Kéri László: Amíg a magyar nép többsége mindezt szó nélkül tűri, addig nem is lesz lényegi változás
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Miközben Orbán hangoztatja, hogy megállunk a saját lábunkon, folyamatosan csapolják a brüsszeli pénzeket, 2017 végéig 400.000.000.000 forintot markolt fel az EU-támogatásokból Orbán felcsúti strómanja, Mészáros Lőrinc. Ez a Fidesz Zrt. „állami támogatása”?
Kéri László: Valamelyik portálon éppen a héten jelent meg az a hír, miszerint ebből az évből még csak tizenhét nap telt el, de Mészáros Lőrinc már az idén túl van 100 milliárd forintnyi szerzeményen. A Heti Válasz is most szedte össze a Mészáros-féle céghálót, eddig 203 céget sikerült vele kapcsolatba hozni, s azon viccelődnek, hogy az idén biztosan túlszárnyalja majd a háromszázas határt is. Vicces is lenne mindez, ha nem éppen ez a képtelenség lenne a legbeszédesebb illusztrációja annak, ami évek óta zavartalanul folyik ebben az országban. Részben annak, hogy néhány tucatnyi ember, család, cégcsoport a nyolc év során nagyjából olyan méretű gazdasági hatalommá nőhette ki magát, mint egy önálló gazdasági ágazat - elsősorban a személyes politikusi/politikai kapcsolat révén. Részben pedig annak, hogy e pénzek jelentős része - mondhatnánk, a többsége – attól a Brüsszeltől származó támogatás, aki/ami ellen ugyanezek a politikusok vívják állítólagos szabadságharcunkat. Érettünk, állítólag a mi érdekünkben. Ebben a képtelenségben már önmagában is tetten érhető mindaz, ami a 2010 utáni évek világát mozgatja. A hazugságok, hazug helyzetek szüntelen teremtése, majd e hazug szisztéma megállás nélküli reklámozása a kampánylogikával működtetett médiával.
Normális országban ilyesmi legfeljebb véletlenszerűen fordulhatna elő, s ha mégis kiderülne, akkor valamennyi felelős tényező igyekezné magát tisztára mosni. Itt viszont bármi kiderülhet, bármi megírható, ezerszer leleplezhető, s mégis minden mehet tovább. A leginkább érintettek úgy tesznek, mintha semmi nem történne, de ha mégis sarokba szorulnak, akkor úgy beszélnek, mint ahogyan Orbán teszi Mészáros kapcsán: nem is érti, hogy mi a probléma. Avagy, tette ezt Habony kapcsán, ugye emlékszünk?
ZSPB.: Megkerülve a választ azt mondogatta zavartan, hogy „ilyen nevű ember nincs is” a kormányzati apparátusban.
K.L.: Mintha ez lett volna a kérdés. Visszatérve az eredeti kérdéshez, aligha akad ember ebben az országban, aki elhinné, hogy ez a felfoghatatlanul hatalmas gazdasági birodalom, s ez a szédületes iramban gyarapodó vagyon tényleg Mészáros Lőrincé lenne. S mégis, ezt az embert nem lehet kérdezni, nem lehet rajta semmit ellenőrizni, számon kérni, milliók nézhetik tehetetlenül azt a szemérmetlen mutatványt, ami valamennyiünk szeme láttára évek óta zajlik.
ZSPB.: Kontroll nincs, nem is lehet?
K.L.: Úgy tűnik, hogy belül nincs rá esély. Az ÁSZ-nak például más, fontosabb politikai szerepe akadt; az ügyészség ilyen estekben páratlanul megfontolt; a parlamenti és kormányzati ellenőrzés pedig azok kezében van, akik mindezt kiépítették és mozgatják. Marad a média még el nem foglalt része, ez pedig legfeljebb arra elég, hogy előbb-utóbb mindenki értesülhessen arról, hogy mi is folyik itt. A Tiborcz gyerek esete is azt mutatja, hogy legfeljebb az uniós pénzek sorsának utólagos felderítésekor lehetséges a külső/külföldi jelzések, kifogások eljövetelére számítani. Ám a hazai intézményi falanx még ezt is képes hatástalanítani. S amíg a magyar nép többsége mindezt szó nélkül tűri, addig nem is lesz lényegi változás.
ZSPB.: Van még lejjebb? Már a templomban is jelen van a politika, Orbán mellett kampányolt a plébános…
K.L.: Érdekes, ez a jelenség minden választás előtt előbukkan. A nagyobb hazai egyházak vezetői hagyományosan is a mindenkori hatalommal lojálisak, de ezen belül mindig is megvolt az érthetően erősebb jobboldali szimpátiájuk. Ez azzal járt, hogy baloldali kormányzás idején inkább visszafogták magukat, ám ha a jobboldali hatalmat kellett védeni, akkor mindig aktívabbak voltak. Most annyiban változatosabb a kép, hogy amennyiben a kormány soha nem látott nagyságrendű összegekkel stafírozza ki őket, cserébe meg sem kell fogalmazni a támogatási igényeket, mert maguktól is jól tudják, hogy mi az ő alapvető érdekük. Szeretnék azért valami fontosat is jelezni ezen a ponton.
Nemcsak azt lehet látni és hallani, hogy akadnak bátor, világos fejű és a klasszikus keresztény értékekhez ragaszkodó püspökök és jelentős befolyású más egyházi személyek. Hanem az is fontos, hogy az alsó papságnak, akik a hívekkel napi kapcsolatban vannak, másféle a véleményük az ország állapotáról, mint a legmagasabb vezetőknek. És ezt a különvéleményt ők sem szokták eltitkolni.
Szóval, az én összképemben sokkal, de sokkal összetettebb ez a helyzet annál, mint amit egy-egy túlbuzgó katolikus egyházfi fontoskodása nyomán lehete leszűrni. A református egyház pedig éppen most szólította fel a gyülekezeti vezetőket a távolságtartásra.
ZSPB.: Orbán kettős kommunikációja a migránsügyben hogyan hathat a választókra?
K.L.: Talán a véletlen hozta úgy, hogy a magyar kormányzat megint - és már századszor is - csúfosan megbukott e hazugságpróbán. Most még egy-két napja tart az össze-vissza-beszéd: „ez a migráns az nem is az a migráns, ez a menekült nem is olyan, mint akiket ti láttatok, de a plakátmenekültek azok nagyon veszélyesek, és mi tudjuk, hogy ki a jó migráns” stb. stb. Naponta több kormányzati megszólaló is képes magából ez ügyben hülyét csinálni, de ez a veszély eleve bele van telepítve mindegyikük íróasztalába, aktatáskájába, azt is mondhatnám, hogy eleve ott van a kinevezési okmányukban. Az a rémes, hogy egy hét múlva ezt is el fogjuk felejteni. És majd februárban tovább hajtogatják a migránskampány-imamalmot úgy, mintha semmi sem történt volna.