Kapuban az orvosi titoktartás halála – interjú Asbóth Mártonnal, a TASZ Magánszféraprojekt-vezetőjével
.jpg)
A napokban mi is beszámoltunk arról, hogy a 2018 júliusától bevezetendő úgynevezett elektronikus törzskarton lehetőséget biztosíthat arra, hogy a kormány akár a háziorvosainkon keresztül is listázzon bennünket. Hogy a jövőre életbe lépő jogszabályt behatóan megismerhessük, kérdéseinkkel megkerestük Asbóth Mártont, aki a Társaság a Szabadságjogokért Magánszféraprojekt-vezetője, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar oktatója. A TASZ munkatársa elmondta, az egészségügyi adataink a legérzékenyebb, legszemélyesebb adatok, amikre a legjobban kellene vigyáznunk. Ezenkívül sorra vettük a lehetséges jogi aggályokat, hiányosságokat és problémákat.
Zsúrpubi: A napokban ismét a figyelem középpontjába került az új, elektronikus törzskarton ügye. A tavaly nyáron ismertté vált javaslatot már akkor is sokan kritizálták, ám most törvényt hoztak róla, így 2018 júliusától be is vezetik. Volt bármiféle szakmai egyeztetés a kormány és szakértők között adatvédelmi és személyiségi jogi kérdésekről?
Asbóth Márton: A törzskartonok bevezetése része egy nagyobb egészségügyi csomagnak, amellyel létrejön az e-egészségügy a magyar egészségügyi rendszerben. A szabályozási csomag valóban hosszasan alakult, így volt lehetőség kifejteni a kifogásokat, bár az előkészítésbe ezúttal sem vontak be civileket, adatvédelmi vagy betegjogi jogvédő szervezeteket. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) azonban több alkalommal is véleményezte a kialakítandó rendszert, és felhívta a figyelmet annak hiányosságaira.
ZSPB.: A kormányzati álláspont szerint azért van szükség az új rendszerre, hogy pontos képet lehessen alkotni a magyar lakosság egészségi állapotáról és terápiás szolgáltatásokat lehessen telepíteni célzottan oda, ahol szükség van rá. Csakhogy a kérdéssornak van egy olyan része is, amely egy komplett szociológiai és pénzügyi „átvilágításnak” felel meg. Ezenkívül a törzskarton külön rákérdez az apa, anya, testvér, gyermek és unokatestvér betegségeire is. Úgy tűnik, mintha a „Kubatov-listák” után egy mindenre kiterjedő, „Orwell-listát” is készíteni akarna a kormány. Van joga ilyen szenzitív adatokat kezelni egy, vagy ki tudja hány állami szervnek?
A.M.: A családi anamnézis felvétele, vagyis annak ismerete, hogy az érintett rokonai milyen betegségekben szenvedtek, mi okozta esetleges halálukat, fontos lehet az orvosok számára. Különösen igaz ez a háziorvosra, hiszen ő arra hivatott, hogy átlássa a páciensei egészségi állapotát.
A törzskartonra rögzített adatok azonban nemcsak a háziorvosnál maradnak meg, hanem felkerülnek az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe (EESZT) – a cél az, hogy mindenkiről létrejöjjön egy egészségügyi profil. Ehhez más orvosok, gyógyszerészek is hozzáférhetnek, ha szükséges. Ezért fontos tudni, hogy a törzskarton kérdéseire nem kötelező válaszolnunk, sőt kifejezetten megtilthatjuk, hogy az orvos rögzítse az egészségügyi profil adatait. Ezen kívül az EESZT felületén letiltható a már rögzített adataink elérése.
A legérzékenyebb kérdések között valóban vannak olyanok, amik inkább szociológiainak, mint egészségügyinek tűnnek. A TASZ szerint vitatható, hogy ezeket – külön egészségügyi ok nélkül – valóban indokolt-e megkérdezni. Tudni kell azonban, hogy ezekre a kérdésekre nem kötelező válaszolni. Erre a törzskartont kitöltő háziorvosnak külön is fel kell hívnia a figyelmet. Persze vannak, akik attól tartanak, hogy sokan nem fogják merni megtagadni a válaszadást a háziorvos kérdéseire, így olyan adatokat is kiadnak, amiket maguktól egyébként nem osztanának meg.
ZSPB.: Mi a három legsúlyosabb probléma ezzel a törvénnyel a TASZ szerint?
