Kéri László: A választók csak egy szétesett, menekülő, zavarban levő kormányzati elitet láthatnak mostanában
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Tegyük fel, hogy három hét távollét után valaki most érkezett haza, és megpróbálná elolvasni egyben a február vége óta itthon történteket, főleg a belpolitikai eseményeket!
Kéri László: Ekkor azt látná, hogy egyetlen kormányzati politikus sem ért semmit sem. Legalábbis, mindannyian úgy tesznek, mintha nem értenék mindazt, amiben egyébiránt nyakig benne vannak. Lázár nem érti, mi történt Hódmezővásárhelyen, Orbán nem érti, miért nem félnek eléggé az emberek a sokezer Soros-ügynöktől. Szijjártó nem érti, miért esküszik össze még az ENSZ is szegény hazánk ellen. Semjén nem érti, hová lettek a rokonai, mire ő kiért Svédországba, az őt finanszírozó barátja nem érti, hogy miért is ne tehetne akár ekkora szívességet is a kedvencének. A jegesmedve meg azt nem érti, hogy miért nem találkozott még Semjénnel… Orbán nem érti, miért kellett volna neki veje üzleti ügyeivel törődnie; a veje viszont azt nem érti, hogy miért kellene neki szóba állnia mindenféle jött-ment újságíróval. Az ügyészség meg azt nem érti - élükön a legfőbb ügyésszel -, hogy miért is kellett volna nekik bármit is tenniük. Matolcsy nem érti, hogy kinek mi köze ahhoz, hogy ő mekkora villában lakik, s honnét lett erre pénz. Kósa meg végképp nem ért semmit sem, sőt, már arra sem emlékszik délután, hogy mire nem emlékezett reggel. A jámbor újságolvasó meg azt nem érti, hogy miért is kell Kósa anyukájának csaknem milliárdos nagyságrendű ajándékot küldeni. És így tovább, senki sem ért semmit sem…
ZSPB.: Pedig nyilvánvalóan van magyarázat mindenre.
K.L.: Persze, egyszerre többféle magyarázatot is találhatnánk erre a több mint szembetűnő értetlenkedésre. S arra is érdemes egy pillantást vetnünk, hogy e magyarázatok leginkább kiegészíthetik egymást.
Először is azt, hogy ez a megjátszott naivitás a legszélesebb értelemben vett közvélemény mérhetetlen mértékű lebecsüléséből fakadó cinizmus. Ezek az emberek pontosan tisztában vannak azzal, hogy e végtelennek tetsző botránysorozat valamennyi eleme szorosan kötődik hozzájuk. És azt is jól tudják, hogy az összes felvetődött ügyben elemi kötelességük lenne elfogadhatónak tetsző válaszokat adniuk.
Másodszor, abban bíznak, hogy az elmúlt nyolc év során soha nem ütötték meg a bokájukat, hiszen ilyen jellegű ügyekből tucatnyi volt minden évben, mégsem lett belőlük semmi sem. Leginkább azért nem, mert a - tévesen - közszolgálatinak tartott média következetesen elhallgatott mindent. Harmadszor, valamennyi korábbi esetben sikerült kitalálni/megtalálni valami elhárításra alkalmas bulvár-botrányt, leginkább olyat, amellyel lehetségessé vált a közvélemény ébredező gyanakvásának elaltatása/elterelése. Negyedszer pedig a legtöbbször működött az a fajta álságos magyarázat, amellyel a leleplezőket, a botrányos esetek megszellőztetőit próbálták megsemmisíteni.
ZSPB.: És ez most miért nem működik?
K.L.: Valóban, úgy tűnik, mintha az elmúlt három hétben - nagyjából a vásárhelyi fiaskó óta - szétesett a Fidesz vezérkarának korábban mintaszerűen és egységesen működtetett kommunikációs hadiüzeme. Egyfelől szembetűnő a felkészületlenség, hiszen egyik esetben sem voltak képesek még a saját táboruk számára elfogadható magyarázatokkal sem előállni. Másfelől viszont elemi erővel derül ki az évek óta folytatott dupla vagy semmi játéknak, a „soros/migráns” kampánynak a véges mivolta. Másfél éven át hitték és hirdették, hogy ez a felfokozott és abszurditásokkal felépített országvédelmi hisztéria alkalmas lehet minden egyéb probléma és gond elfedésére.
Úgy tűnik, a vezérkar mindezt felfogta, de nem tud mit kezdeni a felismeréssel, mert talán nem volt másféle forgatókönyvük. Vagy, ha volt is, akkor ez eddig olyan bárgyúságokban és csenevész ötletekben merült ki, amelyeket korábban már bevetettek, és akkor sem hoztak áttörést. Mint a holnapra tervezett Békemenet, mint a megint előrángatott Erzsébet-utalványok gyors kikézbesítése, az egekbe tornáztatott gazdasági sikerek állandó emlegetése, a rezsihez való hozzájárulás stb. Ezekből most nem látszik összeállni az az elhárító erő, amely képes lenne elleplezni a hatalmi központban uralkodó káosz nyilvánvaló jeleit.
ZSPB.: Kitarthat ez a káosz a választásig?
K.L.: Alig egy hónap maradt hátra. Ilyen érzékeny időben még a néhány napos mulasztások, hibák, tévedések is meg szokták bosszulni magukat. Az utolsó hetekben szokott a politikai kérdések iránt sokkal komolyabban érdeklődni az a milliós nagyságrendű réteg, amelynek tagjait éveken át kevésbé foglalkoztatják a közéleti kérdések. Ez a számottevő réteg szinte minden áldott nap egy szétesett, menekülő, zavarban levő kormányzati elitet láthat mostanában. S a másik oldalon egy számon kérő, kritizáló, választ váró ellenzéket, igaz, tucatnyi alakzatban. Azt azonban ez a mostanság ébredő milliós réteg is világosan érzékelheti, hogy az ellenzéki kérdésekre semmiféle elfogadható válasz nincs, csak a megszokott imamalom pörgetése, de azt meg már ők is kívülről fújják régóta. A többség legfrissebb és legtartósabb élménye a KÁOSZ, s ez a benyomás a legkevésbé sem erősíti meg a kormányzattal szimpatizálók eltökéltségét. Azt viszont most még nem tudhatjuk, hogy kik lehetnének e zűrzavaros helyzet igazi haszonélvezői. Talán egy hét múlva már ez ügyben is okosabbak lehetünk.