Kéri László: Mostanában nem szeretnék Handó Tünde beosztottja lenni

Kéri László: Mostanában nem szeretnék Handó Tünde beosztottja lenni
Fotó: zsurpubi.hu


A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!

Kéri László: Elöljáróban azt szeretném mondani, hogy az elmúlt héten előkerült ügyek, közéleti vitatémák többségét nem gondolnám hasonló fajsúlyú problémákként megbeszélendőnek. Voltak nagyon is hangos, de múlékony ügyek, s akadtak persze olyanok is, amelyekben az egész tág folyamat is megmutatkozott. Engem inkább ez utóbbiak érdekelnének.

Zsúrpubi: Mit szól ahhoz, hogy Medgyessy Péter szerint Szél Bernadett az ellenzék új vezetője?

K.L.: Úgy látom a magam válasza előtt szükséges egy-két értelmező megjegyzést is tennem. Először is, én ama kisebbséghez fogok tartozni, akik figyelmesen elolvasták a szóban forgó interjút, mielőtt még a maguk megfellebbezhetetlen véleményét közreadták volna. Másodszor pedig, kevés meglepődni valót találtam benne. Harmadszor: ez a politikusok interjúi kapcsán igen ritkán fordul velem elő, a volt miniszterelnök megállapításainak elsöprő többségét megalapozottnak és helyén valónak vélem. A váratlanul zajos visszhang miatt mégis érdemes legalább kétfelé választanom a magam reakcióit. Először is a nagy vihart kavart Szél Bernadett-értékelése okán. Miért is ne lehetne az Medgyessy Péter véleménye, hogy az illető hölgyet tartja hosszabb távon Orbán Viktor legfigyelemreméltóbb kihívójának? Szerintem is, az elmúlt években leginkább ő testesített meg olyan szerepet, közéleti magatartást és karaktert, aki mindezzel képes volt olyan politikai hitelt felhalmozni, ami feljogosíthatja őt a legfontosabb közéleti szerepek elvállalására is, akár a kormányzati szerepkörre is. És ne jöjjön senki sem azzal a mai evidenciával, miszerint egy ötszázalékos párt vezetője hogy jöhetne eme lázálom megvalósulása közelébe!

Senki nem tudhatja, hogy a Fidesz/Orbán utáni világban miféle kombináció közepette forr majd ki a politikai jövő? Évek óta figyelem a parlamenti vitákban Szél Bernadett szerepléseit, s nála kérlelhetetlenebb, következetesebb ellenfele a mai Fidesz-rendszernek az elmúlt években legfeljebb még Vona Gábor lehetett. S ha tágabb körökben néznék szét, akkor 2014 után még Karácsony Gergő és Bokros Lajos mutattak fel olyan sokrétű, kritikus és koncepciózus szerepeket, amelyekből esetleg levezethető lenne egy leendő kormányzati szerepvállalás is. Az ő esetükben viszont éppen a parlamenti jelenlét hiánya mutathat olyan hátrányt, ami miatt e felkészültségüket a mai magyar közvélemény nem volt képes kellő erővel érzékelni. S még valami. Amikor Medgyessy Péter miniszterelnök lett, soha nem volt korábban még példa a női politikai szerepvállalás olyan mértékű előretörésre, mint 2002 nyarán. A T. Ház elnöke, a kormányzó párt frakcióvezetője, a belügyminiszter, továbbá két másik - igen fontos - tárca birtokosa mind-mind nő volt, szóval a volt kormányfő nem a levegőbe beszélt, amikor a női szerepvállalás fontosságáról beszélt. Ő mindezt tényleg megtapasztalhatta.
Az interjú másik metszete már inkább hozzá tapadhat. Korábban, egy évvel ezelőtt is elmondta, hogy el kell dönteni, mi a legfontosabb politikai prioritás? Ha a válasz az, hogy a Fidesz leváltása minden egyéb megfontolást megelőző szempont, akkor ebből logikusan kellene következnie a teljeskörű ellenzéki összefogásnak. Igen, a Jobbikkal is. Ezt már tavaly is nagyon sokan szerették volna félreérteni, mintha ő ezt optimális megoldásnak vélte volna, pedig akkor is, most is elmondta, hogy mindez a mostani politikai realitások egyenes ági következménye. Lehet szeretni és lehet nem szeretni, de az a kérdés, hogy mi a legfontosabb szempont.

