Leszámoltunk egy migránssal
Lajos és Rózsika nagyokat ásítozva, de azért fel-felhördülve a közszolgálati csatorna híradójából áradó migránsriogató veszedelmektől, a panellakást bevilágító egyetlen éjjeli lámpa félhomályában ücsörögtek.
Merthogy rezsicsökkentés ide vagy oda, azért nem engedhetik meg maguknak a báltermekhez hasonlatos kivilágítást. A sok fekete és arab kerítésszaggató vandál láttán jobbnak látták, ha a fővárosi, hatodik emeleti lakásuk ajtaját is kettőre zárják. A migráns mindenhová eltalál, nehogy éppen ők legyenek a kiszemelt áldozatok. A nyugdíjas házaspár a híradó végére készenléti rendőrséget megszégyenítő állapotba került, pestiesen szólva mindketten „stenkerben” voltak. És a várva várt betolakodó megérkezett, gyanús hang szűrődött be ugyanis az ablakon.
– Rózsika, adjál már valamit! - kiáltott Lajos, és vajas kenyere mellől magához vette a kenőkést. Oldalazó léptekkel közelítette meg a hatodik emeleti panellakás ablakát, amikor észrevette, hogy a szúnyogháló és a redőny közé egy ismeretlen, távoli helyről érkezett „migráns” szorult be.
Lajos a mezei poloskát szakszerűen eltávolította, egyszer s mindenkorra leszámolt vele. Az eset még sokáig nem hagyta nyugodni a házaspárt, de feljelentést nem tettek.