A magyar társadalom kettészakadt, honfitársaink harmada nyomorban él – interjú Róna Péter közgazdásszal

„Magyarország egy új egypártrendszer létrehozása felé halad, ami meglehetősen előrehaladott állapotban van, és már nem tartom megállíthatónak a folyamatot. Az egypártrendszerben pedig – amit ismernünk kellene, hiszen megtapasztaltuk – minden megtörténhet” – mondja Róna Péter közgazdász, jogász. Lapunknak adott interjújában többek között az ÁSZ-bírságokról, a munkanélküliségről és a kivándorlásról kérdeztük az Oxfordi Egyetem tanárát.

Zsúrpubi: Néhány hete a hvg.hu felületén jelent meg egy publicisztikája, amelyben az Állami Számvevőszék által valamennyi ellenzéki pártra kiszabott bírságokról, illetve arról írt, hogy az egész eljárás teljes képtelenség, továbbá frontális támadás hazánk alkotmányos és demokratikus berendezkedése ellen. Amikor először meghallottuk a hírt, azt gondolhattuk, hogy az ÁSZ kipécézte a Jobbikot, majd a többi ellenzéki pártot „csak a rend” kedvéért bünteti meg, viszont mindezt törvényes keretek között teszi. Ám Ön azt mondja, hogy egyáltalán nem így van. Megmagyarázná, pontosan mire gondolt?

Róna Péter: Az alkotmányos berendezkedés alapfeltétele a hatalmi ágak szétválasztása három nagy egységre: (1) a törvényhozásra, azaz Országgyűlésre, ami törvényeket alkot, tehát egyedi intézkedéseket nem hoz és nem hajt végre; (2) a végrehajtó ágra, azaz a mindenkori kormányra, ami arra van felhatalmazva, hogy a törvényeket érvényre juttassa, tehát hozhat egyedi intézkedéseket; és (3) az igazságszolgáltatásra, azaz a bíróságokra, amik a viták békés rendezésével foglalkoznak. Az Állami Számvevőszék hazánk Alaptörvényének 43. cikke szerint az „Országgyűlés ellenőrző szerve, feladata az állam által biztosított források felhasználásának ellenőrzése, ellenőrzésének eredményéről az Országgyűlés tájékoztatása.” Mivel az ÁSZ az Országgyűlés, azaz a törvényhozás része, nem kaphat felhatalmazást egyedi intézkedések meghozatalára, még kevésbé ilyen intézkedések végrehajtására, hiszen ez a hatalmi ágaknak az Alaptörvényben lefektetett szétválasztásával lenne ellentétes.

ZSPB.: Ön szerint az ÁSZ akciója teljes képtelenség. Ugyanilyen alapon Kövér László például megbüntethetné az ellenzéki frakciókban ülő képviselőket fejenként akár több millió forintra, mivel a pártjaik nem hajlandóak befizetni az ÁSZ által kiszabott bírságot, amit ő az Országgyűlés tekintélye elleni lázadásnak minősíthetne amiatt, hogy az ÁSZ az Országgyűlés egyik szerve. Hogy látja, mivel rukkolhat még elő a Fidesz?

R.P.: Kövér László az ellenzéki képviselőket ilyen alapon nem büntethetné meg, mert a büntetés lehetőségét és eseteit a házszabály írja elő. Bár az Országgyűlés elnöke a házszabályt az ellenzékre bőkezűen, a kormánypártra pedig egyáltalán nem alkalmazza, egy ilyen jellegű büntetésnek nem lenne jogi alapja. Más kérdés, hogy a jogalap hiánya mennyire befolyásolná elnök úr intézkedéseit.

ZSPB.: Bombaként robbant a hír, miszerint Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter egy közleményt adott ki azzal kapcsolatosan, hogy halasszák el a büntetés behajtását a választások utánra, továbbá részletfizetést indítványozott a NAV-nál, így az ÁSZ kénytelen volt visszavonulót fújni. Az érintett pártok egyöntetűen csapdahelyzetről beszéltek, de jelezték, hogy sem egyben, sem részletben, sem most, sem pedig később nem fognak fizetni. Mi a véleménye erről az egész színjátékról?

R.P.: A büntetésnek vagy van törvényes alapja, vagy nincs. Ha nincs, a halasztott fizetés sem hoz létre törvényes alapot. A bíróság dolga lesz kimondani, hogy az ÁSZ intézkedése megfelel-e a magyar törvényeknek, beleértve az Alaptörvényt, vagy nem.

ZSPB.: Korábban Vona Gábor úgy fogalmazott, jöjjön, aminek jönnie kell, és azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy az eljárás vége az lesz, hogy a Jobbik vezetői börtönbe kerülnek. Túlzás lenne azt gondolni, hogy a választások után Magyarországon ilyesmi megtörténjen, vagy ez a realitás?

