Nem véletlen, hogy ez lett a leggyakrabban játszott zene 1956 októberében
Még mielőtt az Egmont-nyitány 1956-os kapcsolódásáról írnánk, érdemes tudni, hogy Beethovent 1809-ben kérte fel a Bécsi Császári Színház a jeles feladatra, miszerint írjon kísérőzenét a híres német író, Johann Wolfgang von Goethe Egmont című művéhez. Érdekes történet, és feltehetően cseppet sem véletlen, hogy ez lett a leggyakrabban játszott zene 1956 októberében a Magyar Rádióban. Lássuk, hogy miért!
A zenemű egy valós személy, Lamoraal van Egmont holland nemes igaz történetét meséli el. A németalföldi gróf, miközben szülőföldjén keményen harcolt a protestánsok ellen, az 1560-as években szembeszegült a Madridban székelő németalföldi uralkodóval, II. Fülöp királlyal és a spanyol inkvizícióval is. Holland követként fogalmazta meg a királynak kételyeit, ellenvetéseit, aki nyájasan biztosította őt a közös ügyek mihamarabbi rendezéséről. „Okos” Fülöp végül Alba hercegét és annak spanyol csapatát küldte a lázadó tartományokba rendet tenni.
A meglehetősen óvatlan Egmont és társa, Horne a határon fogadta a későbbi kormányzót, sőt annak oldalán lovagoltak be Brüsszelbe. Orániai Vilmos sejthetett valamit, ő ugyanis villámgyorsan elmenekült a fővárosból és bár Egmont és Horne grófoknak is ezt tanácsolta, ők vesztükre nem hallgattak rá. A rögtönítélő bíróság 1567. szeptember 9-én meghozott ítéletének eredményeképpen Brüsszel főterén lefejezték őket. Így váltak lényegében ők a németalföldi szabadságharc hőseivé, jóllehet haláluk után Alba még közel nyolcezer nemest, illetve polgárt végeztetett ki felségárulás miatt, de soha nem tudta elfojtani a lázadásokat.
Beethoven művének legismertebb része a nyitány. A vájtfülűek jól tudják, hogy a mű a zene nyelvével és annak határokat elsöprő erejével fejezi ki, hogy bár a hősies harcokban elbukó Egmont grófot kivégezték, a szabadság halhatatlan, eszméje tovább él. És itt kell átkötnünk a mi történetünkre!
Mégis hogyan lett a forradalom himnusza az Egmont-nyitány? Feltételezhetően a zeneileg művelt és a darabot, illetve annak történetét jól ismerő rádiószerkesztők voltak az ötletgazdák. A rádió munkatársai ugyanis a harcok miatt ideiglenesen a Parlamentbe kényszerültek és ott alakítottak ki alkalmi stúdiót az adás sugárzásának érdekében. Itt, állítólag az országgyűlés épületének klubszobájában találtak néhány lemezt, melyeket a közlemények és a híradások között felváltva játszottak. Ezek között volt a híres Beethoven lemez is. Feltehetően nem véletlen, hogy a Himnusz, a Szózat, a Bánk bán és a Hunyadi László, illetve Beethoven V. szimfóniájának dallamai csendültek fel - amelynek szintén forradalmi üzenete van – a szabadságharc alatt leggyakrabban játszott Egmont-nyitány mellett. Hát így lett az Egmont-nyitány a forradalom himnusza.
Íme: