A fideszes embertípus születése
A történelmi korszak építéséről álmodozó rezsimeknek mindig volt egy kimondott vagy kimondatlan emberképe, egy ideális embertípus, amely termékeny talaja lehet az irányadó narratíváknak és a korszellemet magáévá téve nem gondolkozik alternatívákban, úgy véli, amiben él, az a létező világok legjobbika. A Fidesznek is megvan a maga kívánatos embertípusa, egyszerűbben: biztos választóbázisa, amelybe reményei szerint egyre többen fognak tartozni.
A kormány totális hatalmat épít, ebből nem is csinál titkot. Közismert eseteken keresztül világosodhattunk meg, hogy milyen módon szerzett döntő befolyást a társadalmi, politikai, gazdasági struktúrákban. Ahhoz azonban, hogy ez a hatalom tartós legyen, azt is el kell érnie, hogy az emberek úgy is gondolkozzanak, viselkedjenek és cselekedjenek, ahogy ő szeretné.
Az ideális fideszes először is feltétlen hűsége révén elszokott a kezdeményezéstől, attól hogy lelkiismerete, önálló gondolatai szerint cselekedjen. Sőt, teljesen magáévá teszi a központi gondolatot. Autonóm véleményt a saját holdudvarhoz tartozó sem fogalmazhat meg, sőt, az ilyenek rögtön egyértelmű jelzést kapnak, mint a sorosozás mértékét óvatosan kifogásoló Bencsik is. Az ideális fideszes lelkiismeretét ugyanis a Fidesz reálpolitikai üzeneteihez való igazodása mozgatja. Ennek megfelelően tudja, hogy mindennek van politikai vetülete, és így következménye is. Úgyhogy jobb, ha nem ugrál, akkor nem kerül veszélybe az egzisztenciája.
Leszokik a szabad vállalkozásról, hisz már tudja, hogy Magyarországon úton-útfélen a kormányzat kontrolljával, önkényével találkozik. Akár a NER piactorzító mechanizmusai, akár az előre leosztott lapok miatt. Tisztességesen közbeszerzést nyerni lehetetlen, nemcsak a sokmilliárdos tenderek esetében, hiszen a szinte aprópénzeket is felosztják maguk között a klientúra köreiben. Ja, a sikerhez a képesség, tudás másodlagos vagy lényegtelen, fő, hogy lojális legyen, bár még ez is kevés, ha nem valakinek a barátja, vagy rokona.
Az állami struktúráknál sok területen hatékonyabb, szolidárisabb önszerveződési szint, a civil társadalom fogalma a hazaáruló szinonímája lett a fideszes frazeológiában. Mindegy, hogy beteg gyerekekért dolgozik, vagy tanulmányi ösztöndíjakkal foglalkozik egy szervezet, nemzetbiztonsági kockázattá válik, amit valószínűleg egy zsidó mágnás pénzel. Mindez persze nem vonatkozik a kormánypárti, bocsánat, seggnyaló álcivil szervezetekre, ő elöttük megnyílik az erszény.
Az erőtől való félelem és a vakhit egyensúlyt teremt: az önálló gondolatokról, cselekvésről, kockázatvállalásról való lemondás általi megkönnyebbülést. Tehát az ideális, fideszes embertípus tulajdonképpen kerüli a stresszt, laza. A fejedelem és földesurak kegyéből részesedhet javakban, élhet kicsit jobban, de aztán emiatt még jobban fogja be a pofáját, nehogy elégedetlenkedjen, mert az már a hálátlanság netovábbja lenne. Ne is lepődjön meg ezután az a kritikát megfogalmazó honrontó, akinek megaláztatás lesz az osztályrésze.
Egy út van. Lehetsz persze nem fideszes is, de akkor aljas hazaárulónak bélyegeznek, bármilyen aljas ellehetetlenítésre fel kell készülnöd.
Már csak azt kell eldönteni, olyan országban akarunk-e élni, ahol ez a két lehetőség vár csak ránk.
(A cikk első változata 2018.03.20-án jelent meg.)