R.P.: Magyarország egy új egypártrendszer létrehozása felé halad, ami meglehetősen előrehaladott állapotban van, és már nem tartom megállíthatónak a folyamatot. Az egypártrendszerben pedig – amit ismernünk kellene, hiszen megtapasztaltuk – minden megtörténhet.

ZSPB.: Beszéljünk egy kicsit a gazdaságról! A magyarországi áramellátás ötöde a napról napról mesésen gyarapodó Mészáros Lőrinc kontrollja alá került. Mennyire egészséges, hogy a miniszterelnök bábja, akinek cégei megállás nélkül nyerik a milliárdos közbeszerzéseket, mára ilyen befolyással bír az ország életére?

R.P.: A magyar nemzetgazdaság az európai uniós támogatások, az emigrációban élő magyarok kintről hazautalt pénze és a multik nélkül nagyon gyorsan összeomlana. Még ezekkel a többletforrásokkal együtt is komoly versenyképességi hiányosságokkal küzd, ami persze számos tényező együttes hatása. A tényezők közül azonban kiemelkedik, hogy a honi gazdaság a kapcsolatrendszerre, nem pedig a tehetségre és a tényleges teljesítményre épül.

ZSPB.: Varga Mihály szerint a teljes foglalkoztatottság felé haladunk, vagyis az ismert kormányzati retorika szerint aki akar, az tud dolgozni. Ön nemrég arról beszélt egy televíziós műsorban, hogy csakúgy, mint az egész Európai Unióiban, nálunk is két mérőszámot szokás használni annak megállapítására, hogy mekkora a munkanélküliség aránya. Egyrészt létezik a munkanélküliségi ráta, aminek a számaira a kormány nagyon büszke, ugyanakkor a bejelentett munkahellyel rendelkezők tekintetében, amelyben a külföldön dolgozó magyarokat is beleszámítják, az EU-ban az egyik leggyatrábban állunk. Ez az, amiről a nemzetgazdasági miniszter soha nem akar beszélni.

R.P.: Munkanélküli az, aki keres, de nem talál munkát. A munkanélküliségi ráta azt mutatja, hogy a munkavállaló korú lakosság azon hányada, amelyik dolgozni akar, milyen mértékben talál munkát. A másik szám a munkavállaló lakosság aránya, ami a ténylegesen munkában állók hányadát mutatja. A munkanélküliek aránya tehát lehet úgy is alacsony, hogy a munkavállaló korú lakosság magas hányada nem keres munkát. Ebben a helyzetben vagyunk mi, magyarok.

Miközben a nyugat-európai országokban a munkavállaló korúak 68-75%-a dolgozik, Magyarországon ez az arány mintegy 7%-kal rosszabb.

ZSPB.: Ön úgy fogalmazott, hogy az országnak több mint a harmada nyomorban él. Király Gábor, a Gyermekétkeztetési Alapítvány korábbi elnöke 2016 végén egy interjúban azt mondta nekem, a megszületett gyerekek nagyjából 20 százaléka éhezik csecsemőkortól folyamatosan. Az elmúlt nyolc évről a következőket állapította meg: „2010 után a szegénység és a nyomor kérdésének kezelése már szinte kizárólag kommunikációs eszközökkel történik… Elkezdődött a szegények intézményes kriminalizálása… Jelen pillanatban az 1992-es állapotoknál járunk mind anyagilag, mind pedig kommunikációs szinten.” Mit gondol erről és hova vezethetnek ezek a társadalmi folyamatok?

R.P.: A magyar társadalom kettészakadt, honfitársaink egyharmada nyomorban él. A kormány a gazdaság stabilizálását úgy oldotta meg, hogy a rászorulóktól támogatásokat vont el. Mivel ez a társadalmi réteg megy el szavazni legkevésbé, a helyzet sajnos még jó ideig fennállhat.

ZSPB.: Azt is mondta, az orbáni gazdasági modell megbukott, mert nem képes az emberek méltányos megélhetéshez szükséges javakat előállítani. Feltételezem, olyan jelenségekre célzott, hogy az elmúlt években a magyarok tömegesen vándoroltak ki külföldre, itthon pedig a megélhetésük reményében tanárok és egészségügyi dolgozók nagy számban kényszerülnek feladni hivatásukat és elhagyni pályájukat, hogy inkább a Lidlbe menjenek pénztárosnak. A külföldi munkavállalás a kelet-európai régió több tagországára is jellemző, lásd lengyelek és románok, de az utóbbi példa hungarikum?

R.P.: Ami hungarikum, az a kivándorlás tragikus mértéke, de a jelenség észlelhető a többi visegrádi ország és Románia esetében is.

ZSPB.: Tudvalevő, hogy Ön az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára. Hogyan írná le a Nemzeti Együttműködés Rendszerének mibenlétét egy olyan diákja számára, aki egy valódi demokráciában szocializálódott?

R.P.: Sajnos elég gyakran kell az érdeklődésüket kikerülnöm, hogy ne hozzak szégyent a hazámra.