Így építs diktatúrát! - Négy pontban, Magyarország épp hol jár az önkényuralom felé vezető úton
A diktatúrák kétféleképpen alakulhatnak ki: a hatalom gyors, erőszakos megszerzésével és megtartásával, vagy lépésről lépésre, egy precíz folyamatot végrehajtva. Bár a legtöbb ember képzeletében az első verzió él, hiszen általában brutális kegyetlensége miatt ezt látjuk filmekben, híradókban, de valójában ez inkább csak a fejlődő országokra jellemző. A fejlett országok diktatúrái általában a második módszer alapján épülnek ki. Nézzük meg, hogy melyek is ennek lépései és igazak-e ezek Magyarországra.
Először is nézzünk néhány példát a második módszerre. A legkézenfekvőbb Hitler Harmadik Birodalma, de ide sorolható Mussolini Olaszországa, Rákosi Magyarországa, a második világháború után a keleti blokkban kialakult szovjet-típusú diktatúrák nagy része, jórészt a Szovjetunió létrejötte, valamint az autokratikus rendszer és diktatúra határán táncoló francói Spanyolország és salazari Portugália, tehát európai államok. Nézzük a lépéseket!
1. Használd ki a politikai/társadalmi válságot, ragadd magadhoz a hatalmat!
A kihasználandó válság sok minden lehet, a lényeg, hogy alapjaiban megrengesse a fennálló rendszert. Ilyenek voltak a háborúk például, vagy a gazdasági válságok, bár ezek sok esetben együttesen vagy egymás hatására jelentkeznek. Erre kell egy olyan választ adni, amellyel meg lehet nyerni a tömegeket. Ez sikerült Hitlernek és Mussolininek is az első világháború után. A mai szóhasználattal élve nevezhetnénk őket populistának is, de nem biztos, hogy megfelelő a 2017-es fogalomrendszerünk visszavetítése e történelmi időkre. Inkább mondjuk azt, hogy ők merték kimondani a társadalmat érintő valós problémákat, amelyekre a lehető legegyszerűbb válaszokat adták, így komoly és aktív háttérbázist kiépítve. A kommunista diktatúrákban ez ettől némileg eltérően zajlott; az ideológiai háttér megvolt, de a hatalom megragadásában jelentős szerepet játszott a katonai erő is. A szovjetek az 1917-es fegyveres puccsot forradalomnak nevezték, de 1945 után már elég volt a Vörös Hadsereg hatalmas fenyegető ereje és a karhatalmi szervek akciói. Ha az Orbán-rendszert nézzük, Gyurcsány őszödi beszéde volt az, amely a rendszerváltás óta eltelt minden feszültséget kirobbantotta az emberekből, ezt még tovább erősítette gazdasági válság, így pedig a baloldal saját magát nullázta le és engedte át a terepet a Fidesznek, amely demokratikusan szerezte meg kétharmados többséget. Azért, amíg szükség volt rá, a Fidesz megmutatta, hogy sok embert képes utcára vinni, elég csak a 2006 és 2010 közötti tömegrendezvényekre vagy a békemenetekre gondolni. Érdekes párhuzam, hogy az első évek után a legtöbb diktátor leszokott a tömegrendezvények szervezéséről vagy ezeken való megjelenésről.
2. Alakítsd át saját céljaidnak megfelelően az intézményi és jogrendszert!
Ha a hatalom már megvan, ki kell dolgozni a rendszert annak megtartására és megerősítésére. Ez, ha ügyesen csinálják, egész egyszerűen meg is oldható. Ebben szintén Hitler és Mussolini jártak az élen, de őket szorosan követte Salazar, és egy kicsit lemaradva Franco is. A lényeg, hogy a változtatások fokozatosan menjenek végbe, mert a nép egyenként könnyebben nyeli le a különböző korlátozásokat vagy a megszokott rendszer változtatását. A törvényi kereteket mindig úgy kell alakítani, hogy az a hatalmon lévőknek kedvezzen, és szépen lassan bebetonozódjanak annyira, hogy csak a rendszer szempontjából törvénytelennek nevezett eszközökkel (puccs, forradalom) lehessen őket kiiktatni. Hitler így vette át fokozatosan a hatalmat a teljes Reichstag felett és lett egy személyben állam és kormányfő, hatalmas parlamenti többséget szerezve, majd kiiktatva mindenki mást, míg Mussolini a korporatív, Salazar pedig a hivatásrendiségi alapú társadalmi rendszert vezette be, ezzel szinte megdönthetetlenné téve saját magát. Franco esete abban különbözik, hogy hatalomra kerülését egy véres polgárháború előzte meg, de győzelme után ő is hasonlóan alakította át Spanyolországot. Magyarországon Rákosi hatalomátvételének időszakára is ez volt e jellemző, hiszen ennek a folyamatnak egy-egy lépése volt például a "hóhértörvény" elfogadása és használata, a választási rendszer fokozatos változtatása, amelyek végül a népköztársaság kikiáltásához és a teljes diktatúrához vezettek.
