Meg kell védeni a magyarokat a felelőtlen politikusok felelőtlen döntéseitől! - interjú Vámos Csaba KOSZ elnökkel
Azokban az országokban, ahol nem kötelező ez a szolgáltatás, legyenek ezek egyébként fejlett, nyugati társadalmak, mondjuk Hollandia, Franciaország vagy éppen Belgium, sokkal nagyobb az ilyen jellegű tragédiák előfordulása, mondhatni naponta számol be a sajtó különböző mérgezésekről, halálesetekről és tomboló kéménytüzekről – mondja Vámos Csaba, a Kéményseprők Országos Szakszervezetének elnöke. Lapunknak adott interjújában végigvesszük, mióta tart a kálváriájuk a kormánnyal, miért érzik a mostani törvénymódosítást kegyelemdöfésnek, és elárulja, hogy vajon mi várható akkor, ha az Országgyűlés ismét elfogadja a tervezetet. Kiderül még az is, milyen személyes bosszú állhat az ügy hátterében, illetve hogy hány kéményseprő veszítheti el a munkáját ennek következtében.
Zsúrpubi: Nem sokszor fordul elő, hogy Áder János valamit nem ír alá rögtön, hanem visszaküld az Országgyűlésnek megfontolásra egy törvényt. A kötelező kéményellenőrzést eltörlőt visszadobta. Mire számítanak, megjön a képviselők esze? Mi lesz, ha nem?
Vámos Csaba.: Azt, hogy a nagy többség fogadta el, helyesbíteném. Tényszerűen a kormánypártok támogatásával fogadták el a javaslatot, egyetlen ellenzéki párt sem támogatta, amiért minden tiszteletünk valamennyi ellenzéki politikusnak. Úgy néz ki, hogy vannak, akik felelősen próbálnak gondolkodni egy ilyen kérdésben, nem a pártpolitika vagy bármiféle lobbiérdek dominál a döntéseik során. Hogy a köztársasági elnök úr is visszadobta, azzal tényeken alapuló, felelős döntést hozott, hiszen így kiállt a magyar társadalom mellett, mindnyájunk érdekében járt el, ellentétben a Fidesz érdekeivel. Hogy a jövőben mi lesz ennek a törvénytervezetnek a sorsa, őszintén szólva nincsenek illúzióink. Láttunk már ilyet. Volt már, hogy a köztársasági elnök valamit visszaküldött megfontolásra, de ugyanúgy elfogadta az Országgyűlés. Mégis, talán annyival másabb most ez a helyzet, hogy itt konkrétan emberi életekről, emberi sorsokról, egy élet munkájával megépített ingatlanokról van szó. Ebben a kérdésben igenis felelős döntést kell hozniuk a kormánypárti politikusoknak is! Nem a pártpolitikai érdekeket vagy a vezetők kéréseit kell teljesíteni, amikor majd újra szavaznak a kérdésről, hanem igenis az általuk képviseltek életek és vagyon biztonságát kell garantálniuk.
ZSPB.: De mi lesz, ha mégsem így tesznek?
V.CS.: Készülünk e hónap végén egy, a szakmában viszonylag nagyszabásúnak mondható demonstrációra a Kossuth téren. Itt jó pár kollégával találkozhatnak majd az állampolgárok.
Mi egy picike szakma vagyunk, nyilván nem tudunk több ezren kint lenni az utcán. Ugyanakkor annyi kéményseprőt egyszerre még senki nem láthatott, mint amennyit most fog majd látni. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy megvédjük a magyarok százezreit a felelőtlen politikusok felelőtlen döntéseitől!
Amikor ezt a hivatást választottuk, egyúttal azt is vállaltuk, hogy Szent Flórián szellemiségét követve mindenkor a magyar állampolgárok, az általunk képviselt emberek érdekeit helyezzük előtérbe, és ebből nem fogunk engedni. Nincs megalkuvás. Ha megszavazzák, akkor is tovább folytatjuk a küzdelmünket, bízva abban, hogy előbb-utóbb a jogalkotó is jobb belátásra tér és meghozza a szükséges módosításokat. Nagyon reméljük, hogy és ehhez nem kell a jövőben még több embernek meghalnia.
