Kéri László: Farkas Flórián és az általa mozgósított cigányság akár a választásokat is eldöntheti
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Kéri László: Kedves Olvasók! Szeretnék valamit fontos szempontot előre bocsájtani, mielőtt még a múlt heti eseménykehez kapcsolódó kérdésekre válaszolnék. Mi - itt a Zsúrpubin – hosszú hónapok óta azt játsszuk, hogy mindig az elmúlt hét legfontosabb eseményeire reagálunk. Megpróbálunk a lehető legkisszerűbb történésekben is találni valamiféle értelmes, megfogható mozzanatot. Igen ám, de a magyar közélet egyre silányabb, egyre jelentéktelenebb „eseményeket” produkál, a választások felé közeledvén pedig ez a színvonalzuhanás kikerülhetetlenül erősödik.
A közéletre rátelepedő politikai erők a pillanatnyi figyelem kivívása érdekében kénytelenek lesznek minden ezredrangú ügyből egy-két napig tartó botrányt faragni, különben a kutya nem törődne velük. Mindeközben a világ tele van fontos változásokkal, fenyegető és bíztató jelekkel, csak éppen mi a hagyományos provincializmusunkkal és befelé fordultságunkkal megátkozva mindebből szinte semmit sem veszünk észre. Megmaradunk a naponta kitermelt pitiáner ügyeinknél.
Ez a kétségbeejtő mélyrepülés mind az újságírókat, mind pedig az elemzőket arra kényszeríti, hogy figyelmet fordítsanak és törődjenek olyan jelenségekkel, eseményekkel is, amelyek egyébiránt nulla törődést érdemelnének meg. Az elmúlt hét is ilyen volt, s tartok tőle, hogy a következő is ilyen lesz. Mit tehetünk ilyen körülmények között? Megpróbálhatjuk például azt, hogy az ezredrangú ügyek mögött megkeressük az esetlegesen fontos, rejtett összefüggéseket - aztán vagy sikerül ez vagy nem. Most is ezt fogom tenni.
Zsúrpubi: Balog Zoltán meglepő módon állt ki Farkas Flórián mellett. Orbán is megvédte a Parlamentben Vajon mit tudhat ez az ember?
K.L.: Az ő esete nem egyedi. Ha az elmúlt hét-nyolc év fideszes gyakorlatát szemügyre vesszük, akkor az a legfontosabb, hogy a maga helyén funkcionálisan megfelelő káder bármit megtehet addig, amíg Orbán személye és pillanatnyi érdekeit nyilvánvalóan nem sérti.
Farkas Flórián esetében is fontosabb lehet az a kapocs, amit a roma-kisebbség mobilizálása kapcsán betölthet, és ehhez képes érdektelen kérdés, hová is tüntette el a rá bízott pénzt? Ugyanezt a szerkezetet már megfigyelhettük Rogán, Balog képviselő, Simonka, Matolcsy és a többiek esetében is. Bármi kiderülhet róluk, bármit megtehetnek, milliárdok tűnhetnek el a felügyeletük alatt- egészen addig, amíg a tőlük elvárt hatalmi funkciókat maradéktalanul teljesítik.
„Botránymentes” éveket tudhatott maga mögött Farkas Flórián - hallhattuk az őt megdicsérő miniszter szájából. Ennek alapján bárki nagyon könnyen elképzelheti, hogy a Fideszen belül hol húzódhat meg az a határ, amelytől kezdve bármi is „botrányosnak” minősülhet. Magyarán, ilyen határ nem létezik, mert ezt a határt Orbán Viktor alkalmilag vonja meg egyenként, személyre szabottan és az adott visszaélésektől teljesen függetlenül. Egy normálisan működő közéletben például Matolcsy, avagy Rogán nevére sem lenne szabad már emlékeznünk. Ehhez képest továbbra is ott ülnek a helyükön, és továbbra is milliárdok felett rendelkezhetnek ellenőrizetlenül és következmények nélkül. Miért éppen Farkas Flórián lenne a kivétel? Ő csak a „fideszes normál működést” megtestesítő példák egyike, s még csak nem is a legfontosabbaké.
