Fogadatlan prókátorként Kiss Tibi védelmében

Fogadatlan prókátorként Kiss Tibi védelmében

Mindig undorodtam tőle. A mindig fáradt arcától, a szemgödreiben megülő, jellemtelen gonoszságtól, ettől a nullvektor-lovagkeresztes izétől. Most hájpolják a Kiss Tibinek írott, cikknek csúfolt, a fideszes egészségpolitikát mentegető, Szabad Nép-szagú propagandáját. Olvastam, és próbáltam megérteni „az elkorcsosult ember elkorcsosult nyelvét”.

Megpróbálok lesüllyedni a szintjére. Nem könnyű, de legyen!

Azt mondják, a csajok, a pia meg a kártya miatt van - nem tudom… De tényleg, mi a szart képzelsz magadról, Zsóti? Hogy jössz ahhoz, te betyárkörte, hogy Kiss Tibit ekézd, mert megírta, amit érzett, gondolt?!

Ki vagy te, Klamath Miki? Gondolatrendőr? Kiss Tibit lehet szeretni, nem szeretni, de ha egy Gellért-hegynyi kokaint szívott is volna fel életében, akkor is tehetségesebb lenne, mint te, a korcs lelkű bértollnok.

Zsóti, ha irodalomtörténeti analógiában gondolkodunk, akkor Kiss Tibi Ady Endre, te maximum egy „Költőcske Mihály” vagy, talán még inkább egy Rákosi Jenő. Ne vergődj, ne dobáld magad, fogadd el a sorsodat! Akárhány flekket hányhatsz répástul, gyomorsavastul még az asztalra, sosem fogsz a lába nyomába sem érni annak, akinek a puszta létezését is nehéz elviselned.

Megmaradsz te percembernek, olyannak, aki a zsemle méretére panaszkodó embereknek csak odaböfög: „Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy”. Az egészségügy konszolidációjáról beszélgetsz, Zsóti? Viccelődöl, bolondozol? Ebben az országban mindenki tudja, Zsóti, hova ment el az a rahedli pénz, és kiknek a zsebében landolt. Meg azt is, hogy téged, meg a hozzád hasonlókat ki tett zsebre…