135 évvel ezelőtt született Kabos Gyula
Minden idők egyik legnagyszerűbb magyar komikusa fiatalkorában délelőttönként a kereskedelmi iskolában tanult, délután Solymosi színitanodájában képezte magát, míg esténként boksz tanfolyamra járt. 135 évvel ezelőtt, március 19-én született Kabos Gyula.
A fiatal Kabos Gyulát, akit akkor még Kann Gyulának hívtak, könyvelőnek szánta családja. A színészpalánta el is végezte a kereskedelmi iskolát, azonban tántoríthatatlan volt Szidi néni színiskolájának látogatását illetően is. Mivel az ifjú Kabos már iskolás korában az osztály legnagyobb nevettetőjének számított, így hamar megérett benne az elhatározás, hogy márpedig ő mindenáron színész lesz. És így is lett.
Mint azt Kalmár Tibor Legendás komédiások című kötetéből megtudhatjuk, Kabos Gyula szülei leggyorsabb észjárású és legrátermettebb, de ugyanakkor legérzékenyebb gyermeke volt. Az intellektuális pályára való alkalmassága már szinte gyerekkorában nyilvánvaló volt. Azzal azonban még szülei és tanárai sem számoltak, hogy talán az egyik legeredetibb és legtehetségesebb színésszel lesz dolga a magyar közönségnek, akit csak a történelem kegyetlen alakulása és ettől egyre jobban gyengülő fizikuma kényszeríthet majd leállásra.
A számtalan fővárosi és vidéki színházakban játszó és a hangosfilm megjelenésével 45 filmszerepnél is többet alakító Kabos Gyula munkabírása legendás volt. Pályája során számos nagysikerű, emlékezetes filmszerepe volt, mint például a Hyppolite, a lakájban, a Meseautóban vagy a Fizessen, nagysád című filmekben. A magyar vidéki színházi közönség pedig többek között az Egy ember, aki folyton nevet című magánszámával ismerhette meg, amivel a színész az országot járta.
Kabos Gyula a zsidótörvények miatt kényszerült az Egyesült Államokba. Bár kiválóan beszélt nyelveket, ez az utazás és egyben életének végállomása nem hozta a várt sikert, sem anyagi biztonságot, sem a meg- és kiérdemelt nyugalmat. A színészlegendát fiatalon, csupán 54 éves korában érte a halál. Kabos Gyula emléke előtt temetésén Chaplin szavaival tisztelegtek:
„Hiszek a nevetés és a könny hatalmában, mert ellensége a rettegésnek és a gyűlöletnek.”
(A cikk első változata 2018.03.19-én jelent meg.)