Mi lesz Európával, ha újrázik Merkel vasárnap?

Ha a német választások előtti televíziós vitában nem kerül szóba Orbán Magyarországa és Erdogan Törökországa, valószínűleg senki sem emlékezne arra, hogy ki mit mondott. Az évek óta tartó nagykoalíciós kormányzás miatt a két nagy pártot (CDU/CSU és SPD) nehéz megkülönböztetni egymástól. A választás egyetlen kérdése talán, hogy Angela Merkel milyen koalícióban folytatja a kormányzást.

Merkel_comicstyle

Tizenkét éve tartó kormányzása alatt lassan felnő már egy generáció, akik csak Merkel asszonyt ismerik kancellárként. Nem véletlen, hogy a kiskorúak is őt választanák. Angela Merkel vasárnap részt vett egy sajtótájékoztatón, ahol gyerekek kérdezhették. Arra a kérdésre, hogy mi lenne, ha nem kancellár lenne, azt válaszolta, hogy leginkább űrhajós, mert akkor az egész Földet láthatná fentről. Azt is elmondta, hogy a legfontosabb pillanat az életében az volt, amikor találkozott a férjével. Arra a kérdésre pedig, hogy mi a kedvenc étele, azt válaszolta, a bolognai spagetti.

Láblógatva nyerni? 

Innen is látszik, hogy nem élet-halál kérdése a választás Merkelnek, bár korábban Orbán egy csendes imát szeretett volna kérni Merkel asszony közvetett módon történő megválasztásáért.

Ezzel szemben a hétvégén Angela Merkel több lapinterjúban is kritizálta Magyarországot, amiért a kormányunk nem hajlandó végrehajtani a menekültek áthelyezéséről szóló, korábbi uniós döntést. A német kancellár hangsúlyozta, hogy az Unióban „szolidaritásra van szükségünk”, és a szolidaritást megtagadó tagországoknak „számolniuk kell azzal, hogy ez nem marad következmények nélkül, a jövőbeli pénzügyi támogatásokról folytatandó tárgyalásokra tekintettel sem”.

Merkel asszony taktikáját a világbajnok német fociválogatott szövetségi kapitánya, Joachim Löw által kifejlesztett taktikához lehet hasonlítani: az elején engedik az ellenfélnek birtokolni a labdát, ám egy meglepő ellentámadással megszerzik a vezetést és utána nem adják át a kezdeményezést az ellenfélnek.

A kancellár asszony a 2011-es fukushimai robbanás után átvette a zöldek retorikáját, miszerint belátható időn belül zárják be az atomerőműveket. Lelkiismereti szavazást rendelt el a melegházasság engedélyezéséről a CDU/CSU-frakcióban, s bár ő maga az engedélyezés ellen szavazott, így is megvalósította a baloldali pártok egyik választási programpontját. Arról ne is beszéljünk, hogy lassan már mindenki elfelejti, hogy 2015-ben még a migránsokat invitálta országába, napjainkban pedig belügyminiszterét előretolva rendpártibb kijelentéseket tesz, mint a jobboldali populista AfD.

Németország az Európai Unió gazdasági és politikai motorja. Méltán nevezik „Európa Kínájának”. Magyarország legfontosabb gazdasági partnere, és sok szál köt minket össze a németekkel. A franciával ellentétben, a német politikai rendszer stabil, koalíciós alapú kormányzást támogat, kormányválságok nemigen szoktak előfordulni.

Igaz, hogy a német átlagbérek 2002 óta nem emelkedtek, a szociális juttatások be vannak fagyasztva és a migránsok tömegeivel is osztozni kell a javakon, mégis mindez a német multik versenyképességét és Németország uniós túlerejét szolgálja.

Angela Merkel már 2005 óta kormányoz, hol a liberális FDP-vel, vagy ahogy most is, a szociáldemokratákkal (SPD) nagykoalícióban. A konzervatívokkal való együttműködést az SPD balszárnya eddig is támadta, a baloldali elvek elárulásának tekintett volna egy szövetséget. Inkább a Balpárttal (Die Linke) és a Zöldekkel képzeltek el együttműködést. Martin Schulz bejelentkezéséig nem volt Merkelnek alternatívája.

