"Egyes járások ellátása egyszerűen össze fog omlani" - interjú Komáromi Zoltán háziorvossal
„Azt lehet látni nemcsak az elmúlt 8 évből, hanem az 1998-tól 2002-ig tartó Fidesz-kormány működéséből is, hogy lehetnek olyan tanácsadóik, akik azt sugalmazzák, hogy nem kell az egészségüggyel foglalkozni, csak a sztrájkokat kell elkerülni, ha pedig kipattan egy-egy botrány, azt helyben le kell rendezni. De a lényeg, hogy a területre vonatkozóan semmiféle koncepciót nem akarnak kidolgozni, semmiféle jobbító programba nem hajlandóak belevágni. És főként nem kívánnak pénzt belerakni” – mondja Komáromi Zoltán háziorvos. Az egészségpolitikussal többek között a hazai egészségügy problémáiról, a háziorvoshiányról, a kormány sikerpropagandájáról és az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatói Térről beszélgettünk. Ezenkívül elárulta azt is, miért hagyta ott korábbi pártját, az Együttet, illetve, hogy mit gondol az idén bevezetendő elektronikus törzskartonról.
Zsúrpubi: Néhány napja írta meg a Népszava, hogy a kórházigazgatóknak heti két pozitív hírt kell „felküldeniük a központba”, ami az általuk vezetett intézményről jelent meg, hogy így ellensúlyozzák az egészségügyi ellátás súlyos problémáiról szóló cikkeket. Ajtóban ismét az ’50-es évek?
Komáromi Zoltán: Rosszabb! Első körben – még 2012-ben – a szakmailag kiváló, széles kapcsolatrendszerrel rendelkező kórházigazgatókat kvázi elzavarták. Miután a lehetetlen feltételeknek megfelelni nem tudók elveszítették a pozíciójukat, általában egy napot adtak nekik, hogy elhagyják az intézményt. Volt, ahol biztonsági őrökkel vezettették ki őket. Előtte teljesen méltatlan módszerrel – korukra való hivatkozással – minden harmadik igazgatót megakadályozták abban is, hogy egyáltalán pályázni tudjon.
Ezt követően a Fidesz kedvenc fegyverét vetették be, amikor az új igazgatók médiaszakembereket és kommunikációs tanácsadókat vettek fel, hogy szebb képet fessenek az egyáltalán nem rózsás helyzetről. Nagyon hamar kiderült azonban, hogy nem megy a fényezés, hiszen nem tudtak úrrá lenni a kórházakban nap mint nap újratermelődő problémákon. A legtöbb új igazgató ráadásul rutintalan volt. Amikor pedig kiszivárogtak az egyre súlyosabb problémákról szóló hírek, ezt úgy „oldották meg”, hogy nyilatkozatstopot rendeltek el, mint pár hete az oktatási intézményekben.
A legjelentéktelenebb ügyekben is csak a minisztérium és az ÁEEK (Állami Egészségügyi Ellátó Központ) sajtósai adhattak információkat, illetve tőlük kellett engedélyt kérni... na, már az is az ’50-es éveket idézte! A mostani történetben pedig az az izgalmas, hogy mindenki azonnal valóságosként kezelte. Szóval mindegy, volt-e ilyen utasítás, csak most letagadják, vagy soha nem is létezett az elképzelés, hogy minden igazgató kap egy kvótát, hogy hány pozitív hírt kell az általa vezetett intézményről megjelentetnie. A lényeg, hogy mindenki – az egész közvélemény és a sajtó is – elhitte, hogy egy ilyen utasítás igenis kijöhet az ÁEEK-tól.
ZSPB.: Már meg sem lepődik senki. A Népszava szerint több kórházigazgató is megerősítette a hír hitelességét.
K.Z.: Mindenesetre egy profi újságírónő, Danó Anna írta a cikket, aki évtizedek óta mélyen beleásta magát az egészségügybe, sőt egyetemi szakirányú képzést is elvégzett, hogy még jobban értse a területet. Nagyon szeretek vele beszélgetni, mert remekül látja az összefüggéseket, az éleslátása egyedülálló. Igen kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik, szerintem van alapja annak, amit leírt.
ZSPB.: A cáfolatok mögött egyesek szerint az áll, hogy a Fidesz ezt a választások előtt nem akarja nyilvánosan bevállalni. Ha nyernének, akkor viszont megcsinálnák.
