Kedves Fidesz, hova lett mára a Kossuth téri „kétmillió”?
2002. április 13-án, a Kossuth téren összegyűlt tömeg előtt hangzott el Rákay Philip, a rendezvény műsorvezetője szájából, hogy kétmillióan vannak. Ha ennyien persze nem is, de több százezren tényleg kimentek aznap, hogy támogatásukról biztosítsák a Fideszt, és személyesen Orbán Viktort. Többségük bízott, sőt hitt benne, hogy ő a legalkalmasabb arra, hogy sikerre vigye a rendszerváltást és megakadályozza az utódpárt hatalomba való visszatérését. Ma már töredékük sem menne ki az utcára, hogy mellette tüntessen.
A 2002-es választások első fordulója után nagy mozgósításba kezdett a Fidesz. Az MSZP előnyét az utcára hívott szavazói feltüzelésével igyekezett ledolgozni előbb a TF előtt, majd a Kossuth téren rendezett nagygyűléseivel. Majdnem sikerült is a példátlan motiváló hadművelet. Akkor olyanra volt képes a Fidesz, mint előtte senki, viszont azt a bizalmat és hitet, amit akkor választóitól kapott mára autokratikus hatalomra váltotta a pénztárnál.
Ma már csak pár ezren mennének ki egy Orbán melletti tüntetésre, és a közönség összetétele is igencsak más volna, mint 15 éve. Többnyire nyugdíjasok, és vidékről felutaztatott, fizetett rajongók tennék ki a „tömeget”. 2002-ben még rengeteg húszas, harmincas éveiben járó fiatal hitt a Fidesznek. Gimnazisták, egyetemisták, tájékozott, tanult emberek is kimentek akkor az utcára egy politikai cél érdekében. Annyira nem akarták a 2002-es MSZP győzelmet, hogy minden bizalmukat Orbánba és a Fideszbe vetették, majd a vereség után magukba zuhantak. Ez a választói bázis végigküzdötte a következő nyolc évet, majd meglepve látta az MSZP összeomlását, aztán elégedetten vette tudomásul a Fidesz kétharmadot.
Aztán 2010 után feje tetejére állt a világ és egyszer csak minden más lett, mint amilyennek ez a tábor szerette volna. Vagy inkább mondhatnánk, hogy most látjuk azt, hogy Orbán valójában milyen cél felé is haladt.
Hogy a gonosz, ártó baloldal elleni küzdelem, a 2002-es tömegrendezvények, a 2006-os rendőrterror elleni kiállás, a sok ígéret csak állomások voltak egy úton, aminek végén a Fidesz politikai és ideológiai rendszerének eszményi formája áll: a fegyveres elnyomás nélkül is az élet minden területét ellenőrzése alatt tartó, ellenvéleményeket nem tűrő tekintélyuralmi rendszer.
Elérkeztünk oda, ahol már az sem számít, mit gondolnak azok, akiknek a szavazata régebben olyan fontos volt. Ahol nem számít már, hogy valójában mire volna szüksége a lakosság nagy részének.
A demokrácia spontán megnyilvánulásának mára csak paródiáját tudják életre hívni a békemenetekkel, amik nem bizonyítanak semmiféle tömeges szimpátiát.
Orbán közel 20 évvel ezelőtt szeretetről és összefogásról beszélt. Mára a gyanakvás és gyűlölet uralkodik. A kormány és holdudvara pedig csak saját magával fog össze, hogy minél több anyagi hasznot húzzon ki az ország irányításából.
(A cikk első változata 2017. 12. 28-án jelent meg.)