Na, végre! Megint súlyos milliárdokat költhetünk el focira
Több százmilliárd - teljesen feleslegesen eltapsolt - forint után mit számít az a csekélyke 37 000 millió, amit a megszállott Orbán hóbortjára szórnak el ismét?
De miket is beszélünk! Ez semmiség, kérem! Azért jut pénz ilyesmire, mert ebben az erős és büszke országban minden a legnagyobb rendben van.
- Az egész világ ámul a hazai egészségügyi ellátás színvonalán, ami persze nem is csoda, hisz tele vagyunk modernebbnél modernebb kórházakkal, ezen intézményekben pedig szinte soha nem kell várni az ellátásra. A nagyon jól fizetett orvosainknak eszük ágában sincs külföldre vándorolni, így valósággal hemzsegnek hazánkban az egészségügyi dolgozók. Persze az ördög nem alszik. Mit ördög! Maga a Sátán által terjesztett hazugságokat is lehet hallani, szinte naponta. Olyan képtelenségek ezek, miszerint valójában omladoznak ezek az épületek, és súlyos orvoshiánnyal küzd az ország, hogy az alapvető eszközök és műszerek sem állnak rendelkezésre, illetve, hogy sokszor fél napokat kell várni még a sürgősségi osztályon is. Ezeknek az álhíreknek senki ne dőljön be! Ha valaki ezeket tapasztalja, az csakis Soros, pardon, a Sátán szolgája lehet. De nem hagyjuk! Nem hagyjuk, hogy megosszák ezt az erős és büszke népet!
- Az oktatásunk? Messze földön híres. Jól felszerelt intézményekben, a szakmaiság és a magas juttatások miatt már az is tanár akar lenni, akinek eddig ez eszébe sem jutott! Mindig akad persze néhány renitens dolgozó, aki például nem akar besegíteni az intézmények takarításába, vagy rögtön kiveri a hisztit, csak azért, mert éppen nincs kréta a munkahelyén. Olyanokról is hallani, akik nem tudtak tiszta szívből örülni egy karácsonyi jutalomként kapott ízletes csokoládégolyónak. Sőt, az a hír járja, hogy többen, pusztán azért, mert kétszer annyit kereshetnek, inkább bolti eladónak állnak, ahelyett, hogy e gyönyörű hivatásnak szentelnék életüket. De hát az emberi természet már csak ilyen. A keresztény Magyarország minden erejével imádkozunk, eltévedt honfitársaink lelkéért.
- A bérek, kérem? A bérek itt aztán valóban nyugatiak, mindenki elégedett is. Nem kicsit, nagyon! Egyébként is, ismerjük az emberi természetet, ha emelkednének a fizetések, akkor mindig csak többet akarna a nép, lássuk be, ez csak kapzsiságot szülne!
- Elvándorlás? Miféle elvándorlás? A fiatalok imádják ezt az országot. Persze közel egymillióan elmentek már, de pusztán csak kalandvágyból tették. Látják? Itt még erre is van lehetőség!
- A magyar gazdaság? Ugyan, kérem! A francia elnök, Macron is csak azért jön majd a világ legszebb fővárosába, hogy tanácsokat kérjen tőlünk.
- A magyar családok? Úgy megerősödtek szeretett Vezetőnk irányítása alatt, hogy ihaj! Persze nem mindegyik, talán csak olyan 15-20, de azok legalább nagyon!
Szóval kérdem én: Ilyen körülmények között, egy ilyen országban, amire az egész világ irigykedve tekint, ugyan miért ne lehetne egy évben akár 300 000 000 000, azaz akár háromszáz milliárd forintot rákölteni egy évtizedek óta teljesen eredménytelen, impotens sportágra?
Miért ne lehetne most 10 milliárdot adni új stadionra Nyíregyházának? Vagy miért ne támogatnák 15 milliárddal a Fradivárost? A mogyoródi stadiont, vagy éppen a Kisvárda akadémiáját?
Sőt, jut itt pénz, kérem, még külföldre is! Ezúttal 8 milliárd: a dunaszerdahelyi, révkomáromi, lendvai, eszéki, topolyai, sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai és a munkácsi focira.
Csak így tovább! Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!