A.M.: A TASZ szerint az új szabályok formálisan rendben vannak, ennek ellenére sok adatvédelmi aggályt vetnek fel. Arról már szó volt, hogy kérdéses egyes adatok kezelésének a valódi célja – van olyan egészségügyi helyzet, amikor számít, hogy a páciens mennyi alkoholt fogyaszt, él-e szexuális életet, vagy mennyi testmozgással járó munkát végez, de ezeket csak úgy, kifejezett egészségügyi ok nélkül nem indokolt megkérdeznie a háziorvosnak. Az adatvédelem terén sokszor kérdés, hogy az önkéntes adatszolgáltatás ténylegesen is az-e. Az orvos és a beteg között kialakulhat egyfajta hatalmi viszony, a beteg kiszolgáltatott helyzetben érezheti magát a tekintélyes orvossal szemben, így olyan kérdésekre is választ adhat, amire nem szeretne. Végül az is kérdés, hogy hányan fogják tudni, hogy az egészségügyi profil adatfelvételét megtilthatják – illetve hányan fognak ténylegesen tudni élni az adataikhoz való hozzáférés korlátozásával az EESZT-ben. Valószínű, hogy sokan nem is szereznek tudomást majd a lehetőségről. Vannak, akik az automatikus adattovábbítás miatt már az orvosi titoktartás halálát jósolják. Bár ez talán túlzás, kétségtelen, hogy mostantól sokkal könnyebben hozzáférhetővé válnak az egészségügyi adataink. Ennek vannak kétségtelen gyakorlati előnyei (például nem kell papíralapon őrizgetnünk a leleteinket), de nem szabad elfeledkezni arról, hogy az egészségügyi adataink a legérzékenyebb, legszemélyesebb adatok, amikre a legjobban kellene vigyáznunk.
ZSPB.: Szakértők szerint a betegeknek kötelező lenne előzetes adatvédelmi tájékoztatást kapniuk a háziorvosuktól. Mit kellene tartalmaznia ennek és milyen formában kellene az érintett hozzájárulását kérni?
A.M.: Mivel az adatkezelés törvényen (és nem a betegek hozzájárulásán) alapul, formálisan nincs szükség ilyen tájékoztatóra. Az EESZT adatkezelési tájékoztatója pedig elérhető az oldalon, bár nem túl egyszerű megtalálni – itt van – és nem is igen szolgál könnyen érthető válaszokkal. Azoknál a kérdéseknél pedig, ahol az adatszolgáltatás nem kötelező, a jogszabály előírja, hogy az orvosnak erről tájékoztatást kell nyújtania.
Ahogy viszont már az előbb szó volt róla, sokaknak bizonyára nem lesz egyértelmű, hogy megtilthatják az egészségügyi profil készítését, hogy nem kötelező válaszolniuk a kérdésekre, és hogy elektronikusan korlátozhatják az adataik elérhetőségét. Erről a háziorvosnak mindenképpen tájékoztatást kellene nyújtania – a leghelyesebb az lenne, ha ezt megtenné szóban, úgy, hogy a beteg vissza is kérdezhessen, pontosan megérthesse, mi a helyzet. Ezen kívül egy írásos tájékoztatót is tanácsos lenne átadni, hiszen nem várható el, hogy a beteg mindent megjegyezzen, ami elhangzott.
ZSPB.: Egy adatvédelmi szakértő azt nyilatkozta nemrégiben, a betegek megtilthatják, hogy a törzskartonra felvitt adataik automatikusan bekerüljenek saját e-profiljukba az EESZT, vagyis az elektronikus egészségügyi szolgáltatói tér rendszerében. De akkor mi értelme megadni az adatokat?
A.M.: A jogalkotó bizonyára abban bízik, hogy ezzel a lehetőséggel nem fognak sokan élni. A cél az, hogy az orvosok, gyógyszerészek számára könnyen elérhetők legyenek az egészségügyi adatok, de az eredeti elképzelés szerint a társadalom egészének egészségügyi állapotáról is következtetéseket szándékoznak levonni.
ZSPB.: Az amúgy is túlterhelt háziorvosoknak csak púp a hátára az új jogszabály, mivel előírja, hogy 3 év alatt a körzetükbe tartozó összes személyről fel kell venni az adatokat. Hogyan és kikkel lehetne hatékonyabban elvégeztetni ezt a hatalmas bürokratikus feladatot?
A.M.: Ezek közül az adatok közül a háziorvosok már eleve is sokat kezelnek. A szabály nem is írja elő, hogy a törzskartonokat elejétől a végéig a beteg szóbeli közlése alapján kellene kitölteni. Sőt kifejezetten kimondja, hogy a beteg a törzskarton adatait írásban vagy elektronikus úton is a háziorvos rendelkezésére bocsáthatja. Ez magában foglalhatja azt is, hogy a beteg engedélyt ad a háziorvosnak, hogy a nála lévő adatokkal kitöltse a törzskarton rubrikáit. Ezt a hozzájárulást azonban álláspontom szerint mindenképpen be kell szerezni, vagyis a háziorvos nem kezdheti el kitölteni a törzskartonokat azokra a betegeire nézve, akikkel már régóta nem találkozott.
