Az ellentmondások embere

139 éve született Gellért Oszkár, a Nyugat folyóirat legendás munkatársa.

Író vagyok. Vallom, hogy íróságom nem puszta foglalkozás; legfeljebb az adóív kérdőrovatában az. Ha fölteszem, hogy embertársaimnak szükségük van az én munkámra is, vallanom kell, hogy hivatásom van s hivatásom eszményi. S akkor legfőbb kötelességem olyan eszményi célért küzdenem, hogy legyen békesség e földön az emberek között. Ez nem véralkatom dolga többé, hanem erkölcsömé. Így értem azt, hogy író vagyok. Író vagyok, tehát nem lehetek más, mint pacifista…”

írta Gellért Oszkár a Nyugat 1935-ben megrendezett Ankétján a Mit tegyen az író a háborúval szemben? kérdésre adott válaszában.

A mára már kevésszer, csak alaposabb középiskolai magyarórákon emlegetett egykori költő, publicista és szerkesztő a Nyugat folyóirat oszlopos tagja volt. És még mi mindennek kiáltották ki életében az ellentmondásokkal teli életutat bejárt Gellért Oszkárt?

Keresztény, zsidó, kommunista és polgári író egyként lehetett a múlt század forradalmaktól, háborúktól terhes éveiben. Az élete során több ezer cikket megíró újságíró fiatal korában az Új Idő és a Budapesti Napló című lapokban publikált. Azután a Magyar Géniusz, majd a Pesti Hírlap munkatársa lehetett. A Nyugatnak 1908-as indulásától kezdve a szerkesztője volt, 1920 és 1940 között annak főmunkatársaként dolgozott.

Irodalompolitikailag sokszor eltérő szerepvállalások határozták meg Gellért Oszkár sorsának alakulását, így halálát követően is megoszlanak írói és költői munkásságáról a vélemények. Így, születésének 139. évfordulója után érdemes felidézni a huszadik század első felének nem tisztán fekete és fehér történelmi palettáját. Talán akkor jobban megértjük Gellért Oszkár írói, művészi szerepvállalásait is.

(A cikk első változata 2017.09.10-én jelent meg.)