ZSPB.: A jövő hétfői demonstrációjuk mellé sikerült ellenzéki pártokat is odaállítani?
V.CS.: Talán éppen nekünk, kéményseprőknek sikerült az, ami az ellenzéki politikusoknak az elmúlt időszakban más kérdésekben nem: egy oldalra állítottuk a teljes ellenzéket. A minket korábban is támogató ellenzéki politikusok közül sokakat hívtunk meg, többek között Szilágyi Györgyöt a Jobbiktól, akit egyébként tiszteletbeli tagunkká fogadtunk, hiszen rajta kívül nincs még egy olyan országgyűlési képviselő, aki annyiszor szólalt volna föl a kéményen dolgozó kisemberek érdekében, mint ő. De várjuk a rendezvényre Demeter Mártát az LMP részéről, Szabó Tímeát a Párbeszédtől, illetve az MSZP-s Harangozó Tamás is jelezte, hogy fel szeretne szólalni. Számomra meglepő volt, és nagyon örültem annak a megkeresésnek, ami egy országosan ismert kisebbségi vezetőtől – na nem Lungo Drom és hasonlóktól – érkezett, aki megkérdezte, hány roma dolgozik kéményseprőként. A statisztikáink szerint a kéményseprők közel húsz százaléka cigány. Örültem, hogy ez a felelős kisebbségi vezető a támogatásáról biztosított, és hogy ő is ott lesz a Kossuth téren. Arról kíván beszélni, hogy vajon ez lenne a „Híd a munka világába”? Hiszen ezzel a módosítással sok cigány származású, tisztességesen dolgozó ember is elveszítené a munkáját. Gondoljunk bele, ha a leépítési hullám elindul, kéményseprők százai maradnak majd munka nélkül! Mindegy, ki melyik etnikumhoz tartozik.
Zsúrpubi: Mióta kötelező Magyarországon az évi egyszeri kéményellenőrzés?
V.Cs.: Közel 50-60 éve már kötelező közszolgáltatás Magyarországon a kéményellenőrzés, amit – a hogyan az elnevezése is tükrözi – minden kéménytulajdonosnak kötelező igénybe vennie. Korábban évente több alkalommal is elő volt írva: a széntüzelésű kémények esetében évi kétszer, a gáztüzelésűeknél pedig évi egyszer. Voltak olyan időszakok, amikor még ennél is gyakrabban kellett a kéményseprőknek megvizsgálniuk a kéményeket. Mária Terézia nevéhez fűződik a rendszer elindítása, aki az összes szakma képviselői közül a kéményseprőknek adományozott először céhlevelet, hogy elismerje hűségüket. Ennek a hátterében egy krimibe illő történet áll. Merényletet terveztek az uralkodó ellen. Az udvar megrendelte egy kéményseprő mester szolgálatait, aki munkája közben véletlenül fültanúja lett az összeesküvők beszélgetésének, mert meghallotta a kéményaknán keresztül, hogy mire készülnek. Jelentette a dolgot a királynőnek, aki így megmenekült.
ZSPB.: A kéményseprők azóta is életeket mentenek a munkájukkal. Mikor került először szóba, hogy a kéményseprő-ipari törvényt módosítsák, önkéntessé tegyék a szolgáltatást, és hogy pontosan mi erre a hivatalos magyarázat?
V.CS.: A kálváriánk immár lassan 3 éve tart, amióta a kormány elkezdte a rezsicsökkentési programját. Ekkor a kéményseprést is elérték a rezsicsökkentés következményei több más szolgáltatáshoz hasonlóan. Nálunk 50 százalékos díjcsökkentéssel kezdték, majd két hónappal később jött a Belügyminisztérium rendelete, hogy az összes kéményt elég évente egy alkalommal ellenőrizni, aminek hatására a jellemzően magyar családi kisvállalkozások nagy része tönkre ment. De még ezt követően is jött egy újabb rendelet, ami a kéményseprők feladatainak csökkentését jelentette. De ez sem volt elég. 2016. július 1-jétől lépett életbe az új kéményseprő-ipari törvény, ami a lakosság számára teljesen ingyenessé tette a szolgáltatást, majd az államosítás során a katasztrófavédelemhez delegálta a feladatot.