ZSPB: Viszont úgy tűnik, retteghet a Fidesz. Az Európai Ügyészi Hivatal (EPPO) a tervek szerint nem csak a nemzetközi áfacsalások és az EU-forrásokkal összefüggő korrupciós ügyekben nyomozhat majd, ennél szélesebb jogköre lesz.
K.L.: E kérdés kapcsán folytathatjuk ott, ahol Farkas Flórián kapcsán abbahagytuk. Miért is lenne a Fidesz partner egy olyan független szervezet létrejöttében, amely legalább utólag felfedhetné mindazt, amit ez a politikai képződmény sok éve már és nagy-nagy gonddal el tudott takarni?
A Fidesz nagyarányú, ezermilliárdokat jelentő, az egész társadalom vagyonát alapvetően érintő átalakítási kísérletének pontosan az volt a lényege, hogy a felszínén minden jogszerűen történt. Azok hozhatták maguknak a jogszabályokat, akik azokat a későbbiekben magukra alkalmazhatták, és mindehhez a külső kontroll-szervek tudatos segítsége is kellett. Az ügyészségé és a rendőrségé is. Így lett kerek és kikezdhetetlen a világ, a 2010-es hatalomátvétel után azonnal, szinte másnap elkezdődött eme kerekded és meglehetősen zárt rendszer kiépítése, s igen hamar – kb. 2011 második felében – lényegében készen is állt.
Ebben a zárt rendszereben egy külső és fontos ellenőrzési elem maga a rendszerhalál lenne. Naná, hogy hallani sem akarnak a külső és független ellenőrzés esélyeiről. Csak arról feledkeznek el, hogy e pénzek jelentős része kívülről jön és teljesen jogos, érthető igény az is, ha a pénzt küldők szeretnék azt is látni: hogyan költöttük mi mindezt el? Az európai Ügyészség kérdése a közeljövő egyik állandóan visszatérő konfliktus tárgya lesz.
ZSPB: Azért is aggódhat Orbán, hogy az elvakult fideszeseken kívül senkit nem tud már megszólítani. A Publicus szerint 6 millió ember semmilyen körülmények között nem szavazna a Fideszre. Mire számíthatunk 2018-ban?
K.L.: Orbán bajban? Aligha…Amíg ama kétmillió Fidesz-hívő szavazói eltökéltsége fenntartható, valamint az elmúlt hetek és hónapok is felmutatott elképesztően primitív agymosási erőszakjával folyamatosan megtartható, addig nincs miért aggódnia. Hiába vannak potenciálisan akár háromszor is annyian azok, akik a pokolba kívánják Orbánékat, mert amíg ez a tábor három-négyfelé szabdalt, addig nincs miért aggódniuk. Legfeljebb arra kell vigyázniuk, hogy ne tudjon felnőni olyan legerősebb versenytársuk, amely e tétova, hely-és politikai orientációt kereső milliókat akár egyetlen napra is képes legyen egyesíteni. Ezért lőnek felváltva hol a Jobbikra, hol a Momentumra, hol Botkára, mikor kire és mire. Arra, aki/ami csírájában hordhatja a versenyképes alternatíva legkisebb lehetőségét is. Ráadásul, ez a három-négy, néha ötfejű tábor megteszi nekik azt a szívességet is, hogy leginkább egymásról beszélnek ahelyett, hogy legalább a kormánykritikát összehangolnák. Legalább mindannyian ugyanarra a néhány alapkérdésre koncentrálnák a kormány bírálatát: korrupció, egészségügy, elszegényedés, leszakadás, kontroll nélküli hatalom. Talán már ez az öt is sok. Elég lenne egy is, olyan, amelyben a többi lényege is benne van. Amíg az ellenzéki oldalon mindeme kérdések megoldatlanok, addig Orbánnak nincs miért aggódnia. Addig csak a maga belső/titkos trónkövetelői tudják őt megbuktatni, avagy a külső finanszírozók. Sajnos.