„Újra le fogom győzni Németh Szilárdot” - Dr. Szabó Szabolccsal beszélgettünk
Dr. Szabó Szabolccsal, az Együtt immár egyetlen parlamenti képviselőjével beszélgettünk migrációról, a 2018-as esélyekről, Németh Szilárd csepeli kiskirályságáról és Dél-Pest környezeti problémáiról.
Zsúrpubi: A csepeli fideszes médiabirodalom szerint Ön és pártja ellenőrzés nélkül és korlátlan számban telepítene be Csepelre migránsokat. Megfellebbezhetetlen bizonyítékul az alábbi mondatot szokták Öntől idézni: „Időközben Soros szólt, hogy 3,245 millió embert kell letelepítenünk csak a Nyuszi sétányon, már meg is rendeltük a sátrakat. Most még gondolkozunk, hogy hol legyen a mecset”.
Dr. Szabó Szabolcs: Ez a helyi fideszes média tipikus működését tükrözi. Az önkormányzati pénzből fenntartott honlap, a csepel.hu próbált azzal meggyanúsítani, hogy migránsokat akarok Csepelre betelepíteni. A fideszes hatalom sehol sem szereti a humort, éppen ezért azzal is kell ellene küzdeni. A válaszomat komoly szemmel olvasva mindenki számára nyilvánvalónak kellene lennie, hogy senkit sem akarunk betelepíteni sem Csepelre, sem a Nyuszi sétányra, és nem azért mert ott lakom. A menekülthullám idején is az volt mind a pártom, mind az én véleményem, hogy segíteni kell azokat, akik tényleg menekülnek, valamint támogatni azokat az országokat, ahova a menekültek érkeznek. A segítségre szorulók támogatását addig tartjuk szükségesnek, amíg vissza nem tudnak térni a saját hazájukba. A menekültek démonizálása és az ellenük folytatott kampány teljességgel elfogadhatatlan számomra. Mint ahogy a kormány letelepedési kötvényeinek rendszere is, amivel tízmilliárdokat vágtak valakik zsebre.
ZSPB.: A baloldali és liberális pártok ellen gyakori fideszes vád, hogy nem tudnak nemzetben gondolkodni és ellenségesen viszonyulnak a határon túli magyarsághoz. Önnek mi a véleménye erről?
Sz.Sz.: Szerintem nincs olyan, hogy határon inneni és határon túli magyarság. Én a nem Magyarországon élő magyarokat is a nemzet részének tartom. A közös nyelv a közös múlt és a kultúra összeköt minket. Földrajzosként magam is szívesen megfordulok a Kárpát-medence bármely magyarok lakta részében ahol szívesen találkozom a helyi magyarság tagjaival. Idén nyáron is az Erdélyi-érchegységben kirándultam a barátaimmal. Azt viszont, ahogy a Fidesz a külhoni magyarságra mint szavazógépre tekint, elutasítom.
Nekem a Csíkban és a Londonban élő magyar állampolgár egyenértékű, nem lenne szabad őket az országgyűlési választásnál negatívan megkülönböztetni. Egy igazságos választási rendszerben mindketten szavazhatnának levélben.
ZSPB.: Az egykori „vörös Csepel” 2010-ben elesett. A Fidesz adja a polgármestert: először Németh Szilárdot, most egykori jobb kezét, Borbély Lénárdot. Mit tett hét év alatt a Fidesz Csepelen, hogyan változott a kerület?
Sz.Sz.: A 2006 és 2010 közötti baloldali városvezetés a pártok botrányai miatt nem kapott újabb lehetőséget a kerület irányítására. Mivel a szavazótáboruk négy év alatt megfeleződött, ezért Németh Szilárd közel ugyanannyi szavazattal, amennyivel 2006-ban második lett, nyerni tudott. Én ekkor még nem politizáltam aktívan. Csepeli lakosként szembetűnő az a kettősség, amivel a városvezetés Csepel múltjához és a korábbi eredményekhez viszonyul. A munkásmozgalmi múlt relikviáinak nevezett korábbi utcanevek helyett itt is a szokásos lendülettel avatott új utcanévtáblákat sokszor olyan emberekről elnevezve, akiknek semmilyen csepeli kötődése nincs. Új szobrokat avattak, például az „ismeretlen Pesti srácnak” a főtéren, Dózsa Lászlóról mintázva. A gond csak annyi ezzel, hogy hiteltelen, mert Csepelen a forradalmat nem a pesti srácok, hanem a munkásosztály tagjai csinálták. Ráadásul Csepelen legtovább tartottak a forradalmi események.
A korábbi fejlesztések tekintetében folytatták a megkezdett projekteket, a csatornázások és az útépítések terén jól teljesítettek. A helyi főtér, a Szent Imre tér egyik, kisebbik felét szépen felújították, parkosították, adósak maradtak viszont a tér másik oldalának, a buszvégállomásnak a felújításával. Ahol a beton mellé tehettek volna zöldet is. A stílusuk meg konfrontatív, aki ellentmond nekik, az kommunista.