Ezzel párhuzamosan a legveszélyesebb kémények, a gáztüzelésűek esetében az évi egy alkalommal történő kötelező ellenőrzést lecsökkentették 2 évente egy alkalomra. Ráadásul ez év májusában eltörölték az új építésű kémények esetében a kötelező kéményseprői szemlét a használatbavétel előtt, ami azt jelenti, hogy innentől mindenki építhet olyan kéményt, amilyet csak akar, beüzemelhet olyan tüzelőberendezést, ami neki tetszik mindenfajta kontroll nélkül. Ez igen veszélyes folyamatokat indít be, gondolok itt a feketén elvégzett bekötésekre, a kóklerek által elvégzett szakszerűtlen munkákra. A kegyelemdöfés a szakmának az az újabb módosító javaslat, ami a családi házak esetében a kötelező ellenőrzést teljes mértékben megszüntetné. Ezt annyit jelent, hogy minden kéménytulajdonos saját felelőssége lenne, hogy a saját kéményét a jövőben kívánja-e ellenőriztetni. Ha az országgyűlés ezt elfogadja, nagyon durva következményekkel kell számolni. Nem véletlen, hogy ezt még Áder János köztársasági elnök is visszaküldte megfontolásra. Indoklásában pontosan azt írta le, amit mi már számtalanszor elmondtunk, hogy ez radikálisan meg fogja növelni a szén-monoxid-mérgezések számát.
ZSPB.: De mivel indokolták a módosítás előterjesztői az elképzelésüket? Ssak évente vagy kétévente egy alkalomról van szó, ami a lakosságnak eleve ingyenes.
V.CS.: Egy semmitmondó kifogást hoztak fel, miszerint a lakosság adminisztratív és időbeli terheit akarják csökkenteni. Ez azért átlátszó, mert a „teher” eddig is annyi volt, hogy a kéményseprő által kitöltött formanyomtatványt az ellenőrzés után alá kellett írni. És ha bárkit is zavar, hogy munkaidőben megyünk ellenőrizni, arra az a megoldásunk, hogy kétszer 15 napos értesítési határidővel tesszük mindezt, ami összhangban áll a Munka Törvénykönyvében lefektetett szabadságolási eljárással. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a munkánk jellegéből kifolyólag a kémények tükrös vagy kamerás vizsgálata csak nappal lehetséges, délután vagy este ez a tevékenység már nem végezhető el, vagy legalábbis biztonsággal nem.
ZSPB.: Hány kéményseprőt érintene a módosítás?
V.CS.: Érzelmi szempontból mindenki érintett, a szakmában egyöntetű a felháborodás és az értetlenség. Ma Magyarországon sajnos már igen kevés a kéményseprő, ami az elmúlt években a jogszabályi környezet igen kedvezőtlen alakulásának is a következménye. Sok mester inkább más szakmával próbálkozik, de jelentős azoknak a száma is, akik külföldre mentek dolgozni. Nagy részük sajnos nem tud ott sem a szakmában maradni a nyelvtudás hiánya miatt. Szóval rengetegen hagyták el a szakmát, így jelenleg – a szakmunkásokat és a mestereket is beleértve – nem egészen 900 kéményseprő dolgozik hazánkban, ami egyre csökkenni fog, hiszen a kéményseprő társadalom is elöregszik, és nagyon nehéz pótolni a szakembereket. Nincs megfelelő képzés, nem jó a marketing sem, hiszen ez a „koszos szakma” nem vonzza a fiatalokat. Nem jelent olyan egzisztenciát, amire a ma felnövő nemzedékek vágynának. Jelenleg is komoly a szakemberhiány. Pengeélen táncolunk, de még éppen el tudjuk látni a feladatainkat. Ha a jelenlegi módosítás törvény lesz, akkor még több kéményseprő veszíti majd el az állását, hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy ha valami nem kötelező, akkor a lakosság jelentős része nem fogja megrendelni a szolgáltatásainkat, így ebből a munkából a jövőben nem lehet majd többé megélni.
ZSPB.: A már említett érzelmi érintettségen túl hány szakembert érintene a törvény módosítása?
