Az új fideszes pénzarisztokrácia: gyors gazdagodás, luxus életmód, felsőbbrendűségi érzés
Hihetetlenül gyors gazdagodás, luxus életmód, felsőbbrendűségi érzés. Ez jellemzi a NER által teremtett új pénzarisztokráciát, melynek tagjai a valóságtól egyre inkább elszakadva kiválasztottaknak, az átlagos halandóknál értékesebbnek gondolják magukat. Az irigységnél több okunk van az aggodalomra. Valójában veszélyes, selejtes embertípust szült a Fidesz-kormány által hozzájuk csatornázott vagyon.
Az új magyar tőkésosztály számára lényegében ismeretlen a piaci verseny, a gazdaság törvényszerűségei által diktált teljesítménykényszer. Többségük talán csak a végtelen, haszonelvű lojalitás terén képes sikereket felmutatni. Ez a holdudvar közpénzből gyarapodik, ráadásul az állam irracionálisan bőkezű megrendelő a piaci szereplőkhöz képest.
Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Habony Árpád, Matolcsy Ádám – és sorolhatnánk még a neveket – értékét nem képességeik, vagy valós teljesítményük határozza meg, hanem az, hogy milyen mértékben felelnek meg a kormány gazdasági „mestertervében” nekik szánt szerep elvárásainak.
Ők viszont nem fegyelmezett sakkfigurákként viselkednek. Az emberi természetet követve megszédültek a vagyontól és életük fordulatát adottságaiknak, különlegességüknek tulajdonítják. Extrém esetben a reális önértékelés hiánya akár spirituális szintű önbecsapássá is válhat, ahogy például az egyik legnagyobb megrendelés-király, Kuna Tibor esetében: a Trinity Communications, a Young and Partners Kft. vezetője meggyőződése szerint egyenesen isteni küldetést teljesít. Legtöbbjük persze csak egyszerűen élvezi a helyzetét és magával is elhiteti, hogy mindezt saját magának köszönheti, mint például az önérzetes Rákay Philip, aki szemrebbenés nélkül állítja, hogy cégei nem állami, vagy ahhoz közeli megrendelésekből zsírosodnak.
A siker új típusa átírta a munka, a tisztes teljesítményhez köthető szakmai és morális normák érvényességét. Olyan emberek arathatnak óriási pénzügyi sikereket, akik nem hoztak létre ennek megfelelő értéket, olyanok rovására, akik tehetségükkel, gerincességükkel jóval több hasznára lennének az országnak.
Felemelkedésük története ugyanabban az elvben gyökeredzik, mint a Fidesz politikai monopolhelyzetének építése: a hatalom minden szegmensében teljesen megszüntetni a versenyt, mint a célok útjában álló fölösleges akadályt. Mára a kormánypárt saját törvényeit saját maga szavazza meg a parlamentben. Politikusai saját kérdéseikre válaszolnak saját újságíróiknak. Saját kreált valóságukban hazugságaik és durva népbutításra épülő kampányaik válnak a politikai kommunikáció normájává.
Mindez azonban nem csak az egyre korlátlanabb hatalom elérését jelentheti, hanem biztos elszigetelődést is. Valóságtól, világtól, és ami a legnagyobb baj, az emberektől.