Ki volt a dualizmus „kultúrpápája”?
Pulszky Ferenc 1869-től a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója is volt. A földbirtokos nemesi családból származó Pulszky a jogi végzettség megszerzése mellett nagy szenvedéllyel foglalkozott a régiséggyűjtéssel is.
Az 1848-49-es forradalomban is részt vevő, majd az első felelős magyar kormányban szerepet vállaló politikus 1849-ben, a szabadságharc utolsó hónapjaiban Londonban képviselte a független magyar kormányt.
A később angliai és amerikai körútjára Kossuth Lajost is elkísérő politikus több évet töltött Olaszországban is, majd az emigráns évek után, a kiegyezést követően visszatért hazájába és belevetette magát a politikai és kulturális élet sűrűjébe.
A Deák-pártban politizáló országgyűlési képviselő a Nemzeti Múzeumot közel negyedszázadon át igazgatta. Munkája során a kulturális intézmény aranykorát élte. 1872-től Pulszkyt a múzeumok és könyvtárak főfelügyelőjévé is kinevezték, így joggal nevezhették a dualizmus „kultúrpápájának”.
Élete fő művének szánt munkáját, a Magyarország archaelogiája című művét nem sokkal halála előtt adták ki. Pulszky Ferenc másik jelentős könyvében, amely Életem és korom címmel jelent meg, két vaskos köteteben tárja az olvasók elé politikával, kultúrával teli, fordulatokban gazdag életútját. Ez utóbbi nagyon részletes, de rendkívül olvasmányos művének megismerésén keresztül a 19. századi Magyarország és Európa történelmi-szellemi látleletét is megkapjuk.
A neves politikus, régész és műgyűjtő, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja is lett, ezekkel a sorokkal kezdte életírását:
„Életem viszontagságos volt mind a hazában, mind külföldön, pedig oly időben s oly társadalmi viszonyok közt születtem és nőttem fel, melyek életemnek egyenleges lefolyását tették valószínűvé…”
(A cikk első változata 2017.09.17-én jelent meg.)