V.CS.: Sajnos mi is kétharmados többséget szereznénk, csak éppen a munka nélkül maradó kéményseprők tekintetében. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy az ingatlanok területére történő bejutással mindig is gondok voltak annak ellenére, hogy az ellenőrzés kötelező volt, illetve egy-egy adott területre mindig az évnek ugyanabban a részében mentünk ki, hogy számítsanak ránk. Továbbá a tulajdonosok önszántukból csak akkor hívtak ki minket, amikor már tényleg valami komoly üzemzavar volt. Szóval a kormány buta kommunikációja arról, hogy az állampolgárokat felnőtt, felelős emberekként kell kezelni, meglehetősen elrugaszkodott a valóságtól. A kéményseprés preventív munka. Nem akkor kell igénybe venni, amikor már óriási a baj, mert ilyenkor már nem is tudunk segíteni. Egy menthetetlenül elkátrányosodott kéménnyel nem lehet mit kezdeni. Nem vagyunk szuperhősök, akik egy használhatatlan kéményt egy pillanat alatt újjá tudnak varázsolni. A szaktanácsainkkal és az ellenőrzésekkel elejét tudjuk venni a káros folyamatoknak, ezzel pedig tragédiákat lehet elkerülni.
Az új törvény életbe lépése előtt évente átlagosan 8-10 ember lett szén-monoxid mérgezés áldozata. Mióta az új törvény van hatályban, ami épp a legveszélyesebb, gáztüzelésű kémények kötelező ellenőrzését a korábbi évi egyről kétévente egy alkalomra ritkította, csak az elmúlt fűtési szezonban 28 halálos áldozatot követelt a szén-monoxid-mérgezés.
A legszegényebbek körében a fatüzelés az elterjedt, nem a gáztüzelés, de azzal meg az a probléma, hogy sok esetben a tüzelőanyag nem megfelelő minőségű. Anyagi okokból nem tudják megvásárolni a tűzifát, hanem háztartási hulladékkal, mindenféle szeméttel próbálnak fűteni, csak hogy egy kis meleg legyen. A nem megfelelő használat viszont olyan mértékben teszi tönkre a kéményt, hogy sokkal hamarabb bekövetkeznek az úgynevezett szurkosodások, aminek következtében igen rövid idő után kialakulhat egy kéménytűz.
ZSPB.: Azok a mélyszegénységben élő emberek, akik bármit képesek beáldozni azért, hogy fűteni tudjanak, vajon nekiállnak majd telefonálgatni, hogy kéményseprő után nézzenek, ha nem lesz kötelező?
V.CS.: Biztosan állítom, hogy nem fognak minket felhívni már csak azért sem, mert korábban az ellenőrzéseink során előírtunk számukra „hibajavításokat”, vagy olyan veszélyes helyzeteket tártunk fel, amelyek kapcsán köteleztük őket, hogy ezeket kijavítsák. Nemcsak az ő jól felfogott érdekükben, hanem természetesen a közösség érdekében is. Legyünk őszinték, egy kéménytűz miatt egész utcák éghetnek le, akár egész települések is. Ilyenkor szoktam elmesélni „a kéményseprő szerencsét hoz” babona eredetét.
Valamikor régen, amikor még szalma- és nádtetős házak voltak, és nem volt kötelező a kéményseprés, csak néhányan rendelték meg. Aki elvégeztette a mesterrel a kandallók, kályhák és kémények tisztítását, utána azt mondta a szomszédainak, ismerőseinek, hogy „az én házam már nem fog leégni, nekem szerencsém lesz, mert volt már nálam a kéményseprő”. Sajnos ez a mondás a közeljövőben ismét életbevágóan fontossá válhat, hiszen visszalépünk abba a korba, amikor mindenki a maga feje után mehet. A saját tapasztalataink azt mutatják, hogy a szegény emberek nem fogják megrendelni, ha meg kell, akkor olyan hosszas utánajárás lesz számukra, ami teljesen ellentmond a kormány állításainak. Ők ugyebár azt mondják, hogy az adminisztrációs és időbeli terhet akarják csökkenteni a módosítással. De hát éppen azzal zúdítanak majd adminisztrációs és időbeli terhet mindenkire, hogy a létszámhiány miatt lasszóval kell fogni egy valamirevaló szakembert, aki a kéményt ki tudja tisztítani.