Egy ilyen mértékű adatfelvétel valóban óriási feladat, de nem biztos, hogy elméletileg rossz helyen van a háziorvosoknál, akik szakszerűen tudják kitölteni a törzskartont. A baj a gyakorlati megvalósítás: olyan mértékű a háziorvoshiány, és ebből fakadóan a meglévő háziorvosok túlterheltsége, hogy kérdéses, képesek lesznek-e ellátni a pluszfeladatot.
ZSPB.: Hogyan fogják felvenni azoknak az állampolgároknak az adatait, akik éveken, adott esetben évtizedeken keresztül sem mennek el a háziorvoshoz?
A.M.: A rendszer magában hordozza annak veszélyét, hogy azoknak, akik ritkán járnak háziorvoshoz, csak jelentős késéssel veszik fel a törzskartonját. Mivel azonban le lehet tiltani az adatkezelést, meg lehet tagadni a válaszadást, a felmérés amúgy sem lesz teljes körű.
ZSPB.: Jogi szempontból rendben van az, ha valaki a saját unokatestvéréről vagy apjáról közöl adatokat az illető tudta és kifejezett beleegyezése nélkül?
A.M.: Ha nyilvánosságra hozná ezeket az adatokat, az természetesen jogellenes lenne, de ez egy speciális helyzet. A betegnek akár a hozzátartozója hozzájárulása nélkül is joga van megismerni a hozzátartozója egészségügyi adatait, ha azt az ő – a beteg – egészségének védelme szükségessé teszi. Mivel az adatok megismerésére az egészsége védelme céljából jogosult, nem lehet jogellenes ezt megosztani a háziorvosával, akit köt az orvosi titoktartás.
ZSPB.: A harmadik személyekkel kapcsolatban elhangzott információk kinek a törzskartonjába kerülnek? Mi történik akkor, ha tévedésből vagy szánt szándékkal hamis információkat visznek be a rendszerbe?
A.M.: A háziorvos csak az érintett beteg törzskartonját töltheti ki, hiszen ez beleegyezéshez kötött. Arra tehát nincs lehetőség, hogy az egyes törzskartonok adatait a háziorvos összekapcsolja, netán az egyik alapján töltse ki a másikat. Egy ilyen nagy adminisztrációs feladat nyilván magában hordozza a tévedés lehetőségét, és az sem kizárható, hogy a beteg nem mond igazat – különösen a számára érzékenyebb kérdéseknél. Bár nem jogszerű, ha a beteg bizonyos adatokat elhallgat az orvos elől, vagy nem az igazat mondja, ennek közvetlen szankciója nincsen. A szabály értelmében 3 évente felül kell vizsgálni a törzskartonok adatait, ami hozzájárulhat a tévedések, valótlan adatok kiszűréséhez.
ZSPB.: Lehetőség van arra, hogy a hatóságok nyomozóknak, ügyészségnek és igazságügyi szakértőknek például büntetőügyekhez és szabálysértési eljárásokhoz szolgáltassanak adatokat az egészségügyi adatbázisból. Az üzemorvosok szintén ráláthatnak az e-törzskartonban rögzített információkra, még tiltás ellenére is, ha sürgős szükségre hivatkoznak. Ezeket is mind tartalmaznia kellene az adatvédelmi tájékoztatónak?
A.M.: Igen, nagyon jó lenne, ha erről lenne érthető tájékoztatás, de az EESZT adatvédelmi tájékoztatója erről nem, vagy csak nagyon korlátozottan szól. Ez esetben is igaz, hogy a leghatékonyabb az lenne, ha a háziorvos személyesen beszélne erről a betegnek az adatok felvétele előtt, bár ez – a már említett leterheltségük miatt, meg amiatt is, mert a háziorvosok nem adatvédelmi szakemberek – nem nevezhető igazán reális elvárásnak.
ZSPB.: Vajon még hány olyan szervezet lehet, akár magyar, külföldi vagy nemzetközi, amelyik kikérhet adatokat ebből az adatbázisból? CIA? FBI? Europol?
A.M.: Szögezzük le: e tekintetben nincs változás, büntető és szabálysértési eljárás esetén – és még néhány esetben – eddig is át kellett adni az egészségügy által kezelt (akár nem egészségügyi) adatokat a megkereső szervek részére. Legfeljebb az lesz más, hogy mostantól egyszerűbb a hozzáférés, az adatátadás – ami persze hordoz adatvédelmi veszélyeket. A törvény pontosan meghatározza, hogy melyek ezek a szervek, és milyen célból lehet adatokat továbbítani a számukra.