Egy évvel később, megismételve mindezt talán már világosabb lehet többek számára is az, amit tavaly még nem fogtak fel kellő komolysággal. Azt, hogy a kormányzó Fideszt csak a legszélesebb körű ellenzéki koordináció lehet képes megbuktatni.

Mindehhez képest az egyes politikai erők, pártok, csoportok jövőbeni helyzetének problémái nyugodtan minősíthetőek másodrangú kérdésekké. S ha ebből a szempontból olvasom Medgyessy interjúját, akkor a baloldali politizálással kapcsolatos valamennyi kritikai észrevételét is helytállónak kell tartanom. Ez az interjú annyiban is kilóg a 2017-ben megszokott közéleti/hisztérikus hangvételből, amennyiben még az általa megkritizált/elutasított szereplőkkel szemben is udvarias/megengedő stílusban beszél. A legjellemzőbb a mostani állapotainkra talán éppen az, hogy ezt az udvariasságot meglehetősen sokan gyávaságnak értékelték. Itt tartunk. Bátorsághoz mindenekelőtt bunkónak kell lenni. És csak az lehet igazán számot tevő politikai szereplő, aki képes az ellenfelébe páros lábbal beletaposni. Ebből az állapotból Medgyessy Péter valóban kirítt, s ez nem feltétlenül az ő problémája.

ZSPB.: Mi a véleménye arról, hogy Orbán kitüntetett szaúdi herceg barátját korrupció miatt éppen bebörtönözték hazájában?

K.L.: Az elmúlt két napon több olyan külföldi hírcsatornán is végig nézhettem olyan interjúkat, amelyeken a jelenlegi új - meglehetősen fiatal, eltökélt és sok szempontból nyitásra kész - szaúdi vezérkar szereplői magyarázták meg az ottani mércével mérve is megdöbbentő méretű tisztogatások hátterét. Ebből annyit megértettem, hogy ez a borzasztóan fontos, stratégai jelentőségű állam olyan mélységű történelmi változások küszöbére érkezett el, amelyeknek megoldását a korábbi elittel nem lehetséges véghez vinni. Szóval, ezt a malőrt nem érdemes Orbánék nyakába varrni. Most ott százával és ezrével kopnak ki, tűnnek el olyan emberek, akik még egy-két héttel ezelőtt is dollármilliárdok és emberi sorsok tömegének eldöntői lehettek. Ez nemcsak az érintett magyarok problémája, hanem szinte minden olyan, külső partneréé, aki azelőtt velük üzletelt. Lehet mindent elölről kezdeni.

ZSPB.: A napokban került reflektorfénybe a korábban is sejtett állapot, miszerint Handó Tünde, a Bírósági Hivatal elnöke, teljhatalma birtokában a Fidesz kénye-kedve szerint alakíthatja a bíróságok működését…

K.L.: Megvallva a magam elfogultságát, róla nem szívesen mondok semmit, mert egyetemista korában a legkitűnőbb, legszorgalmasabb és legtehetségesebb hallgatónak ismertem meg, olyan embernek, akiben a közösségért való felelősség messze erősebb volt, mint a többiekben. A későbbi pályáját figyelve is nem lepett meg, hogy egyre magasabb és magasabb vezetői beosztásokba került, s mégis ott motoszkált bennem mindig is az a fura kettősség: Vajon, Tünde képes lesz-e a benne lakozó türelmetlenség és akaratosság kellő korlátozására olyankor is, amikor mások sorsát fogja irányítani? Az elmúlt néhány évben úgy látom, hogy ez a probléma változatlanul nyitva maradt, nehéz kívülről belelátni abba, hogy mikor van neki igaza, s mikor telepszik aránytalan módon rá az alá rendelt szervezeti rendszerre? Az igazat megvallva, mostanában semmiképpen sem szeretnék a beosztottja lenni.