Így venne elégtételt Orbán, ha újra megválasztjuk
Orbán Viktor március 15-i „ünnepi” beszédében elég kemény fenyegetést eresztett el. De mit is jelenthet ez a választások után, ha újra a Fidesz nyer?
„A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is” - mondta a miniszterelnök.
Elemezzük egy kicsit ezt a mondatot és az értelmezési lehetőségeket! Semmi szokatlan nincs a politikai fenyegetésben, ez – sajnos – mindennapos a parlamentben, nyilatkozatokban, még ha egy március 15-i beszédben idegennek is tűnik. A baj az, hogy az fenyeget, az beszél elégtételről, akinek a kezében van a hatalom, immár nyolc éve. Ez az egész így azt feltételezi, hogy az ellenzék kezében is összpontosul valamiféle erő, ami a kormánypropaganda szerint nem lehet más, csak a Sorostól kapott milliárdokon, brüsszeli segítséggel a „terv” végrehajtása, Magyarország elpusztítása, migránsok betelepítése, és még sorolhatnánk. Ezzel márpedig a legnagyobb probléma, hogy az alapja egyszerű vádaskodás, és a Fidesznek semmifajta hitelt érdemlő bizonyítékot nem sikerült még felmutatnia, valamint számos vád teljesen egyértelműen cáfolható. Az egész érvrendszer így nagyjából olyan, mint amikor Rákosiék kezdték el vádolni azzal a kisgazdákat a '40-es évek végén, hogy saját magukat akarják megdönteni. Ez egyébként az autoriter-diktatórikus rendszerek bevett módszertana, keresnek egy témát, amelynek van egy minimális valós alapja, aztán erre ráépítenek egy hatalmas hazugsághalmazt. Emlékszünk még a koncepciós perek logikájára? Az is valami ilyesmi.
Ezt követően már érthető az is, hogy mire gondolt Orbán, amikor erkölcsi, politikai és jogi elégtételről beszélt. Ezt a hármat már összekeverni sem igazán lehetne egy normális jogállamban. Erkölcs alatt sok mindent lehet érteni, mindenkinek a saját értékrendjétől függően, de itt még lehet egyfajta igazság-féleséget is értelmezni. A jog és politika összekeverése viszont igencsak veszélyes, hiszen a jog, a törvények egyik fontos feladata, hogy megakadályozza, hogy a politika bármit megtegyen, míg a politika egyik célja, hogy a demokratikus eszközökkel élve, a közakaratnak megfelelően alakítsa a jogi kereteket. Ha ezeknek az ágaknak a szétválasztása és a megfelelő fékek és egyensúlyok alkalmazása megszűnik, akkor beszélhetünk diktatúráról. Orbán pedig éppen ezt lengette be: a politika – és a fideszes „erkölcs” – által kimondott ítéletet jogi úton hajtják végre. Nem volt ez nagyon másképp eddig sem, gondoljunk csak az egyes törvények érdemleges tárgyalás nélküli elfogadtatására, a bíróság, az ügyészség vagy az Állami Számvevőszék politikai célú felhasználására, és még sorolhatnánk! De eddig ez egy az egyben nem volt kimondva, Orbán megpróbálta fenntartani a látszatot. Most viszont előre megszellőztette, ha újra győznek, ez a folyamat még nyíltabban fog menni.
Azt pedig mindenki el tudja képzelni, hogy ez mit is jelenthet a gyakorlatban. A sorosbérencnek és migránspártinak nevezett pártok és szervezetek törvényi ellehetetlenítését, betiltását, óriási büntetések kiszabását, ezen keresztül gyakorlatilag a szólásszabadság és egyéb alapvető emberi jogok sárba tiprását. Pontosan úgy, ahogy tették azt Rákosiék is, amikor a jogot a politika és a saját erkölcsi rendszerük szolgájává tették. Népbíróságok, koncepciós perek, B-listázás stb. Vagy pontosan úgy, ahogy Orwell megírta az 1984-ben, csak most a főgonoszt Emmanuel Goldstein helyett Soros Györgynek hívják, a háborút pedig Eurázsia/Kelet-Ázsia helyett Brüsszellel vívjuk.
Orbán tehát kimondta, hogy mit is akar. Rajtunk áll, hogy engedjük-e neki. Félő, hogy április 8-a lesz az utolsó lehetőség ámokfutásának megállítására.