K.Z.: Azt lehet látni - nemcsak az elmúlt 8 évből -, hanem az 1998-tól 2002-ig tartó Fidesz-kormány működéséből is, hogy lehetnek olyan tanácsadóik, akik azt sugalmazzák, hogy nem kell az egészségüggyel foglalkozni, csak a sztrájkokat kell elkerülni, ha pedig kipattan egy-egy botrány, azt helyben le kell rendezni. De a lényeg, hogy a területre vonatkozóan semmiféle koncepciót nem akarnak kidolgozni, semmiféle jobbító programba nem hajlandóak belevágni. És főként nem kívánnak pénzt belerakni. A Fidesz tanácsadói szerintem rosszul fogják meg a dolgot. De nemcsak ők, hanem a rendszerváltás óta szinte az összes kormány. A FIDESZ-ből egyedül Gógl Árpád egészségügyi miniszternek, aki 1998-tól 2000-ig töltötte be ezt a tisztségét, voltak helyes elképzelései arról, hogy milyen jellegű reformokat kellene bevezetni. Ő közvetlenül az egészségügyi ellátórendszerből érkezett, így élénken emlékezhetett, hogy mik a valódi problémák, illetve hogyan lehetne azonnal jobbá tenni a területen dolgozók és a betegek helyzetét. Az összes többi kormány az ellátórendszer egészét érintő, nagy szervezeti átalakításokat próbált kivitelezni, a férőhelyeket bővítette vagy szűkítette, a gyógyszerek finanszírozási rendszerén változtatott. Ez pedig olyan, mintha egy ház építését a tetőnél próbálnánk elkezdeni. Nem fog menni, abból soha nem lesz lakható épület. Az alapokkal kell kezdeni.
A FIDESZ szakértői szerint az egészségügyben csak 8-10-12 év alatt lehetne nagyobb változást elérni, tehát az egészségügyi reformoknak rövidebb távon politikai haszna nincs. Csakhogy ez nem igaz! Annyi mindent lehetne tenni, amitől érezhetően és szinte azonnal javulna a helyzet. Ha az egészségügyi alapellátást, a fogorvosi ellátást, az otthoni szakápolást, a mentőszolgálatot, az orvosi ügyeleteket, illetve a gyermekorvosi és védőnői ellátást alulról építkezve, szakszerűen elkezdenénk rendbe tenni, ha az egyetemi képzést úgy alakítanánk át, hogy az összes szakorvos képes legyen minden olyan tevékenységet ellátni, ami az általános orvoslás fogalomkörébe tartozik, valamint ha az 1994-1995-ös szintre visszaépítenénk az egészségügyi szakközépiskolák országos rendszerét, akkor nem lenne gond a háziorvosok, az ápolónők és a szakasszisztensek utánpótlásával.
Ha az ellátás minden területén szakképzett adminisztrátorok végeznék el a „papírmunkát”, ami ma már kizárólag számítógépes feladatokat jelent, nem pedig a szakorvosoknak és a képzett nővéreknek kellene ezzel bajlódniuk, akikből amúgy is hiány van, akkor sokkal több idő jutna a betegekre.
ZSPB.: Visszatérve az eredeti hírre: migránsokról és Soros Györgyről könnyű hazudozni, de az elmúlt években majdnem mindenki járt egy kórházban, így nehéz lesz letolni az emberek torkán, hogy minden rendben van. Hiába olvasná valaki a pozitív híreket, ha pontosan tudja, hogy sok helyen rohadnak a csövek, penészesek a falak, és van olyan kórház is, ahol a betegeknek akár fél napot is várakozniuk kell, hogy ellátást kapjanak. Lesz, aki elhiszi a sikerpropagandát?
K.Z.: Azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy a hitelesség kulcsfontosságú, ha tehát azoknak az egészségpolitikusoknak a szájából hangzik el kritika vagy javaslat, akik ma is aktívan dolgoznak az egészségügyben, akkor azt nagyobb eséllyel hiszik el az emberek, mint azoknak a fizetett papagájoknak a szavait, akik mást sem tudnak, mint ismételgetni, hogy minden szép, minden jó. Közben pedig ott vannak a saját élményeink, vagy az, amit az édesanyánk, az édesapánk, a nagymamánk, a gyermekünk vagy a szomszédunk és a munkatársunk mesél, amikor nap mint nap szembesülnek a rendszer működési zavaraival és hibáival. Ezt a rendszert ma már csak azok tartják életben, akik még saját hatáskörben meg tudják tenni. Van például olyan kardiológia a járóbeteg-ellátásban, ahol dolgozik három szakorvos, illetve 6-8 nővér, és kedvesen és empátiával el tudják látni a betegeket, akiknek így nem kell a kórházak sürgősségi osztályára szaladgálniuk, ha valamilyen tünet miatt megijednek. De az egész rendszerszinten nincs átgondolva, finanszírozás pedig nincs hozzárendelve. Naponta jelennek meg az orvostudomány területén olyan felfedezések, eszközök és módszerek, amik nemcsak jobbá és biztonságosabbá, hanem végső soron olcsóbbá is teszik az ellátást. A gond ott van, hogy semmilyen koncepció nincs arra nézve, hogy ezeket hogyan lehetne beépíteni az intézményrendszerbe, illetve, hogy milyen irányba kellene fejleszteni a magyar egészségügyet.
