A huszadik századi zene Leonardója
„Leonard valóban leonardói reneszánsz jelenség, az általános művész, aki a zeneművészet minden ágát gyakorolja. Szimfonikus és opera dirigens, zongoraművész és jazzmuzsikus, remek előadó, tanár és író, szimfonikus zeneszerző és a haladó amerikai musical stílusában Gershwin egyenes utódja” - nyilatkozta az akkor még alkotói pályája teljében lévő, rendkívül sokoldalú művészről Juhász Előd Bernstein sztori című monográfiája számára Rózsa Miklós Oscar-díjas zeneszerző.
Az egyik legnagyobb Mahler-szakértőnek számító Leonard Bernstein zenei ismeretterjesztő munkája is gigantikus méretű volt: az egész zenetörténetet bemutató előadásai szerte a világon nagy népszerűségnek örvendtek. A zeneszerző legismertebb musicalje, a West Side Story mellett a magyar operagálák kedvelt darabja a Candide című operett nyitánya is. Ez utóbbi vígopera a híres Voltaire-regény nyomán született, gyakran hallani a klasszikus zenét sugárzó rádióadókon is.
Ha egy kis erőt érzünk ahhoz ebben a végtelenségig elfuserált értékrendű, alantas közéleti lápvilágban, hogy optimisták legyünk, akkor Candide Pangloss mesterének leibnizi filozófiáját ha tetszik, ha nem, vegyük komolyan, és Bernstein zenéjét hallgatva igenis higgyük el legalább a zenemű időtartamának erejéig, hogy ez a világ a létező világok legjobbika.
(A cikk első változata 2018.02.05-én jelent meg.)