Egy tízest küldjünk vissza a Papának!

Józsi bácsi alatt kicsit csalinkázott a bicikli, amíg elkerekezett a jeges úton a sarki kocsmába, pontosabban a környék egyetlen, italozóból kisvendéglővé változott helyére, ahol azért sosem fogy annyi gulyásleves, mint feles.  

CsekkekOrbantol_comicstyle

Józsi bácsi ma nagyon jókedvűen támasztotta az omladozó vakolatú, de már akadálymentesített kis vendéglátóegység falának hűséges, öreg járgányát. Igaz, hogy a faluban nem lakik egyetlen mozgássérült sem, de legalább már babakocsival is gond nélkül lehet közlekedni, ami ugyan szintén nem jellemző arrafelé.

Nem baj, legalább azt a két lépcsőfokot sem kell felcaplatni a kocsmáig, no meg visszafelé is könnyebb egyensúlyban maradni a rámpán. Amúgy sem az ilyen apróságokkal van elfoglalva a tősgyökeres helyi öreg; Józsi bácsit ma a havi egyszeri, gyorsan tovairamló gazdagság láza önti el, mert megkapta a nyugdíját. Van is miből mulatni most egy kicsit, hiszen már tűzifára sincsen gondja otthon, azt a kis villanyszámlát meg ráér majd a következő hónapban befizetni.

Jó kedvében van ilyenkor az öreg, kellene is már az a feles, de egy váratlan fordulat késlelteti a mennyei nedű érkezését. A kocsmás Tibi valamilyen csekkről beszél, hogy most kéne fizetni a Papának, hiszen karácsonyra is küldött pénzt, meg a rezsicsökkentést is a saját kontójára írta, meg felújítottak három életveszélyes, kőkorszaki mászókát a parkban annak a két tízéves unokának, akik egyszer egy évben meglátogatják a faluban élő nagyszüleiket. Vettek tíz cserép muskátlit is a főútra, ami ugyan már megfagyott, de így legalább rá lehetett akasztani a szintén a Papáék pénzén vett karácsonyi fényfüzéreket. 

- Soroljam még? Szóval gyerekek, egy tízest küldjünk vissza a Papának, jó?

Józsi bácsinak még lett volna mondanivalója, de Tibi elszántsága, meg a kocsma fennmaradása iránt érzett erkölcsi kötelessége miatt úgy gondolta, a fiúknak ki kell fizetni a „védelmi pénzt”.

– Józsi bácsi, még nyitva van a posta, előbb oda tessék menni! – mondta Tibi, és öregünk, ha nem is ugrott, inkább visszavánszorgott a biciklijéhez, valami trágár dolgot motyogott közben magában, de azért tette a dolgát. Mert ha a Papának nem elég az annyi, és onnan föntről, a füstös, ködös főváros kiismerhetetlen dzsungeléből még pénzt kér, akkor adni kell neki. Mese nincs.