ZSPB.: Korábban mi is beszámoltunk arról, hogy botrányosra sikerült az EESZT, vagyis az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatói Tér elindulása, ugyanis egyrészt egy nappal a tervezett indulás előtt a Készenléti Rendőrség szállította az új rendszer beüzemeléséhez szükséges eszközöket az orvosi rendelőkbe, másrészt a bevezetése után még több héttel később sem működött. Mi a helyzet most, használható már?
K.Z.: Nem, még most sem működik. Ez egy „állatorvosi ló”, amelyiken az egészségügyi ellátórendszer összes hibája megmutatkozik. Volt egy nagyon jó koncepció, amit a szakma is támogatott: minden arra jogosult orvos meg tudja nézni az általa éppen kezelt beteg összes korábbi leletét akkor is, ha azokat az illető nem hozta magával, vagy nincs nála, mert nyaral, vagy valahol baleset érte. Ez az igény már a ’90-es években felmerült, amikor az internet még sehol sem volt. Ez lett volna az „aktív TAJ-kártya”, ami adathordozóként működött volna, csak közben a technológia akkorát fejlődött, hogy teljesen logikusnak tűnt az egész rendszert internetre tenni. De rögtön egy hibás elképzelést kezdtek erőltetni. Ahelyett, hogy az egyes helyi számítógépes rendszerekbe korábban felvitt adatokhoz adtak volna az arra jogosultak számára egy egységes keretben naplózott, autorizált hozzáférést, most arra kényszerítik az intézményeket, hogy a napi működéssel párhuzamosan minden létező adatot toljanak be az új rendszerbe. Ez pedig azért sem szerencsés, mert ha egy központi helyen tárolják majd az összes információt, akkor az sokkal sérülékenyebb. Ha az adatok valamiért azon az egy helyen például ideiglenesen hozzáférhetetlenné válnak, akkor megáll az élet. Szó szerint betegek élete kerül veszélybe. A másik probléma, hogy az EESZT kidolgozásakor a projekt közeléből szinte mindenkit elhajtottak, csak a saját megbízható kádereiknek engedtek bármiféle beleszólást, üdítő kivételt jelent egy-két gyakorlati tapasztalattal is rendelkező szakértő, akik viszont velünk együtt elégedetlenek a szisztémával. A harmadik: tavaly júliusban kész volt a rendszer. Akkor kellett volna elkezdeni a tesztelését az összes olyan intézményben, ahol fel voltak rá készülve. De nem, senki sem preferálta ezt egészen a tervezett bevezetésig. Az embereket senki sem tájékoztatta a médiában, hogy mit jelent az új rendszer, a dolgozók „felkészítése” pedig annyiból állt, hogy két napot kijelöltek, amikor 4-4 óra állt rendelkezésükre, amikor egy órási konferenciateremben 1000 főnek kivetítették, amit akartak, majd 20 perc maradt kérdésekre. Pancser munka volt az előkészítés. De van még más is.
A háziorvosi rendelőmben két szobában fogadjuk a betegeket. Van egy „EESZT-szoba”, meg egy olyan, ahol a számítógépen nem fut a kliens program. Miért? Mert nem ritka, hogy 15-20 percet is kell várni, míg a felírt recepteket a rendszer visszaigazolja, azaz engedi kinyomtatni. Ezalatt pedig el tudok látni a „nem-EESZT szobában” másik 2-3 beteget. Ha napi 60-80 ember jön be a rendelőbe, kinek van arra ideje, hogy 15 perceket várjunk a receptekre, miközben a „gép nem engedi”, hogy egy újabb beteggel kezdjek foglalkozni, amíg az aktuális beteg központi kartonját be nem zártam?
