Az Index nem jelentette meg Radnóti Miklós balladáját
No, nem az internetes hírportálról van szó, hanem a Pán Imre író, szerkesztő, kiadó által 1931-ben alapított, megegyező elnevezésű lapjáról, amelynek mindösszesen csak három száma jelent meg. Ez utóbbi az „új kultúratörekvések lapja” kívánt lenni, jóllehet Radnóti Miklós az Index számára elküldött műve nem jelenhetett meg.
Ezt is megtudhatjuk a Különben magyar költő vagyok címet viselő, Radnóti Miklós levelezését közreadó első kötetből, amelyet Bíró-Balogh Tamás rendezett sajtó alá. A több száz oldalas, alapos, minden részletre kitérő jegyzetekkel ellátott levélgyűjtemény címe Radnóti talán legismertebb, Komlós Aladárnak írt leveléből vett idézet.
A nagy költő levelezéseiből azonban sok egyéb érdekesség is kiderül: az ifjúkori szerelmessel, Klementine Tschiedellel, azaz Tinivel, és a későbbi, már a Gyarmati Fannival kötött házasság idején szövődött szerelmet jelentő Beck Judittal váltott levelek mellett kirajzolódik Radnóti családi és intellektuális kapcsolatrendszere is.
A levelek kronologikus szerkesztése Radnóti életpályának eseménysorát vázolja fel. Szó esik a névváltoztatásról, de az azt megelőző diákévek élményeiről is. Többek között egy textilipari kisvárosban, Reichenbergben - mai nevén Liberec - tett tanulmányút eseményeiről tájékoztat a költő, sőt még azt is megtudhatjuk, hogy egy csehországi, kalandos sítúrán is részt vett.
A levelek egyszerre engednek betekintést a magánember és a költő életútjába, és Radnóti Miklós életrajzának mélyebb és alaposabb megismeréséhez segítik hozzá az olvasót. Megtalálható a levelezésben az Újmódi pásztorok éneke, a költő második verseskötete elkobzásának története is, amely ellen a budapesti királyi ügyészség „szemérem elleni vétség és vallás elleni kihágás” miatt vádat is emelt.
Radnóti atyai jó barátjával, egykori professzorával, Sík Sándor piarista tanárköltővel folytatott levelezését is elolvashatjuk. A levélgyűjteménybe összesen 467 levél került, de még így sem ismerhetjük az összeset, hiszen a költőhöz írott levelek nagyobb része 1945 tavaszán megsemmisült.