"Most pedig olyan időket élünk, amikor mindnyájunknak az asztalra kell csapni"

"Most pedig olyan időket élünk, amikor mindnyájunknak az asztalra kell csapni"

Nemrég bukkantam rá a néhai miniszterelnök, Teleki Pál idézetgyűjteményére, amelybe egészen megdöbbentő volt beleolvasni. Olyan érzés fogott el, mintha a nemzetéért aggódó politikus ma írta volna ezeket a sorokat.

Teleki kétségtelenül egyike volt azoknak az államférfiaknak is, akik valóban szerették ezt az országot és értették, mit kellene és lehetne ahhoz tenni, hogy hazánkat valóban felemelhessék. Ezenkívül politikus, neves földrajztudós, egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt.

Az alábbiakban 10 idézet olvasható abból a mondásgyűjteményből, amelyet gróf Teleki Pál születésének 100. évfordulója alkalmából készült összeállításban találtam:

„Nemzeti létünk attól függ, hogy Szent Istvánról elnevezett gondolat, amelyet csak azért nevezünk róla így, mert ő adott neki, mondjuk láthatóbb időtálló és európaibb, keresztény formát, ha ezt magunkban újra erőssé tesszük és ha majd sikerült nekünk ezt a világgal is ismertetni. Mert nem mint magyar ember, de mint európai vallom azt, hogy ez a forma végeredményben Európának tarka népeit megmentheti. […] A szentistváni gondolat eleme az is, hogy az ország vezetése olyan kezekben legyen, amelyek az ország alkotó és fenntartó gondolat, eszmevilág és érzéseket lényük egészéből képviselik.”

„Én akkor fogok ünnepelni, amikor a hazánk minden fia és minden lakosa összefog, és megszűnik a vállon keresztül való lenézés felülről és az irigység alulról.”

„Bátor nemzet vagyunk, de hiányzik belőlünk a hétköznapi bátorsága. Ez lelki bátorság, amely nem a nekimenésnek, hanem a kitartásnak a bátorsága.”

„Tudom, hogy a magyaroknak nehéz összetárást hirdetni. Mégis meg kell tennem ezt is. Tehetem, mert bár nem visz rá a lázadó, büszke, egyéni természetünk, felbuzdulásunkban mégis mindig össze tudtunk fogni és ha ököllel az asztalra vágtunk, mondván: "most pedig ezt csináljuk", csodákat tudtunk művelni. Most pedig olyan időket élünk, amikor mindnyájunknak az asztalra kell csapni, hogy "most pedig összefogunk".”

„Nem vagyunk gazdag nép, de ha azt, amit ünnepélyekre, némely túlpompás emlékművekre, emléktárgyakra, kolportázzsal körülhordozott emlékkönyvekre költünk, ha ezeket az összegeket teremtő, nemzeti, kulturális vagy gazdasági célokra fordítanók, sokat érnénk el.”

„Mi mindent az államtól várunk. Alig van ipari tevékenység állami szubvenció nélkül, nincs tudományos fejlődés állami szervezés nélkül, egyleteink túlnyomó része állami támogatásból él és alig van tevékenység, amelyben az állam ne igyekeznék gyámkodni. Ha nem teszünk ellene, a társadalom teljes elsorvadásához vezet.”

„Ha abból, hogy az utolsó évtizedek hibái széthúzást teremtettek, azt a következtetést vonjuk le, hogy ezt állandósítani és törvényekbe foglalni kell, akkor romba döntjük az országot és szerencsétlenné tesszük annak összes rétegeit.”

„Aki kikiabálja hazafiságát, csak azért kiabálja, hogy mások azt higgyék, megvan, ami éppen hiányzik.”

„Csak azok számíthatnak a nemzet elitjéhez, akik erkölcsileg magasabban állnak, illetőleg, akik erkölcsileg ott állnak, ahol minden embernek állnia kell. Aki erkölcsileg nem áll ott, az nem tartozik a nemzet elitjéhez, akármilyen állást vagy rangot töltsön is be, bármiféle funkciót végezzen, bárminő ruhában járjon és bármelyik helyén lakjon is az országnak.”

„A magyar nemzet nem egyesület, amelybe be lehet lépni, amelyhez tartozást hangsúlyozni lehet, vagy, ha kilépünk azt lehet mondani, hogy most már nem ide tartozunk.”

Úgy gondolom, a fenti tűpontos és húsbavágóan aktuális idézetek elolvasása és értelmezése után kijelenthető, hogy borzasztóan rossz irányba tartunk. Ahogyan Teleki is írta, ideje mindnyájunknak az asztalra csapni és összefogni, hogy elzavarjuk ezt a végtelenül korrupt, zsarnokságra épülő hatalmat a fenébe!