Ennyit ér Orbán aláírása: a magán-nyugdíjpénztárak 3000 milliárdját béremelésre és hiánycsökkentésre költötték Matolcsyék
- Megvédjük a nyugdíjakat! Már akiét! - így szólna most Orbán Viktor, eredetileg 2012-ben tett kijelentése.
A kilencvenes évek végén a politika a pályakezdők számára kötelezővé tette a magán-nyugdíjpénztári tagságot. A hárompilléres struktúrát (állami, önkéntes és magánnyugdíj) a Horn-kormány idején vezették be, akkor az állami rendszerben maradók 7 százalékos járuléka az állam kasszájában landolt, a magán-nyugdíjpénztárosokéból 1 százalék az állam, 6 százalék pedig a választott magán-nyugdíjpénztárhoz került. 2010-re ezek a számok előbbi esetében 9 százalékra, utóbbiéban pedig 1,5, illetve 8 százalékra változtak.
Aztán jött az Orbán-kormány és a rendszert 2012-ben gyakorlatilag megszüntették, 3000 milliárd forintnak pedig nyoma veszett. Az, aki akkoriban úgy döntött, hogy mégse lép ki a magánnyugdíjpénztári tagságából, igencsak rosszul járt, hiszen a járulékait ugyanúgy be kell fizetnie az állami kasszába. Bátor volt, aki maradt, ugyanis komoly zsarolással próbálták rávenni az embereket, hogy hagyják ott magán-nyugdíjpénztárukat.
Például azzal, hogy aki nem lép át az állami rendszerbe, elveszíti nyugdíjbefizetéseinek jelentős részét. A közalkalmazottakat például sok helyen kirúgással fenyegették, de más munkahelyen sem volt ritka, hogy meglebegtették állásuk elvesztését abban az esetben, ha nem az államot választják.
A Fidesz 2010-ben egy érzelmi mézesmadzagot is bevetett, hogy magához édesgesse a magánnyugdíjpénztári tagokat: politikai szándéknyilatkozatot tettek, melyet Kósa Lajos és Lázár János mellett maga Orbán Viktor írt alá. A hvg.hu bukkant rá arra a dokumentumra korábban, melyben leszögezték, hogy garantálni kell az állami rendszerbe átlépőknek az egyéni számlavezetés intézményét, az egyéni számlára történt befizetések értékállóságát, a veszteségek jóváírását.
Azonban azt lehet mondani, hogy Orbán Viktor ígérete, aláírása, "szerződése" semmit sem ér. Az átlépett tagok ugyanis bottal üthetik pénzük nyomát, és az egyéni számlájukat is. Olyannyira, hogy a kormány úgy tesz, mintha ez a pénz automatikusan őket illetné meg. Matolcsy György például a napokban rendkívül cinikusan elmagyarázta, az állam nem tartozik a volt magán-nyugdíjpénztári tagoknak.
Többen felfigyeltek arra, hogy az MNB elszámolásaiban megjelent egy 2826 milliárd forintos tétel, amellyel az állam a nyugdíjpénztári átlépések miatt tartozik. A Jegybank elnökének pedig erre annyi volt a válasza, hogy ez csak statisztika, valahol el kell számolni a pénzt, ami a magán-nyugdíjpénztári tagoktól az államhoz került.
A szocialista Tóth Bertalan kérdésére Matolcsy válaszként megírta: tartalmi szempontból, jogi, számviteli és költségvetési értelemben nincs jelentősége ennek az összegnek. Azokra, akik kiléptek a magán-nyugdíjpénztárból, pontosan ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint akik sosem voltak tagok.
Most pedig még az MNB van felháborodva. Közleményt adtak ki, melyben felszólítják az ellenzéket, hagyják abba a politikai nyomásgyakorlást, az a bizonyos közel háromezer milliárd forint béremelésekre és a költségvetési hiány csökkentésére ment el.
Mi ez, ha nem politikai rablás?