Aztán kiderült, hogy most sincs, mert a „Schulz-hatás” csak néhány hónapig tartott, a szociáldemokraták egymás után három tartományi választáson is vereséget szenvedtek. Merkelnek azért is könnyű dolga van, mert pártján belül az összes lehetséges ellenlábasát kiiktatta, partvonalra tette. Belső riválisai közül csak Seehofer CSU-s bajor miniszterelnök és Wolfgang Schauble pénzügyminiszter, a mediterrán EU-tagállamok ostora maradt meg.

Előbbi már letett arról, hogy pártot szervezzen Mutti ellen, utóbbi meg pont a választás napján tölti be 75. életévét. Mivel elfogytak a belső ellenségek, a külső ellenfelek kerültek Merkel célkeresztjébe.

Törököt fogtak

Ahogy Orbán brüsszelezik, Merkel asszony Erdogant támadja. Kétségtelen, hogy a törökországi önpuccs után megerősödtek az Erdogan-rezsim antidemokratikus vonásai, ám a németeknek ennél fontosabb, hogy 22 német állampolgárt tartanak börtönben, igaz közülük csak egy emberi jogi aktivista volt, aki nem török vagy kurd származású.

Az „illiberálisok” között jelentős különbség, hogy Orbán a szabadságharca ellenére kiszolgálja a német gazdaságpolitika törekvéseit, Erdogan viszont a NATO-ban is szembemegy a német érdekekkel. 2015-ben 115 ezer magyar tartózkodott Németországban, ez eltörpül a 2,2-2,5 milliós török hátterű kisebbség mellett. Mivel Erdogan az alkotmánymódosító népszavazásának kampányát ki akarta terjeszteni Németország területére, súlyos viták után megakadályozták a török miniszterek beutazását. Ez megrontotta a német-török kapcsolatokat. Legutóbb a német külügyminisztérium a terrorveszély miatt nem tanácsolta a törökországi nyaralást. Erdogan pedig felszólította a törököket a német parlamenti választás bojkottjára.

Ahogyan Erdogan népszavazása, úgy a német választás is megosztja az amúgy is megosztott török közösséget. A fent említett 2,2-2,5 milliós török származású polgár közül 800 ezren rendelkeznek már csak német és 500 ezren kettős állampolgársággal. Közülük az Erdogan-hatalom kiterjesztésére 440 ezren szavaztak igennel, ami egy szakértő szerint annak köszönhető, a németországi mecsetek lényegében az Erdogan-féle Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) „kampányirodái”. A török állampolgársággal rendelkezők között vannak kurdok és alaviták, is akik nem támogatják a török „szultánt”, Erdogant. Azok a törökök, akik elmennek szavazni, a német választáson általában az SPD-re vagy a Zöldekre szavaznak. Hatalmas létszámuknak köszönhetően megkerülhetetlenek, így már nem csak a CDU, hanem a bevándorlásellenes AfD is szeretne tőlük szavazatokat szerezni.

Határozott elképzeléssel állt elő Cem Özdemir, a zöldek török származású országos elnöke, aki szerint a deportálás is olyan eszköz, ami alkalmazható a szalafista szélsőségesek ellen. Özdemir kijelentette, hogy a zöldek vezetőjeként a következő német kormánykoalícióban azért harcolna, hogy az Öböl menti államok ne támogathassák pénzzel az európai mecseteket és egyesületeket.

A CDU/CSU vasárnapi nagy győzelme nem lenne meglepetés, mivel Németországban nincsenek „bujkáló” szavazók. Ebben az esetben a liberális FDP lehetne egy kiskoalícióra a tökéletes alany. Ez is a harmadik helyezett párttól függ, amely pozícióban jelenleg célfotón belül vannak a Zöldek, a szélsőbaloldali Balpárt és a radikális AfD.

A német politikában vannak jelképes elnevezések: „jelzőlámpa-koalíció”: SPD-FDP-Zöldek; „Jamaica-koalíció”: CDU-FDP-Zöldek. Ebből inkább az utóbbira van némi esély.