Pedig régen nem az volt a módi: amikor Németh Szilárd ellenzéki képviselő volt, még álláshoz is segítette az egykori szocialista polgármester.
A helyi Fidesz hatalomgyakorlása az arrogancia mellett a demokrácia mellőzésén alapul. Azért van annyi rendkívüli testületi ülés, hogy a bizottságokat megkerüljék. A sürgősségi napirendek meg a testületi ülésen derülnek ki, a „kiosztós” anyagokkal csak akkor találkoznak az ellenzéki képviselők.
ZSPB.: Mi a véleménye Németh Szilárd alapítványi botrányáról?
Sz.Sz.: Szerintem, ha valaki alapítványt tesz egy általa fontosnak tartott célra, akkor azt saját zsebből tegye. Ne az adófizetők pénzén pöffeszkedjen, még ha ezt is látja a párttársaitól. A másik probléma az, hogy a 2 milliárd Ft közpénz nem fedezi a teljes beruházás költségét, amit, gondolom, újabb közpénzzel fognak kitömni. A rezsibiztos birkózó elnöki tevékenységét is erős kritikával figyelem, látva, milyen eszközökkel győzte le a választáson a korábbi olimpiai bajnokot, a sporthoz tényleg kötődő elnököt. Ha kormányváltás lesz, egyértelmű, hogy egy magánalapítvány helyett a csepeli önkormányzatnak vagy a sportági szövetségnek kell átvennie a tulajdonjogot.
ZSPB.: Csepelen beszélgetünk, kőhajításnyira az egykori Csepel Művek területétől. Mi a helyzet most a területtel?
Sz.Sz.: Az egykori gyárterülettel az önkormányzat sem tud mit kezdeni, pedig fejlesztési területnek ideális lenne. Gyengéje az elaprózottsága - a hatalmas területen több száz cég van. Van, aminek két-három alkalmazottja van csak, egy másiknak meg egy egész szerelőcsarnoka. Egykor 30 ezernél is többen dolgoztak a területen, most 6-8 ezer dolgozó lehet ott. Ha a területet társasházzá alakítanák, talán az lenne a megoldás. Tudom, érdekesen hangzik, de így a közös költségből többségi akarattal jelentős fejlesztéseket lehetne tenni. Mivel az ipar az automatizálás felé halad, így a szakértelmet jobban kívánó iparágakban látom a kitörési lehetőségeket.
ZSPB.: A helyi fideszes média folyamatosan támadta Önt, hogy gyulai lakcímmel rendelkezik, és csak egy „idegen” az „ő kutyájuk kölyke” rezsibiztossal szemben. Erről mi a véleménye?
SZ.Sz.: Szórakoztat Ábel Attila alpolgármester revolverblogja, a csepel.info, amelyen két baleset és a moziműsor között a legkülönfélébb vádak jelennek meg velem kapcsolatban. Édesapám a csepeli kórházban született, mert a nagyapám a Csepel Autógyárban dolgozott, nagyszüleim rossz körülmények között éltek, de becsületesen dolgoztak.
Én ebből nem akartam olyan politikai tőkét kovácsolni, mint ahogy Németh Szilárd teszi, aki azzal turnézik, hogy anno négyen laktak egy kilenc négyzetméteres albérletben.
Később a családunk Békés megyébe, Gyulára költözött. 18 éves koromig ott laktam, amikor felvettek az ELTE TTK-ra, akkor kollégiumba költöztem. 2003 óta én magam is Csepelen élek, 2006 óta lakom a Nyuszi sétányon, albérletben. Mivel albérlő vagyok, nem jelentkeztem be Csepelre. Csepeliként láttam azt 2011 környékén, hogy rossz irányba mennek a dolgok, és eldöntöttem, tenni akarok a közélet jobbá tételéért. Akkor csatlakoztam a Szolidaritás Mozgalomhoz, megszerveztem a helyi csoportot. Ezután jutottam el a képviselőjelöltségig, a többi baloldali párttal való megegyezés után.
ZSPB.: Választókerületének része Soroksár, a XXIII. kerület, amit a Kis-Duna köt csak össze Csepellel. Miben különbözik a két kerület egymástól, a méretén kívül?
