Nála senki sem fogalmazta meg jobban a "rendszerváltás" lényegét
Gyurkovics Tibor író, költő, pszichológus, rendkívül termékeny és sokoldalú volt. A József Attila-díjas művészt Szeghalmi Elemér és Hernádi Gyula is a magyar irodalom öttusa-bajnokának nevezte, hiszen a versek mellett elbeszéléseket, színműveket, regényeket és lírai esszéket is írt.
Gyurkovics Tibor élete során megtapasztalta a kirekesztettséget, a mellőzöttséget és a rendszerellenességgel együtt járó hátrányos megkülönböztetést is. Polgári származása miatt a budapesti piarista gimnázium elvégzése után nem nyert felvételt sem a jogi, sem az orvosi egyetemre. Később a Gyógypedagógiai Főiskolán szerzett oklevelet, amit az ELTE BTK pszichológus képzésével egészített ki.
1956-ban a Gyógypedagógiai Főiskola forradalmi bizottságának elnökeként meghurcolták, elveszítette állását is. Később dolgozott értelmi fogyatékos gyerekekkel, elmegyógyintézeti zárt osztályon kezelt nőkkel és férfiakkal, igazságügyi szakértőként, színházi dramaturgként is. Az emberi lélek legmélyebb bugyraiba nyerhetett bepillantást és kapott kifogyhatatlan művészi alkotó energiát.
A 90-es évek egyik legnépszerűbb szellemi őrtornyát jelentő Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevőjeként nagy szerepe volt a magyar költészet kincsestárának megismertetésében. Gyurkovics Tibor a Lyukasóra című folyóirat alapítója és szerkesztőbizottsági tagja is volt.
Mindezek mellett a meg- és átélt történelmi múlt és jelen erős nyomott hagyott az író és költő művészetében. Gyurkovics Tibor egyik legismertebb alkotásában, a Ballada a rendszerváltásról című művében döbbenetes plaszticitással mutatja be a huszadik század második felét és a rendszerváltást. Ebből idézünk néhány versszakot és ajánljuk további olvasásra az egész - Digitális Irodalmi Akadémián is megtalálható - balladát.
„Aztán jött a rendszerváltás
mint a lé után a mártás
de minthogy soká keverted
hol lekozmált hol hideg lett
hol ragacs lett hol meg szálkás
papulé a rendszerváltás
ez is ette az is főzte
sürgölődött körülötte
az is aki azt se tudta
mi a zöldbab mi a dudva
de külhonból fontoskodott
ahogy szoktak a magyarok
Külföldről csinált világot
a sok új világot látott
ez is főzte az is sózta
bele mindet a gyomorba
ez a mérget az a fröccsent
levet marta a sok jött-ment
végül kanalakra keltek
s egymás pofájába vertek
te idegen vagy te meg csak
Szőrenyegig bámulsz el nagy
busa-bunda szemöld alól
hol a tárogató dalol
Soha ilyen gyűlölködést
mint e hadban kinek kevés
kinek sok a kommunista
Kádár hogy nem jöhet Kádár vissza
Elaludt a szilva-kertben
tíz éve eltemetetlen
csak visszajár mint a madár
egyik házról másikra száll
itt meg este a magyarok
keverik a fejtett babot
egyik jobbos másik balog
de mind vonít mind nyavalyog”
(forrás: PIM Digitális Irodalmi Akadémia)
(A cikk első változata 2017.12.18-án jelent meg.)