Tudta, hogy Shakespeare kitűnő üzletember is volt?
Többek között ezt is megtudhatjuk a Szerb Antal rádióelőadásainak anyagát is közzétevő Nagy emberek gyermekcipőben című kötetből.
A költők és a pénz című írásában Szerb Antal magyar és európai példákkal cáfolja azt a közhiedelmet, hogy a művészek között nem léteztek gazdasági tehetségek.
Shakespeare például kitűnő üzletember volt, mert bár színházi karrierjét a közönség lovainak őrzésével, vagyis lényegében ruhatárosként kezdte, később a színház főrészvényese lett, majd idős korában visszavonult és kis birtokot vásárolt magának.
Egészen meghökkentő pénzcsináló tehetség volt Voltaire is. A francia felvilágosodás szellemóriása például öregkorában földesúr lett a Genfi-tó mellett, és bizony a pénzt fényűző életformájához az irodalommal kereste meg.
Magyar példaként Szerb Antal Arany Jánost említi, akinek szintén kitűnő érzéke volt a pénzhez. A nagy költő célja földbirtok vásárlása és gazdálkodás volt, de idős korában testi erejének megfogyatkozása miatt ennek nem tudott eleget tenni, így inkább nagy vagyont hagyott fiára.
Bizonyára többen voltak azok a költők és írók, akiknek életét az állandó anyagi gondok keserítették meg - ezzel az állítással Szerb sem vitatkozik. Mindenesetre az biztos, hogy a legtöbb esetben az írói jövedelem nem az írói tehetség függvénye volt. Mindezt Szerb Antal a következőképpen fogalmazta meg:
„Az írónak pénztelenségében nem is az fáj igazán, hogy a bankigazgató többet keres, mint ő, hanem az, hogy egy másik, nála tehetségtelenebb író többet keres.”
(A cikk első változata 2018.01.14-én jelent meg.)