A viszkis egy faltól falig akciófilm, igazi korlenyomat - Egy közbeszerzésen ma többet rabolnak, mint az OTP-ben
Ambrus Attila karaktere és a magyar kriminalisztikában elfoglalt helye miatt már lassan 18 éve szó volt arról, hogy megfilmesítik ezt az igazi magyar és közép-európai történetet. Szerencsére nem siették el, ezért egy igazi korlenyomat született.
Mikor a nyitó képsorokban a legendássá vált szeszesital elfogyasztása után Ambrus (akit a kiváló Szalay Bence alakít) elindul a Kőbánya-alsónál kialakított „Vas borozó” mellett lévő „Rózsa Bank” kirablására, érezhetjük, hogy megérkeztünk a kilencvenes évekbe.
A rövid székelyföldi kitérő, a szeretett nagymama, a „gé fodor”-szerű gnómot idéző alkoholista apa, a romániai intézet és sorkatonaság után a legendás vonat alatti szökéssel a Keletibe érkeztünk, onnan pedig már csak egy ugrás az újpesti jégkorongcsapat (ami bár nem Dózsa volt, de le a kalappal az Áfor és az egyéb korbeli reklámok előtt).
A viszkis az első rablását 1993-ban követte el, majd a sorozat 1999-ig tartott. A harminc bűncselekményt és az életét két órába sűríteni kemény feladat, de Antal Nimród rendező a legjobb hollywoodi hagyományoknak megfelelően tette ezt. Azzal, hogy sűrítette az eseményeket, csak a feszültséget növelte, amit a jól kitalált karakterek segítettek.
A rabló nyomában lihegő nyomozó (Schneider Zoltán színészberkekben csak „Sneci” robosztus alakításában) az erkölcsi kérdésekkel szembesíti az elfogott rablót. Miki bácsi (Csuja Imre) a korrupt minisztériumi tisztségviselő szerepében az mutatja be, hogy az olajszőkítők, országrontó politikusok és mostanáig működő hatalombrókerek mellett egy sorozatrabló, hanem is bűntelen, de kevesebb bűnt követett el.
Kis oldalcsapás a filmet támogató TV2 csoportnak, hogy a hivatali asztalon a Magyar Nemzet pihent, igaz nem a korabeli, hanem az ez évezredi formájában. A rendszerváltásnak hazudott zavaros évek illusztrálása tökéletesen sikerült: korabeli helyek, újságok, pénzek, igaz néha belógott egy-két modernebb busz is.
Egy-egy mellékszerepben feltűnt az egykori Rózsa Sándor (Oszter Sándor) és Ambrus Attila is növelve a néző felé történő kikacsintgatásokat. Egy olyan korszakból, amikor a nyomozók még Arany oldalak című kiadvánnyal verték a gyanúsítottat. A nagy bankrablások és a „vad kelet” ideje már lejárt. Egy közbeszerzésen ma többet rabolnak, mint az OTP-ben (a filmben Nemzeti Takarék Bank).
Aki ma bankrablásra adja a fejét, azt hamar lekapcsolják és még a zsákmányát sem tudja élvezni. Örülhet, ha nem jár úgy, mint a legutóbbi bankrabló, akit elütött egy teherautó. A film valójában utazás a közeli múltba, amit még senki sem dolgozott fel ilyen képi eszközökkel, az HBO Aranyélet című sorozata is csak kapargatta a felszínt.
Több jó magyar film kellene a múltról és a közelmúltról, a Viszkis ilyen.