Három hét múlva kiderül, hogy Orbánék büntetlenül nézhettek-e minket totálisan hülyének!
Annak a számtalan orbitális hazugságnak, amit kormányzás helyett az arcunkba igyekeztek tolni, már a fele is elég lenne ahhoz, hogy április 8-án kimondjuk az ítéletet: bűnös!
Nézzük, mivel foglalkozott az „elmúltnyolcévben” Magyarország miniszterelnöke:
Röviden, saját magával, a családjával, a haverjaival, a hatalmuk fenntartásával. Bővebben, folyamatosan olyan ellenségeket keresett és persze talált is, akikkel riogathatta azokat az embereket, akiket a kisajátított, felülről vezérelt médiabirodalom képes volt félrevezetni. Soros, a migránsok, Brüsszel, az ENSZ, az ellenzék, mind-mind ördögjelmezbe lettek bújtatva a kormány propagandagépezete által. A sorozatos hazugságokkal leginkább a szavazóbázisuk legnagyobb részét adó, hírfogyasztás, információszerzés szempontjából épp a legkiszolgáltatottabb réteget bombázták és vezették félre, az időseket. Nem véletlenül, ugyanis a múlt traumái miatt bennük a legkönnyebb feltámasztani, illetve fenntartani a félelmet, a gyűlöletet. Ők azok, akik közül rengetegen egész évben havi 60-80 ezer forintos nyugdíjból tengődnek, viszont remekül lehet őket mozgatni olyan bűzlő, sőt a hazugságoktól egyenesen rothadó ajkú szócsövekkel, mint például a Tények két gusztustalanul szervilis szereplője, a Marsi-Gönczi páros. Pontosan ezt használják ki Orbánék. Az idősek ugyanis abban nőttek fel, hogy ami a televízióban elhangzik, amit az újságban olvasnak, amit a „miniszter mond”, az igaz, az gyakorlatilag megegyezik a szentírással. Az információszükségleteiket pedig szintén a régi szokásokból fakadóan maximálisan kielégíti 2-3 csatorna, ami a legtöbb esetben a Duna Tv, az M1, valamint a Tv2 által sugárzott audiovizuális fertelmet jelenti. Ha pedig egy kormány félelmet generál, majd megmentőként tetszeleg, azzal könnyen sakkban tarthatja, manipulálhatja őket. Ezért azonban elsősorban nem az időseket, hanem azt kell hibáztatni, aki arcátlanul visszaél ennek a korosztálynak a „fegyvertelenségével”, kiszolgáltatottságával, ezt az ember pedig Orbán Viktornak hívják. Nincs olyan ellenérv, mely feloldozná ez alól a pocakost, a legnagyobb bázisát adó embereket csapta be a legundorítóbb módon.
Természetesen karácsonykor, vagy éppen a választáshoz közeledve rendszeresen alamizsnát is dob nekik a "vezér", a szavazatukért cserébe. Amit Orbán a nyugdíjasokkal tesz, az egyszerre tragikus és felháborító. Szerencsére a szépkorúak közül is egyre többeknek nyílik ki a szeme, hiszen azt csak észreveszik, hogy vannak 1 milliós, meg 60 ezer forintos havi nyugdíjjal rendelkező idős is, hogy évente csak egyszer, vagy szerencsés esetben kétszer látják a „kalandvágyból” kivándorolt unokáikat, vagy, hogy a sürgősségin is órákat kell már várni az ellátásra.
De Orbán nem csak őket köpte szembe folyamatosan. Pontos számításokat nélkülözve is kijelenthető, hogy soha nem vándorolhatott annyi közpénz illetéktelenek zsebébe, mint a Fidesz uralma alatt. Az is tény, hogy hazánkat és annak miniszterelnökét ma már világszerte a korrupcióval azonosítják! A Tiborcz Istvánok, a Mészáros Lőrincek, a Farkas Flóriánok országa lettünk. Mi pedig az oktatás, az egészségügy, a közhangulat katasztrofális állapotán, vagy éppen a nyugatitól messze elmaradó béreken, vagyis a saját bőrünkön érezzük az ellopott ezermilliárdok, valamint a kormányzás hiánya által okozott csontig hatoló pusztítást.
Látható, hogy a „múlt”, a jelen a hatalom részéről „ki van pipálva”. Amivel azonban még érezhetően sokat foglalkoznak Orbánék, az a jövő. Pontosabban a jövőkép kitörlése, elrablása. Ez a veszélyes terv a fiatalok elüldözésében nyilvánul meg. Hamarosan eléri az egymilliót, azon honfitársaink száma, akik egy jobb élet reményében elhagyják az országot, nem kitaláció, hanem tény, hogy a legtöbben a megélhetésük miatt hozzák meg ezt a kemény, tragikus döntést. Milyen miniszterelnök az, aki ezt a folyamatot nem minden eszközzel gátolni igyekszik, hanem még elő is segíti azt? Hogyan tud nyugodtan aludni ez az ember, tudva, hogy az ő hathatós támogatásának is köszönhető az, hogy ma már minden 6.! magyar gyermek külföldön születik, ő pedig ennek ellenére továbbra sem áll szóba azokkal a fiatalokkal sem, akik (még) itthon vannak?
Menj el szavazni! Ha pedig olyat látsz, aki azt tervezi, hogy otthon marad, vagy olyat, aki nem tájékozódik kellőképpen, esetleg önös, kicsinyes érdekből nem a legesélyesebb jelöltre szavazna, mond el neki, hogy nincs újabb négy évünk a kormányváltásra, szólj neki, hogy most mindent félre kell tennie, nem a pártokért, hanem az unokájáért, vagy éppen a gyermekéért, saját magáért. Ez az utolsó esélyünk!
