Mennyibe kerül egy külföldre kényszerült magyarnak, hogy szavazhasson? – A hatalomnak elemi érdeke, hogy ezt a tömeget távol tartsa a szavazóurnáktól
Mint arról mi is beszámoltunk, eddig bő háromezer külföldön élő magyar regisztrálta magát, és szeretne valamelyik külképviseleten szavazni. Ez önmagában nem is olyan kis szám, de ha hozzátesszük, hogy csak Nagy-Britanniában körülbelül félmillió magyar él, egyből elenyészőnek tűnik. Vajon ennyire nem akar senki szavazni vagy más okok állnak a háttérben?
Természetesen az elsődleges ok, hogy a határon túli magyaroktól eltérően a külföldi munkára és életre kényszerült honfitársaink nem szavazhatnak levélben. Tőlük van mitől félnie a Fidesznek, hiszen a többség, ha nem is kifejezettem politikai okokból hagyta el az országot, de tisztában van azzal, hogy az Orbán-rezsim okozta azokat a körülményeket, amelyek miatt mennie kellett. A regnáló hatalomnak tehát elemi érdeke, hogy ezt a tömeget távol tartsa a szavazóurnáktól.
Az egyszerűség kedvéért most nézzük a brit példát alapnak. Kezdjük a statisztikákkal. A durván tízmilliós Magyarország 80%-a rendelkezik választójoggal, akik közül 2014-ben 5 millióan szavaztak, ez bő 61%-os részvételi arány. Ha azt vesszük, hogy a félmilliós nagy-britanniai magyarságra is ugyanezek lennének a jellemzőek – bár valószínűleg jóval kevesebb a gyerek köztük –, akkor azt kapjuk, hogy az ott élő négyszázezer választópolgárból közel kétszázötvenezer, azaz negyedmillió ember menne el szavazni, ami egy választáson összességében 5%-ot, tehát a parlamenti bejutási küszöböt éri. Mondanom sem kell, hogy minden párt ölni tudna 5%-ért, amelynek a túlnyomó többsége azonban a Fidesz által alakított rendszer miatt elveszik. De nézzük meg, hogy mivel is kellene szembesülnie – és mennyiért – egy Nagy-Britanniában, de nem a fővárosban élő honfitársunknak akkor, ha mégis, minden áron szeretne Londonban szavazni. Az egyszerűség kedvéért az árakat forintban jelöljük.
Először is, szabadságot kell kérnie. Április 8-a természetesen vasárnapra esik – bár a brit választások éppenséggel ritkán vannak hétvégén –, ami a kint élő magyaroknak kifejezetten rossz, mivel jó részük a vendéglátásban – vagy valamelyik szolgáltató szektorban – dolgozik, ahol a hétvége sohasem a munkavállalók pihenéséről szól, nekik ekkor van a legtöbb munka. Ráadásul húsvét közelsége miatt iskolaszünet is van, így sok munkahelyen ilyenkor szabadságolási tilalom van érvényben, de legalábbis ilyen „csúcsidőszakban” valószínűleg kell pár esdeklő kört futni a főnöknél. Ha ez megvan, el kell jutni Londonba, ami azért nem olyan egyszerű, mint vidéken beugrani a kocsiba és felmenni pár óra alatt Budapestre. A hosszabb távolságoknál vonattal vagy repülővel érdemes utazni, ráadásul, ha az ember számolja az utazás mellett a be- és kicsekkolási időt, a londoni tömegközlekedést, akkor sokkal jobban teszi, ha két napra megy, már szombaton elindul, és esetleg beiktat egy kis városnézést vagy találkozást rég nem látott ismerősökkel, hiszen szinte biztosan van mindenkinek valakije Londonban. A repülőjegy, főleg fapadossal, annyira nem drága dolog, ennyi időre poggyász sem kell, de azért mégiscsak van ára. Ha valaki például Skóciából szeretne repülni, akkor Edinburgh-ból oda–vissza 22 ezer forint az út a Ryanairrel, Glasgow-ból 27 ezer az Easyjettel. Kicsit közelebbről, Manchesterből a Flybe 26 ezer forinttól árul repjegyeket. Anglia többi részéről viszont, ha nincs kocsi, vonattal kell utazni, ami nem feltétlenül olcsóbb, mint a repülő. A már említett Manchesterből a vonatjegy 22 ezer, Sheffieldből átszállással 16 ezer, Liverpoolból 15 ezer forint, bár ha valakinek szerencséje van, a kicsit közelebbi Birminghamből 4 ezer forintból is megúszhatja, bár ehhez nagyon korán kell kelnie...
Londonban valahol aludni is kell, és ha nincs egy ismerősünk, akinél álomra hajthatjuk a fejünket, és nem akarunk a központtól nagyon messze kerülni, ahonnan meg a tömegközlekedés lenne baromi drága és bonyolult, muszáj lesz a Cityben szállást találnunk. Mivel az angol reggeli igen laktató, érdemes egyből ezt is kérnünk. Ha nem akarunk egy hálóteremben idegenekkel közösködni, időben – tehát most – lefoglaljuk a szállást, és ha szerencsénk is van, 12–15 ezer forintért találunk egy kis szobát, de az átlagárak inkább 20 és 30 ezer között vannak. Ha olcsón akarunk közlekedni a városon belül, akkor érdemes buszozni, amelyre egy jegy 525, míg a napijegy 1575 forint. Számoljunk még azzal, hogy valamit vacsorázni kellene szombaton, plusz vasárnap ebédelni a hazaút előtt. A legolcsóbb valamelyik gyorsétterem, ahol 3500 forintból már kijön egy menü.
Mindent összevetve, ha a legszűkebben vesszük az, hogy egy külföldre kényszerült nagy-britanniai magyar elutazzon Londonba szavazni, körülbelül 45–55 ezer forintjába kerül. Ez azért kint is már egy komolyabb összegnek számít, főleg, ha valaki a párjával szeretne utazni és duplázódnak az árak. Akkor még nem is beszéltünk a különböző adminisztratív dolgokról, amelyek külön megnehezítik a szavazási folyamatot. Így nem véletlen, hogy a többség távol marad a szavazóurnáktól, a Fidesz és a kormány nagy örömére.