Továbbá, a bevezetés után keletkezett adatok sem mindig elérhetők, de a 2017. november 1. előtti adatokról végképp semmiféle tudomásunk nincs. Bonyolultabb és nehézkesebb lett a szükséges információk beszerzése és feldolgozása is, például most már pdf formátumban tölthetjük le a laborleleteket, amiket nem tudunk beolvastatni a rendszerünkbe, maximum ki tudjuk nyomtatni és utána kézzel egyenként begépelni. És ami a hab a tortán: hol lenne a legnagyobb szükség arra, hogy a betegek adatait azonnal lássák? Hát a mentőszolgálatnál! És hol nem vezették még be a rendszert? Hát a mentőszolgálatnál!
ZSPB.: Beszéljünk a 2018 júliusától bevezetendő úgynevezett elektronikus törzskartonról is, amit számos kritika ért, többek között az, hogy egy ilyen mértékű adatfelvétel óriási feladat! Több mint 20 éve gyakorló háziorvosként mit gondol erről?
K.Z.: Aki logikusan fel tudja mérni az egészségügyben működő szereplők és a betegek érdekeit, az tisztán látja, hogy egy ilyen törzskarton milyen nagy mértékben könnyíti meg az összes érintett munkáját. Használható adatokat kap a háziorvos azokról a betegeiről is, akiket máshol kezeltek, illetve olyan statisztikákat és kimutatásokat is készíthet, amiknek birtokában jobban képes felmérni a körzetébe tartozó emberek általános állapotát. Továbbá olyan adatok jutnának el országos hatáskörű szervezetekhez (például az ÁNTSZ-hez vagy az OEP-hez, amiket közben nem mellesleg megszüntettek), amelyekre alapozva valid egészségpolitikai döntéseket lehetne meghozni. Az ötlet tehát nagyszerű. De lássuk a megvalósítást! Eleve két évet bíbelődött az államtitkárság a törzskarton formátumával. Végül a teljesen elektronikus változat lett a nyerő. Ugyanakkor a betegek adatvédelmi jogait jelenleg semmi sem garantálja. Az, hogy én kipipálom, hogy a beteg hozzájárult az adatai rögzítéséhez és feltöltéséhez, semmit sem bizonyít. Ha pedig egy ilyen kartont becsülettel ki akarunk tölteni, az bizony fél órát vesz igénybe. Nem a háziorvostól, hanem az asszisztensétől. De kinek van ilyesmire fejenként fél órája? Magyarországon egy átlagos praxis 1500-1600 beteget lát el, tehát összesen mintegy 800 órát kellene arra fordítani, hogy felvegyük és felvigyük az adatokat a rendszerbe. A terv szerint egy év alatt a betegek 20 százalékának adatait kell feldolgozni. Így 150 órát kellene csak erre fordítani, ami havi 10-15 óra pluszmunkát jelentene, de nem rendelési időben, sőt munkaidőben sem. 10 praxisból 9 csupán egy nővért foglalkoztat, tehát annak az egy nővérnek a nyakába varrták ezt a feladatot. Ezért kértük, hogy legalább adjanak 1000 forintot egy karton kitöltéséért, ami félórás munka. Ennyiért gázszerelőt sem lehet találni, főleg nem Felcsúton. De nem, egy fillért sem adnak rá! Van viszont arrogáns fenyegetőzés. Erre a kollégáim úgy reagáltak, hogy nagyon egyszerű, mert minden betegnél megnyomják azt a gombot, hogy az illető az összes adatát letiltja, még egy papírt is aláíratnak a beteggel, ami ezt bizonyítja, oszt annyi. És így lehet, hogy egy év alatt a praxisba tartozó összes beteggel elkészülnek, viszont egy árva adat sem lesz elérhető róluk, ami az eredeti jó elképzelés lényege lett volna.
ZSPB.: Ha már a háziorvoshiánynál tartunk, mi várható a következő években? A fővárosban mintha ez nem jelenne meg problémaként...
K.Z.: Dehogynem! Jelenleg 24 praxis betöltetlen, de számos 70 évnél idősebb kollégám azért dolgozik, mert évek alatt sem tudott maga helyett utódot találni. Én is egy éve hirdetem a praxisomat. Ez alatt az idő alatt volt egy-két érdeklődő, akik viszont nem akarnak fizetni érte, maximum a kormány által támogatásként kiutalt 4 millió Ft-ot, holott 20 évre visszamenőleg megvan minden betegellátással kapcsolatos adat a számítógépemben, több mint 120 ezer digitalizált lelet, amiben nincsenek is benne a laboreredmények, közel negyedmillió orvos-beteg találkozó adatai, illetve a recept adatbázisban a 20 év alatt felírt vények adatai, amikben megszámlálhatatlan készítmény szerepel. Ez olyan érték, aminek birtokában elképzelhető, hogy az utódom sokkal hamarabb lesz képes ugyanolyan színvonalon ellátni a betegeimet, mint ahogyan én jelenleg teszem.