2010-től kezdve Orbán is folyamatosan ezen dolgozik, egyre nagyobb léptekkel. A parlamenti képviselők számának csökkentése és a választási rendszer átalakítása például egyértelműen ebbe az irányba mutat, ahogy a bíróságok feletti hatalomátvétel is. Az egyik legdurvább lépés az alkotmányosság kereteit finoman szólva is súroló plakáttörvény volt, amellyel a kormánypárt már nem csak saját magát erősíti, hanem nagyon keményen betámadja az ellenzéket is, az egyik legfontosabb propagandaeszköz megszüntetésével.
3. Iktasd ki a társadalmi és gazdasági versenytársakat!
Mondhatnánk azt is röviden, hogy a civil szférát, de egyrészt ennél azért jóval összetettebb a folyamat, másrészt a történelmi párhuzamokat nézve sem állja meg a helyét feltétlenül a „civil” szó. De lényegében mégis erről van szó. Azokat az egyesületeket, cégeket, amelyek a hatalmon lévőkkel nem értenek egyet, esetleg még vetélytársként is szerepelhetnek azzal, hogy egyes dolgokban az állam helyett lépnek fel, egyszerűen el kell lehetetleníteni, hiszen ezek alternatívával szolgálnak. A diktatúrát építő hatalmak pontosan tudják, hogy kikre is kell csapást mérni, hiszen korábban általában ők maguk kínáltak a korábbi hatalommal szemben egy alternatívát. Ezért kellett a kommunistáknak kiiktatniuk az egyházakat, de ha megnézzük például a '30-as évek német "közbeszerzéseit", érdekes módon szinte mindig ugyanazok a cégek futottak be győztesnek. Ebből a szempontból a mai Magyarország igencsak élen jár a kialakuló diktatúrák között, elvégre frontális támadás zajlik a civil szervezetek ellen, gyakorlatilag minden eszközt bevetve. Itt el kell vonatkoztatnunk a médiában is szereplő, főleg a különböző jogvédő- és segélyszervezetektől, amelyek munkássága sok esetben ténylegesen vitatható. Ugyanakkor a kormány támadásai az összes civil szervezetet érintik, legyen ez történelmi egyesület, hagyományőrző csoport, tánckör, lövészegylet vagy hímző klub.
Mert minden egyesület identitásképző erő, amely potenciális veszélyt jelent az aktuális hatalomra. Gazdasági szinten pedig szinte nincs is miről beszélni, ma már keresve sem nagyon találunk olyan üzleti vállalkozást Magyarországon, amelynek nincs köze Mészáros Lőrinchez, Schmidt Máriához vagy Andy Vajnához. Ebbe a folyamatba illeszkedik az ellenzéki sajtó felszámolása is, amely nem akármilyen gyorsasággal és precizitással ment végbe. Bár hozzá kell tenni, hogy ez az utóbbi mutatja azt is, hogy a Fidesz fejben még mindig nem volt képes túllépni a XX. századon, hiszen a különböző online felületekkel egyszerűen nem tud mit kezdeni.
4. Kreálj ellenséget!
Hogy a társadalom a lehető legkevésbé figyeljen oda, hogyan is alakul ki a háttérben a diktatúra, el kell terelni a figyelmét. Erre a legjobb, ha van egy ellenség, akit folyamatosan, mindenért hibáztatni lehet, aki ellen tömegeket lehet felhergelni. Hitler megtalálta a zsidókat, Lenin és Sztálin az imperialista, kapitalista, burzsoá nagytőkét, majd ezek mocskos kémeit, és még lehetne sorolni. Orbán itt is nagyon jól teljesít, bár kellett neki egy kis idő, amíg felvette a tempót. Kezdetben csak az "elmúltnyolcév" szólt a kormányzati propagandából, de aztán rátaláltak Soros Györgyre, akire aztán mindent rázúdítanak, amit a "nagy elődöktől" tanultak. A Soros-utálat a nemzeti konzultációval, plakátokkal, tévéspotokkal és egyéb kirohanásokkal már orwelli szintre emelkedett, mintha csak a két perc gyűlöletet néznénk. A legrémisztőbb, hogy ez az ősi módszer, úgy néz ki, még mindig hatásos, és teljes kormánypropagandát lehet rá építeni.
Ha ez a négy pont megvalósult, akkor már csak egy lépésre – vagy annyira sem – vagyunk a diktatúrától. De a teljes egypárti vagy egyszemélyi diktatúra előtt ez az utolsó szakasz, amikor a lakosság még ráébredhet, mi is zajlik valójában a hátérben, utána már szinte biztos, hogy késő. Nincs két ugyanolyan diktatúra, a tér- és időbeli különbségek mindig nagyban meghatározzák a rendszer arculatát, emiatt 2021-ben Európában – de legalábbis tőlünk nyugatra – szinte elképzelhetetlen az, hogy valaki például komoly fegyveres erő bevetésével szerezze meg vagy erősítse hatalmát. De diktatúra kialakulhat fegyverek, sőt törvénysértés nélkül is. Magyarország pedig nagyon közel áll ahhoz, hogy újra egy diktátora legyen.
(A cikk első változata 2017. november 26-án jelent meg. Azóta további "fontos" lépéseket tettünk a diktatúra irányába.)