Hírességek a kulisszák mögött
Csiffáry Gabriella „Magyarázom a bizonyítványom…” - Híres magyarok az iskolában című könyve alapos levéltári kutatómunka eredményeképpen, híres művészeink és tudósaink nem éppen tündöklő tanulmányi eredményeiről tesz tanúbizonyságot.
A nagyközönség szeret egy kicsit bekukkantani a kulisszák mögé azért, hogy valóságosabb képet alkothasson a sokszor határtalan elszántsággal, átlagon felüli tehetséggel megáldott hírességekről.
Máris emberközelibb és szerethetőbb lesz a nem csak rendkívüli verselési képességeiről ismert Csokonai Vitéz Mihály, ha azt is elárulják róla, hogy bizony szívesebben borozott és pipázott az istentiszteletek látogatása helyett.
Vagy miért is legyenek stigmatizáltak a bukott diákok, ha nem is egy művészünk, tudósunk szorult évismétlésre? Tényleg csak a nem túl okos tanulókat segítették magántanárok? Az ilyen és ehhez hasonló félreértéseket is tisztázza ez a kötet, hiszen például ki gondolta volna, hogy Szent-Györgyi Albert mellé házitanítót kellett fogadni az iskolában csak azért, hogy ne bukjon meg latinból és természetrajzból!
Éppen az előbb említett nagy magyar tudós vallomása is igaz a már régóta reformokra szoruló köznevelés állapotára, amikor azt mondja:
„Senki nem tanított arra, hogyan éljek.”
Vagyis az iskolai évek nem igazán járultak hozzá a később híressé vált tudós életművének létrehozásához. Aztán persze az is nagy igazság, hogy a legtöbb művész érzékeny lelkületére rosszul hatott egy-egy elégtelen osztályzat, vagy az iskolai meg nem értettség.
Így lehetett az, hogy Karinthy Frigyes például szorongott és önértékelési zavarokkal is küzdött gyerekkorában, vagy az, hogy a kezdetben kitűnő tanuló Kabos Gyulából egyszer csak bukott diák lett.
De a nagy, fegyelmezett munkát megkövetelő életművek létrehozóinak is komoly tanulmányi gondokkal kellett szembenézniük. Pilinszky Jánost is jobban lekötötték az olvasmányélményei, mint a tanulás. Mikszáth Kálmán évismétlő diák, míg Móricz Zsigmond félévkor megbukott tanuló volt.
A kötetben bemutatott írók, költők, képzőművészek és tudósok bizonyítványait végignézve jogosan gondolhatjuk azt, hogy bizony a korabeli magyar oktatási rendszer sem járt élen a tehetségek korai felismerésében. Hogy kiből milyen nagyszerű művész vagy éppen tudós vált, az legtöbbször nem az iskolapadban eltöltött évek alatt dőlt el.