalnak, az OLAF-nak is, de ők meg még mindig nem válaszoltak. Ennek természetesen a kerületben élő szegények isszák meg a levét. Azok szorulnak ki így a kerületből, akiknek a helyére Kocsis Máté a hozzá hű felső középosztály tagjait kívánja betelepíteni. Ezzel az erőltetett „dzsentrifikációval” átformálja a kerület arculatát. Arról szó sincs, hogy esélyt teremtene, hiszen a kerület költségvetéséből szociális célokra fordítható összeg is a töredékére csökkent, pedig a kerület igenis megengedhetné magának, hogy a helyiekre többet költsön.
Mindennél ékesebben mutatja Kocsis Mátéék értékrendjét egy néni, Rozi néni esete, akinek régóta figyelemmel kísérem a sorsát. Neki a saját pénzéből kellett egy nagy beázást követően tataroztatnia a bérlakást, ugyanis a közös képviseletet ellátó cég, ami nem mellesleg egy helyi fideszes képviselőé, nem végezte rendesen a dolgát. Miközben Rozi néni , aki egyébként konyhásként dolgozott, egy vagyont volt kénytelen erre elkölteni, köztartozást halmozott fel, ezért most ki akarják lakoltatni abból az önkormányzati bérlakásból, amibe – még másfél évtizeddel ezelőtt – nem is lett volna szabad engedni, hogy beköltözzön, az akkor még kiskorú gyerekeivel, hiszen már akkor is egészségre ártalmasnak minősült. Szegény Rozi néni, akinek az egészsége részben e miatt a lakás miatt ment tönkre, már évek óta kénytelen pereskedni az önkormányzattal a néhány százezer forintos tartozása ügyében, miközben zajlanak az EU-támogatásokból finanszírozott olyan százmilliárdos projektek, mint amilyen a Nemzeti Közszolgálati Egyetemé (ahol csak a Mészáros Lőrincék által épített lovardára, illetve reflektorokra, igen, reflektorokra több milliárdot költenek), illetve miközben az uniótól egy csomó pénzt kapott a kerület a szociális bérlakások rehabilitációjára. És mire költ az önkormányzat? Vajon arra, hogy Rozi néni – és a lakhatási szegénység sújtotta kerületiek – jogos elvárását teljesítse, hogy ne egy dohos, egészségre ártalmas lakásban kelljen élnie, aminek az állapotán csak úgy tudott kicsit javítani, hogy saját maga tataroztatta? Nem! Arra megy a közpénz, hogy Kocsis Máté hosszú évek óta ügyvédeket fizet, hogy az idős asszonnyal szemben egy teljesen embertelen hadjáratot folytasson a Rozi néni kontra Józsefváros perben.