Závecz Tibor: nem kedvez a közvélemény-kutatásoknak, hogy ennyire dúlnak az indulatok
Mint arról korábban beszámoltunk, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a ZRI Závecz Research által - egy-két hetes eltéréssel készített - két közvélemény-kutatás eredményei szignifikánsan eltértek egymástól a választópolgárok pártpreferenciáinak tekintetében. Példaként, míg az egyiknél 13%-on volt a Jobbik, a másik felmérésben már csak 9%-on állt. Időközben megkérdeztük Závecz Tibort, hogy mi lehet az oka a drámai eltérésnek, Ő pedig válaszolt.
ZSPB: Mi lehet az oka annak, hogy két saját felmérésük ennyire más eredményt mutat?
Z.T.: Módszertanilag más funkciója van, Az egyik egy standard módszertannal készül 27 éve, személyes felméréssel, a másik pedig egy telefonos felmérés, amiben csak egyetlen kérdés volt a sok közül a pártpreferencia.
ZSPB: Ezt értem, de mégiscsak felmerül a választópolgárban, hogy akkor melyiknek higgyen?
Z.T.: Én azt tudom mondani, hogy a cégünk pártpreferencia vizsgálatai havonta egy alkalommal készülnek. Én ezt teszem közzé, ehhez adom a nevemet, illetve az arcomat. Az, hogy kiszivárognak ilyen-olyan kutatásokból háttérváltozók, azzal én nem tudok mit kezdeni.
ZSPB: Ezekért nem is vállal felelősséget?
Z.T.: A felelősséget vállalom, hiszen én mértem, csak elmondom, hogy az másik módszertannal készül. Az telefonos, én pedig személyes felmérésekkel teszem közé a pártpreferencia vizsgálatunkat.
ZSPB: Mit gondol arról, hogy a telefonos felméréseknél állítólag hat emberből már csak egy mondja el a véleményét, illetve árulja el, hogy kire fog áprilisban szavazni?
Z.T.: Ezt mi is tapasztaljuk. A személyes kérdezésekkel összevetve, ahol 2500-3000 főt kell megkérdezni ahhoz, hogy 1000 ember véleményét megtudjuk, a telefonos felméréseknél ez körülbelül 6000 választópolgárt jelent.
ZSPB: Ön szerint mi lehet ennek az oka?
Z.T.: Nyilván rengeteg oka lehet. A személyes kérdezésnél a kontaktust jobban meg lehet teremteni, mint egy telefonos felmérésnél. Persze az sem használ, hogy a választások közeledtével jóval felfokozottabb a hangulat, sokkal erősebbek az érzelmek, sokkal markánsabb a kampány. Tehát például az a típusú kampány, amit Soros-kampánynak hívunk, ami azért négy évvel ezelőtt nem volt, az egy nagyon kemény, karakteres, mondhatnám karcos kampány, ami pro és kontra szekértáborokat állít fel. Egy ilyen túlontúl érzelmes közéletben a választók is ingerültebbé tudnak válni. És ennek szerintem még nincs vége. Nem azt mondom, hogy eszkalálódni fog, és akkor a végén már senki nem válaszol majd, de nem jó az, hogy ennyire dúlnak az indulatok. Mert ezek már nem is csak érzelmek, hanem indulatok. Ez biztosan megnehezíti a közvélemény-kutatók dolgát.