Bréking! Ugyanannyi ügynök ült a kereszténydemokratáknál, mint a szociknál az 1990 utáni parlamentben
„Az állambiztonsági iratok ügyét a politikai elit, beleértve az Antall-kormány tagjait, lényegében a rendszerváltás kezdetétől személyes zsarolásra kívánta használni” – állítja a történész.
Az ügynökkérdés törvényi rendezése, a tiszta helyzet teremtése helyett, Antall József célzottan világíttatta át a számára veszélyt jelentő politikusokat, amelynek eredményét egy zárt borítékban átadta az illetőnek, majd kvázi „elrendelte” a szivárogtatást. Ezzel pedig tudatosan félrevezették a közvéleményt, például a sokat sejtető suttogópropagandával, híreszteléssel ellentétben sem Torgyán, sem Csurka nem működött együtt érdemben a szolgálatokkal. Torgyán konkrétan összetépte az elé tett beszervezési papírt, és azt mondta, hogy nem tartja összeegyeztethetőnek a lelkiismeretérével, hogy a rendőrség részére másokról tájékoztatást adjon. Ungváry Krisztián szerint a hatalmon lévőket nem az érdekelte, hogy kiderüljön az igazság, hanem kicsinyes politikai zsaroláshoz használták az aktákat.
Mindösszesen 36 olyan honatya volt – közülük többen az Antall-kormány miniszterei - akik a rendszerváltás utáni első országgyűlés képviselői közül szerepeltek az 1990 előtti állambiztonság nyilvántartásában. Súlyosbító körülmény, hogy hárman közülük még a rendszerváltás éveiben is aktívak voltak. Szokolay 1984-től 1989-ig, Szarvas 1980-tól a nyolcvanas évek végéig, Bereczki 1987-től 1989-ig volt élő hálózati személyként nyilvántartva.
A párthovatartozás alapján a kisgazdák közül 8 fő, a Magyar Demokrata Fórumból 5 fő, a szabad demokraták közül 3 fő, a szocialistáknál mindösszesen 2 fő, a KDNP-ben szintén 2 fő volt, aki szerepel az aktákban. Az Új Ember katolikus lap szerkesztőségében dolgozott Keresztes Sándor, a KDNP egykori elnöke és Tóth Sándor újságíró, parlamenti képviselő is. Tóth Sándor például az adatlapja szerint „gátlástalan” volt, a hálózati munkát szívesen (!) vállalta. Reméljük, hogy Semjén ezzel együtt is erős és büszke!