ZSPB.: Azon gondolkodom, hogy egy amúgy is ingyenes szolgáltatást, amit ráadásul megritkítottak, most el is akarnak törölni. Nem látok mögötte komoly érvet sem. Úgy tűnik kívülről, mintha kipécézték volna Önöket és a szakmájukat két és fél évvel ezelőtt. Mondjon már egy valódi megfejtést, mert ez így érthetetlen!
V.CS.: Ha próbálunk valamiféle indokot találni, azt tudom mondani, hogy 2016. július elsejével a kormány a kedvenc szervezetére, a Katasztrófavédelemre bízta a kéményseprési feladatokat. Nem olyan régen készült el valamennyi szakmai szervezet együttes erőfeszítésének köszönhetően egy egész Magyarországra kiterjedő reprezentatív felmérés, amelynek eredményeként megdöbbentő számokkal találkoztunk. Minden ötödik családi házról elmondható, hogy nem járt ott az elmúlt egy évben kéményseprő.
A kormány próbálja mentegetni a mundér becsületét, de nem képesek gerinces módon kiállni a nyilvánosság elé és azt mondani, hogy megbukott ez a fajta elképzelés. Mind az ingyenes kéményseprés, mind pedig az, hogy a szolgáltatást a katasztrófavédők lássák el. Ez lehet az egyik indok, de mondok egy ennél pikánsabbat is. Pár évvel ezelőtt Németh Szilárd, aki „rezsibiztosként” vált hírhedtté, egy nyilatkozatában azt mondta, hogy a rezsicsökkentésnek két ellensége van: a közös képviselő és a kéményseprő. Ez önmagáért beszél...
ZSPB.: De miért mondott ilyet?
V.CS.: Elmesélem. Mi jól ismerjük a rezsibiztos urat, aki sok éven át a Fővárosi Kéményseprőipari Vállalatnál a felügyelőbizottság elnöki tisztségét töltötte be. Nem is értjük egyébként, hogy azóta miért nem szeret minket. Talán mivel Csepelen nagyon sok volt az ő polgármestersége idején a régi, rossz, életveszélyes kémény, ezért ott a kollégáim a szakma szabályainak megfelelően ezeket a kéményeket letiltották, nyilván ezek a problémák nála csapódtak le. Még egy olyan teóriát is hallottam, hogy az önkormányzati bukásához a rossz kémények és ezek a problémák vezettek. Szóval lehet egy ilyen személyes sértettség a részéről.
ZSPB.: Nagyon tipikus jelenség lenne, nem is lepődnénk meg rajta. Tud külföldi példákat mondani arra, ahol eltörölték a kötelező kéményellenőrzést?
V.CS.: Vannak negatív és pozitív európai példák is. Kiemelném, hogy azokban az országokban, ahol nem kötelező ez a szolgáltatás, legyenek ezek egyébként fejlett, nyugati társadalmak, mondjuk Hollandia, Franciaország vagy éppen Belgium, sokkal nagyobb az ilyen jellegű tragédiák előfordulása, mondhatni naponta számol be a sajtó különböző mérgezésekről, halálesetekről és tomboló kéménytüzekről. Jól látható, hogy még komoly felelősségtudattal rendelkező országok és társadalmak esetében is nagy veszélyeket hordoz magában, ha egy ilyen szolgáltatást nem kötelező jelleggel biztosítanak az állampolgárok számára. Mondanék viszont egy pozitív példát is, éppen keletről. Szlovákiában hosszú évekig, évtizedekig nem volt kötelező a kéményellenőrzés, de mivel a kormány látta, hogy megnövekedett ezeknek a baleseteknek a száma, ez év tavaszától újból kötelezővé tette az ellenőrzést, a szlovák kéményseprő kollégák legnagyobb örömére. Szóval van, ahol pozitív irányba haladunk, és van, ahol meg negatív a trend. Magyarország most kétségtelenül a második kategóriába tartozik. Összességében elmondható, hogy Európán belül azokban az országokban – Németországot és Ausztriát emelném ki –, ahol kötelező, jól szabályozott és a mindenkori kormányzat által támogatott az ilyen preventív tevékenység, nagyon minimális ezeknek a baleseteknek a száma. A megfelelő figyelemfelkeltő akciókkal, a szakma támogatásával, megfelelő jogszabályok megalkotásával igenis el lehet kerülni a tragédiákat.