Ezt nem érdemes, nem is lehet más szavakkal körülírni: Bencsik András szerint egy aranykor napjait éljük

Az a megállapítás, hogy Rákosi Mátyás egy ilyen behódoló mondat hallatán anno még a lengőbordáit is kivetette volna, hogy a 21. „ujját” is megnyalja, nem írja le kellően azt a kimaxolt szolgaszerepet, amibe Bencsik András helyezkedett az utóbbi napokban. Igazából már korábban is, de a választás közeledtével felszínre törhetett nála egy olyan belső sugallat, amiből arra következtethetett, hogy ez lehet, hogy kevés lesz, lehet, hogy még magasabbra kell tenni azt a „felszopólécet”.

„Megállíthatatlanul nő Orbán Viktor miniszterelnök népszerűsége az úgynevezett nyitott listán, amikor azt kérdezik meg a járókelőktől a kérdezőbiztosok, hogy „önnek ki a legrokonszenvesebb politikus?” – így nyitotta „cikkét” a legutóbbi Demokratában az agysejtjeit kizárólag Orbán-oltár építőelemnek használó Bencsik.

Az ő gondolatai egyébként nem lennének alkalmasak arra, hogy érdemi beszéd tárgyát képezzék, de komolyan vannak pillanatok, mikor az ember lélegzetét még a szintalatti lózungok forgatagában is meg tudják akasztani. Ráadásul az agitprop osztályon született tőle egyéb mérvadó elemző momentum is, mellyel egy hű orbánista azt érezheti, kiválóan ingerli a pártvezetés jutalomközpontját:

"Vagyis nem azért van csekély valószínűsége annak (statisztikusan nulla a valószínűsége), hogy a Fidesz–KDNP ne nyerje meg a választásokat, mert tartósan hatalmas fölénnyel vezet, hanem azért, mert a társadalom elsöprő része inkább abban érdekelt, hogy ez az állapot fennmaradjon" - fogalmazott András.

És itt még nincs vége a Bencsik-féle Rákosi-nosztalgiának. Facebook-oldaláról a következőt tudhattuk meg:

„A Demokrata a következőkben hétről hétre ízelítőt ad abból, mi mindent sikerült elérnünk az elmúlt nyolc év során. A lista nem lesz teljes, arra egy hetilap terjedelme még folytatásokban sem volna elég. A lényeget azonban reményeink szerint sikerül megmutatnunk: egy aranykor napjait éljük.”

Igen, András talán az egyetlen ember a Kápát-medencében, aki ilyen tűpontos hasonlatot volt képes alkotni a NER-ről. Aranykor. Ha netán, esetleg, véletlenül ettől a jóérzésű magyar állampolgár bele kifordulna, gondoljon arra, Bencsiknek és a Demokratának tulajdonképpen igaza van. Az oligarchák, földesurak, strómanok, „kiemelkedően sikeres gazdasági szereplők” aranykorát éljük, aminek a fényességét többek között az ilyen Bencsik-félék nyelve biztosítja.