ZSPB.: Csak azért gondoltam, hogy Budapesten jobb a helyzet, mert itt még arra is lehetőség van néha, hogy „lecseréljük” a háziorvosunkat, ugyanakkor a leszakadó térségekben nem ritka, hogy több tíz kilométert is kénytelen utazni az, akinek orvosra van szüksége. Pontosan hány betöltetlen praxis van az országban?
K.Z.: Február elsején a hivatalos kimutatás szerint 354 betöltetlen praxis van. Van olyan megye, ahol például a gyermekorvosok 10-15 százaléka hiányzik, a vegyes praxisoknál 20 százalékot meghaladó a hiány, de ezen belül az is előfordul, hogy egy-egy járáson belül nincs betöltve 3-4 praxis. Hosszabb távon ezeken a helyeken a praktizáló orvosok nem lesznek képesek ellátni a hiányzó orvosok körzeteibe tartozókat, pláne mert a jelenleg működő orvosok fele 60 évnél idősebb. Egyes járások ellátása egyszerűen össze fog omlani.
Ha tippelnem kellene, akkor Salgótarján járást nevezném meg, ahol már 10 betöltetlen praxis van, miközben pár éve még csak 4 volt. A Nagykátai járásban 9 praxis üres, őket Berettyóújfalu, Ózd és Tamási követi 7-7 üres körzettel. Tehát látszik a romló tendencia, ugyanakkor senki nem tesz azért, hogy ez változzon.
ZSPB.: Január közepén jelentette be a Facebook-oldalán, hogy távozik az Együttből. Gondolom, sok változást nem lát az expártját illetően.
K.Z.: Nem tudok egyetérteni azzal, ha az Együtt az egészségügy legnagyobb problémájának állítja be a médiában, hogy milyen a kórházi koszt. Évek óta kész egy teljes koncepció, ami a pártot komoly tényezővé tehette volna az egészségpolitika területén. Ezzel szemben évek óta egyik egészségszakértő a másik után hagyja ott a pártot. Az Együtt témái között az 5-6. helyre esett vissza az egészségügy, holott egy tavalyi közvélemény-kutatás szerint a szimpatizánsok háromnegyede számára a kérdés kiemelten fontos. Úgy éreztem, elfogyott körülöttem a levegő, nincs értelme ott folytatnom a szakmapolitikai tevékenységemet. Ha számukra nem fontos, amit képviselek, akkor feleslegesen ott dolgoznom.
ZSPB.: Olyan kritikát is megfogalmazott, hogy nem lát együttműködési szándékot, az Együtt vezetői a potenciális szövetségeseiket kritizálják. Ha már az együttműködést hiányolta, mi a véleménye a technikai koalícióról?
K.Z.: Nagyjából 4 éve javasoljuk nem kevesen, hogy ez lenne a megoldás, de a pártok szinte semmit sem tettek ennek érdekében. Aki a választások előtt két hónappal kiáll a nyilvánosság elé azzal, hogy 106 körzetben saját jelöltet akar indítani, az nem törekszik másra, mint a Fidesz hatalmának konzerválására. Közös pártlista és programok kellettek volna már évekkel ezelőtt. Helyi szinten ez sokszor megvan, de a budapesti pártközpontok láthatólag nem értik, hogy csakis teljes összefogással lehet leváltani a jelenlegi kormányt.
ZSPB.: Igaz a hír, miszerint Ön mindezek ellenére elindul az Együtt jelöltjeként a XII. kerületben, hogy a Fidesz frakcióvezetőjének, Gulyás Gergelynek a kihívója lehessen?
K.Z.: Nem. Az Együtt Érden akart indítani, ahol egyébként Tóbiás József, az MSZP pártigazgatója indul, tehát eleve konfrontatív szerepbe kényszerítettek volna. Ráadásul egy olyan terepen, ahol nem vagyok beágyazva. Életemben körülbelül 10 alkalommal voltam Érden, így belekezdeni a kampányba reménytelen vállalkozás lett volna. Pár száz szavazatot szerezhettem volna, de azokat meg az esélyes baloldali jelölttől vettem volna el. Ezt hiába próbáltam elmagyarázni, ami szintén nem tetszett. Eddig sem a politikából éltem, ezután sem abból fogok megélni, ezért döntöttem úgy, hogy távozom. Sok barátom szerint kicsit későn.