„A politika olyan játék, hogy csak vaskesztyűben játszható. Selyemkesztyűben nem.”
Szabó Magda semmilyen diktatúrával nem értett egyet. Mélyen vallásos emberként elítélt mindenféle zsarnokoskodó, antidemokratikus rendszert.: „Sose tudtam megérteni, miért tartjátok nagyobb ügynek, ha egy ember úgy tud viselkedni, mint egy Isten, és miért arra vagytok büszkék, ha egy Isten válik emberré.”
A magát sok helyütt büszke református debreceni cívisnek tartó írónő életében a tanítás, az oktatás és az alkotó munka váltották egymást. Szabó Magda magyar-latin szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett a Debreceni Egyetemen.
Az írónő hosszú időn keresztül nem publikálhatott, ugyanis 1949-ben egy napon kapta meg, majd vonták vissza Baumgarten-díját, és tanári állásából is elbocsátották. Ezt követően egészen 1958-ig nem jelenhettek meg írásai. Ezt a közel egy évtizedes időszakot a mai Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium elődintézményében tanítással töltötte, amit az írónő nagyon szeretett, hiszen a tanári hivatásról így vallott:
„Akkor voltam a legboldogabb, mikor tanítottam. Isten adta, hogy más lett belőlem.”
Az írónő költőként kezdte művészi pályáját. A rendkívül termékeny írói életmű szerves részét Szabó Magda önéletrajzi ihletésű művei alkotják. Ezek közül több regényéből (Abigél, Az ajtó) később film is készült. Az 1978-ban Kossuth-díjban is részesült írónő a „puha diktatúrában” már népszerű, sokat publikáló művésznek számított.
Szabó Magda művészi érvényesülése során nem mentesülhetett a politikai támadások elől sem. Talán ezért is gondolkodott a következőképpen a történelmet alakító, formáló erőkről:
„A politika olyan játék, hogy csak vaskesztyűben játszható. Selyemkesztyűben nem.”
Az írónő szavaival így a rendszerváltás után 30 évvel is bizonyára sokan egyetértenek.