SZ.Sz.: Szeretem Soroksárt, mert egy klasszikus mezővároshoz hasonlít, nem egy szürke pesti kerülethez. Soroksáron másképp kell közelíteni a polgárokhoz: a közvetlen, személyes kapcsolat nagyon fontos, ezért is tartok fent irodát Soroksáron is. Rendszeresen vannak fogadóóráim, de találkozom a választópolgárokkal a helyi vendéglátóipari-egységekben is. Soroksár nagy kincse a Duna-part és a Molnár-sziget, ahol sajnos sok fejlesztés hiányzik még. Ahhoz, hogy méltó helyét elfoglalja Budapest természeti kincsei között, több dolognak kell teljesülnie: a Dél-pesti szennyvíztisztítón átfolyó esővízzel kevert tisztítatlan szennyvizet a Nagy-Dunába kell csatornázni, a Kvassay-zsilip felújításával a ráckevei-soroksári Duna-ág (RSD) folyását kell gyorsítani, megszüntetve félig már állóvíz jellegét; emellett elkerülhetetlen a Gyáli-patak torkolatának rendbetétele a további eliszaposodás megakadályozására. Ezután a szigetre vezető hidat le kell cserélni egy alacsonyabb betonküszöbbel rendelkezőre, ezek után jöhetne a kotrás, ami évtizedekre megújítaná a most zavaros vízfelületet a helyi lakosok a kirándulók és a horgászok örömére. A terület nagy része családi házas övezet, de Soroksár-Újtelepen van lakótelep is, ami szociológiailag inkább Csepelhez áll közel.
ZSPB.: 2014-ben legyőzte a rezsibiztost. Ez hogy sikerült?
Sz.Sz.: Miután sikerült baloldali közös jelöltté válnom, egy kis költségvetésű, de annál személyesebb kampányt terveztünk meg együtt a többi párttal. Szerintem a helyi Fidesz le is becsült engem, és ezt nem azért mondom, hogy valakik „csak” egy fekete-fehér kiadványt adtak ki „népszerűsítésemre”. Tény, hogy Németh Szilárd naponta háromszor járt a tévébe, mert Kubatovék úgy számoltak, hogy az alapvetően polgári Soroksárnak a választókerülethez csatolásával nekik áll a zászló. Aztán kiderült, hogy a csepeli polgárok, akiknek a jelentős része panelban lakik, nem érezte a bőrén a rezsicsökkentés nevű blöff jótékony hatásait. Végül is 444 szavazattal vertem meg Németh Szilárdot. Ahogy Csepelen beszélik, a helyi Fidesz nagyon nehezen viselte a vereséget.
ZSPB.: Mit tud tenni egy független, frakcióban nem ülő, egyéniben választott képviselő a parlamentben?
Sz.Sz.: Igaz, hogy kevesebb a megszólalási lehetőség, de így is lehet eredményeket elérni. Vegyük például az évekkel ezelőtti, sajnálatos, Ékes utcai házrobbanás ügyét Soroksáron. Baranyi Krisztinával, az Együtt szakpolitikusával a Miniszterelnökséghez és az állami hivatalokhoz fordultunk a vétlen lakók kártalanítása ügyében. Azt sikerült elérnünk, hogy kormánydöntés született az ügyben, bár a kártalanítás még nem történt meg. Csepelen pedig sikerült közreműködnöm például egy szakiskola megmaradásának érdekében, egy másik iskolában pedig segítségemmel meg tudták oldani, hogy - a hivatal eredeti álláspontjával ellentétben - leérettségizhessenek a gyerekek. Ezen kívül sok ügyben fellépünk helyben, ahogy ez egy ellenzéki politikus dolga. Például a csepeli tüdőgondozó ügyében, ahol hamarosan már nem balkáni, hanem európai körülmények várják a polgárokat.
ZSPB.: 2018-ban újra megméreti magát?
Sz.Sz.: 2017 júniusában az Együtt bemutatott országgyűlési képviselőjelöltként. Remélem, azok a pártok, akik 2014-ben támogattak, jövőre is támogatni fognak, és lesznek olyanok is, akik most fognak először mellém állni. De legalább ilyen fontosnak tartom a polgárok részéről felém áradó támogatást, mert így újra le fogom győzni Németh Szilárdot.
ZSPB.: Ha nem lesz újra országgyűlési képviselő, mihez kezd?
Sz.Sz.: Főállású parlamenti képviselőként felfüggesztettem az ELTE TTK-n a státuszomat. Ha nem lennék képviselő, visszamennék tanítani és egyetemi adjunktusként folytatnám akadémiai pályámat. Persze akkor is részt vennék a közéletben és beszélgetnék az emberekkel, ha nem engem választanának. Engem nem a pozíció, hanem az ország sorsa érdekel.
ZSPB.: Mivel tölti a szabadidejét?
Sz.Sz.: A barátaimmal sokat túrázunk. Két éve vettem a Mátrában egy nyaralóépületet nagy telekkel Gyöngyöstarjánban.
Ott töltöm kevés szabadidőmet az épület csinosításával, a barátokkal jókat barangolunk a hegyekben. Mivel a kert nagy, sok gyümölcsfával, ezért éltem a törvény adta lehetőséggel és vettem egy 30 literes pálinkafőző üstöt, amiben szilvával, körtével és talán birsalmával fogok kísérletezni.
Természetesen időben bejelentettem a helyi önkormányzatnak. Törvénytisztelő polgárként nem szeretném, ha a NAV büntetőlistáján szerepelnék.